Thomas Mannt idézi az egyik verstűnődéséhez átemelt mottóban Hegedűs Gyöngyi: „Istennek nincsenek történetei.” Istennek valóban nincsenek történetei. Mi magunk vagyunk a történet, akik epizodistaként szerepet kaptunk a rendezői álmok kiteljesítésében. Hegedűs Gyöngyi ezt a ránk testált szerepet – a megélt valóság felszisszenő pillanatait – osztja meg az olvasóval legújabb kötetében.

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs

A víz játéka

Hegedűs Gyöngyi, László Noémi és Király Farkas versei

 Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk

Hegedűs Gyöngyi 

Kavicsot hajigáló fiúk

tükrök nélkül beszélni a fényről.
a vasárnapra kapituláló fizikusokról,
már majdnem a kimondott
kettős természetű bizonyosság,
hogy juthatunk
5-ről a 6-ra egy bukott forradalommal

nem minden az évszakon múlik.
hanem a mesterlövész
és a fotográfus között feszülő íven,
ami a katona mellkasán át vezet.
a kiontott véren tükröződve
lombja lesz a fáknak

egyetlen tévút van: hinni,
hogy belenézhetek a tükörbe.
és egyetlen téboly: ha nem nézhetek bele sohasem.

közülünk kivált.
kezdjük gyászbeszéd nélkül
a liturgiát.

a hirtelen kitárt kar nem
akart magához ölelni senkit.
még magát sem,
nasztaszja filippovna.

Bár az időjárás miatt nem kellett citerázni, a decemberi tavaszban a TAT Galériában rendezett Irodalmi Jelen-karácsonyon citeraszó mellett szólaltak meg a versek. Hegedűs Gyöngyi, Sós Dóra, Varga Melinda költeményei és prózája grafikák és festmények társaságában keltek életre, Szűcs András zenélt hozzájuk.

a madárról nincs közös tudás.
(téli madár. szárnyalásától üres
madáretetőkké zsugorodnak a házak.)
az angyalról nincs közös tudás.

hát lehet a bombatölcsér mellkas-mélye epifánia?
a téren, mit emlék el nem varázsol,
a szilánkos egész felragyog.

anyag nélküli matériából épít fel egy világot,
mint a gyermek sámuelt álmából felébresztő hang.

van ez az ősi félelem

Lásd, magamra nem maradt
névadó szó!
Csak a test vízjele:
a por.

ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.

Két, látszólag homlokegyenest ellentétes költői alkat tárult fel az Irodalmi Jelen májusi lapszámbemutatóján, ám mégis megpendültek a közös húrok: Kányádi Sándor és Faludi Ádám versei együtt zenéltek a fülünkben az est végére. - Élménybeszámoló és Hegedűs Gyöngyi képes videója.

mióta meghalt a költő,
a tükrök belülről párásodnak

a semmiben a nincs / emberi szennyeződés.
ám isten-arccá éppen ez szórja a fényt.

Az idei március 15-e alkalmából megpróbáltunk egy időkaput nyitni a 20–21. század és 1848 között. Arra kértünk kortárs költőket, hogy ajánljanak olyan alternatív Nemzeti dalokat, amelyeket szívesen küldenének az egykori forradalmároknak és a ma olvasójának is. Áfra János, Debreczeny György, Hegedűs Gyöngyi, Hegedűs János, Lennert Tímea, Marczinka Csaba, Orcsik Roland, Varga Melinda és Vass Tibor válaszait olvashatják.

A Csontreálban kedvet kaphattunk az Irodalmi Jelen februári lapszámának elolvasásához, Hegedűs Gyöngyi elárulta, miként lett Bora, Mányoki Endre megosztotta az átalakuló Verstörténés rovat terveit, és nem utolsósorban remek zsíros kenyeret faltunk.