Örök félhomályban.
Papírmasé díszletek között.

Tengerváros

Petőcz András

A tengert kimondani

nem sikerül kimondani a tengert, nincsen rá szavam,
tudom, mit jelent a szó, víz, és ismerem a só ízét is,
sok-sok H₂O-molekula is gyakran takarja bőröm,
de a tengert elmesélni biztosan nem tudom

valami városban vagyok, azt mondják, tengerparti,
tengerparti város, így mondják az itteniek, akik
szinte nem látnak semmit abból, ami körülveszi őket,
nem látják, hogy valamiféle kékség terül lábaik elé

Álmos biztos nem lett volna, ha részt vesz az Irodalmi Jelen januári lapszámbemutatóján: annyiféleképp idézték meg a költők Arany Jánost, hogy csak úgy sziporkáztak az ötletes és lírai megoldások. Böszörményi Zoltán és Varga Melinda műsorvezetése mellett még sok személyes történet is előkerült a felolvasóktól.

Önző mód tovább sétálunk
gyermeki hévvel, felhők
csalogatnak a folyóvíz felé.

a sárkányt védetté nyilvánították az állatvédők,
az unikornist kilőtték,

most dísz egy svábhegyi villa falán.
a nagyablakon mesemondók bámulnak be,
játszótereken gyermekmosolyokat koldulnak.