Toót-Holló Tamás Aranyhajú hármasok című drámakötetét mutatták be a Nemzeti Színházban, ám ezúttal sokkal többről szólt az esemény, mint a szokásos könyvpremierek: rengeteg izgalmas információ hangzott el a műből készülő folkoperáról, valamint az ősi magyar mesekincs titkairól.

Ki ismeri az aranyhajú gyermekek meséjét, ezt a szerelemről, ármányról, és föltámadásról szóló tündérmesét? Talán nincs is olyan, egész csekélyke írástudással és műveltséggel bíró magyar ember, akinek legalább gyermekkorából ne rémlene a történet, ha máshonnan nem, hát a Magyar Népmesék remek sorozatából.

Aligha akadhat a magyar népmeséknek olyan gyűjteménye, amelyikből az aranyhajú gyermekek tündérmeséjének egyik-másik változata hiányozna.
Toót-Holló Tamás a népmese több tucat változatának feldolgozásával avatja be olvasóját ebbe az anyagba: ami az ő felfogása szerint nem más, mint az első magyar nemzeti sorstragédiánk rejtve rejtező leírása. A szerző ennek megfelelően az aranyhajú gyermekekben a magasban lévő haza kincses hírvivőit fedezi fel, ősmítoszként azonosítható történetükben pedig a magyar ősvallás egyik rejtve rejtező emlékét, táltoshitű őseink valaha volt napkultuszát ragyogtatja fel.