A víz játéka

Hegedűs Gyöngyi, László Noémi és Király Farkas versei

 Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk

Hegedűs Gyöngyi 

Kavicsot hajigáló fiúk

tükrök nélkül beszélni a fényről.
a vasárnapra kapituláló fizikusokról,
már majdnem a kimondott
kettős természetű bizonyosság,
hogy juthatunk
5-ről a 6-ra egy bukott forradalommal

nem minden az évszakon múlik.
hanem a mesterlövész
és a fotográfus között feszülő íven,
ami a katona mellkasán át vezet.
a kiontott véren tükröződve
lombja lesz a fáknak

egyetlen tévút van: hinni,
hogy belenézhetek a tükörbe.
és egyetlen téboly: ha nem nézhetek bele sohasem.

közülünk kivált.
kezdjük gyászbeszéd nélkül
a liturgiát.

a hirtelen kitárt kar nem
akart magához ölelni senkit.
még magát sem,
nasztaszja filippovna.

Bár az időjárás miatt nem kellett citerázni, a decemberi tavaszban a TAT Galériában rendezett Irodalmi Jelen-karácsonyon citeraszó mellett szólaltak meg a versek. Hegedűs Gyöngyi, Sós Dóra, Varga Melinda költeményei és prózája grafikák és festmények társaságában keltek életre, Szűcs András zenélt hozzájuk.

a madárról nincs közös tudás.
(téli madár. szárnyalásától üres
madáretetőkké zsugorodnak a házak.)
az angyalról nincs közös tudás.

hát lehet a bombatölcsér mellkas-mélye epifánia?
a téren, mit emlék el nem varázsol,
a szilánkos egész felragyog.

anyag nélküli matériából épít fel egy világot,
mint a gyermek sámuelt álmából felébresztő hang.

van ez az ősi félelem

Lásd, magamra nem maradt
névadó szó!
Csak a test vízjele:
a por.

ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.

Két, látszólag homlokegyenest ellentétes költői alkat tárult fel az Irodalmi Jelen májusi lapszámbemutatóján, ám mégis megpendültek a közös húrok: Kányádi Sándor és Faludi Ádám versei együtt zenéltek a fülünkben az est végére. - Élménybeszámoló és Hegedűs Gyöngyi képes videója.

mióta meghalt a költő,
a tükrök belülről párásodnak

a semmiben a nincs / emberi szennyeződés.
ám isten-arccá éppen ez szórja a fényt.

Az idei március 15-e alkalmából megpróbáltunk egy időkaput nyitni a 20–21. század és 1848 között. Arra kértünk kortárs költőket, hogy ajánljanak olyan alternatív Nemzeti dalokat, amelyeket szívesen küldenének az egykori forradalmároknak és a ma olvasójának is. Áfra János, Debreczeny György, Hegedűs Gyöngyi, Hegedűs János, Lennert Tímea, Marczinka Csaba, Orcsik Roland, Varga Melinda és Vass Tibor válaszait olvashatják.

A Csontreálban kedvet kaphattunk az Irodalmi Jelen februári lapszámának elolvasásához, Hegedűs Gyöngyi elárulta, miként lett Bora, Mányoki Endre megosztotta az átalakuló Verstörténés rovat terveit, és nem utolsósorban remek zsíros kenyeret faltunk.

mi más a tenger, nasztaszja filippovna,
ha nem különvált testek
egyívású szomja?

A Tat Galéria üdítően világos terében, hatalmas falfestmények között nyitotta meg lapszámbemutatóinak új szezonját az Irodalmi Jelen.