- József Attila-díj (1963, 1978)
- Gábor Andor-díj (1980)
- SZOT-díj (1982)
- Az út kezdete (1959)
- Öklök és tenyerek (1961)
- Mint a madarak (1963)
- Utánad kószálok (1965)
- Dobszóló (1967)
- A túloldalon (1969)
- Élhettem volna gyönyörűen (1970)
- Kedvesebb hazát (1971)
- Kitépett tollú szél (1974)
- Seregek mögött (1976)
- Föld! Föld! (1977)
- Torkomban sóhajokkal (1980)
- Gyere vissza (1983)
- Van időd (1985)
- Csillagok kutyaláncon (1987)
- Bejegyzések a családi bibliába (1988)
-
Ladányi Mihály, Cseke Gábor
Csak élni kell, s a perc majd ránktalál
Ladányi Mihály (1934–1986)
szememben igazi népi hős volt; amolyan szegénylegény, aki olykor váratlanul fölbukkant a román fővárosban és megmerült az ismeretlen közeg póri élvezeteiben: pia, nők... És verset mondott. És mindenkit szeretett. Nem gyűlölködött. Köpcös, kopasz, kis magyar Che Guevara volt a szememben, aki immár nem lehetünk soha... (Cseke Gábor)
-
Onagy Zoltán
Halál és gyümölcskosár – Ladányi Mihály
(1934. február 12.–1986. szeptember 20.)
Aztán padlóra vitte a kulthatalom, indexre került, nem jutott ereje feltápászkodni, ott halt meg a csemői borospince fölé épült vityillóban. Éhesen, rongyosan, szomjasan. Ami rendben is. Aki még negyven se, máris az őszi gyümölcskosárra vetette magát, ötvenkét évesen meghalhat feladat nélkül. Azután majd feltámad jókedvűen, ha szükség lesz a hangjára. De nyolcvanhatban nem kellett. Jutott a regnálónak éppen elég gebasz Gorbacsovval, nemhogy még egy Ladányi nevű reformkommunista bohóccal is foglalkozzanak.
-
Rónai-Balázs Zoltán
Ladányi, az elfelejtett kívülálló
Ladányi akkortájt mint büdöskommunista „létezett” – illetve hogy pont nem létezett a frisskeresztény, igendemokrata magyar irodalmi köztudatban (ez akkoriban volt nagyjából, mikor annak is híre jött: Ady Endre javarészt giccseket írt, József Attila meg leginkább istenes verseket, szóval ilyen idők jártak). Rónai-Balázs Zoltán
Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.) magyar költő.
Díjai
Művei
