Heverni szerettem s nézni az eget
S míg szemem előtt felhők
S rajokban legyek
Mézes csókjával altatott el a dél

Izgalmas kötettel jelentkezett Farkas Wellmann Endre. Cukor.baj című naplójában sorstársakhoz, „leendő” sorstársakhoz, férjekhez és feleségekhez, apákhoz, anyákhoz és gyermekeikhez szól, akik szerencsétlenségükre vagy maguk is betegek lettek, vagy családtagként érintettek ebben a bajban. A cukorbajban.

Farkas Wellmann Endre új kötete a bérgyíkos alteregó és attitűd szemszögéből tesz kísérletet a múlt történéseinek újraértelmezésére. A szerző négy éve nem jelentetett meg új könyvet, jelen munkája e tekintetben is érdekességnek számít. Aki ott állt a vers mögött/ a múlt rajzolta foltos vásznon/ visszatartja a színeket/ s kontúrja átüt a hiányon – áll ajánlásképpen a kötet hátlapján.

Éjjel fél három van, az Insomniában megindultak a fények valamerre. A földszinti betonteraszra kihelyezett italhűtők élesfehér, a kocsma gyérzöld és piros lámpái körbe-körbe mozognak, de a természetes fény mintha végleg elkerülné Kolozsvárt. 2018. augusztus 24., péntek, Magyar Napok. A morajlás nem csitul, ahogy szivárognak el a magassarkús, minibe öltözött nők és topis, nevető tinédzserek, úgy erősödik fel a hangja egy óriási szakállba vesző szájharmonikának. Régi kommunista nóták, Székely Himnusz, miegymás, ami összekeveredve a felszínre törhet ebben az órában egy idős íróból.  

Aki ismerte, azért idézi fel szívesen az emlékét, aki nem, annak élmény volt hallani róla. Kevesebben tettek többet a magyar–román barátságért, mint Gelu Păteanu, és a Magyar PEN Club egy lappangó kincset mutatott be: Arany János Toldijának román–magyar nyelvű kiadását az ő fordításában. Hogy teljes legyen a kép, Farkas Wellmann Endre „Gyalu bácsiról” szóló könyvét is megismerhette a közönség.

A Magyar Írószövetségben rendezett februári Parnasszus-est vendége Makkai Ádám volt, a költészeti folyóirat friss számában megjelent Centrumban blokk főszereplője. Kevés hozzá hasonlóan sokoldalú, kalandos életű és jól mesélő tudós-költő létezik – most is regényes történetek sokaságával szórakoztatta hallgatóságát, és még Hawaiira is elkalandoztunk a zord télben.

Könyvjelző Varieté Irodalmi Estek.

Élet és halál, evilág és túlvilág találkozása: Szekáry Zsuzsanna és Dávid Ákos e témájú képzőművészeti munkái a budapesti Fahéj Kávézóban egy est erejéig a kortárs lírával és elbeszélő művészettel is ’találkoztak’ – Shrek Tímea jegyzete a rendhagyó tárlatmegnyitóról.

Adott két költő, egy gitár, hús, vér, Róma és a halál – és már össze is állt a verses-zenés est, amely a római disznónak állít emléket. Pontosabban épp hogy feléleszti azt: Farkas Wellmann Endre verseskötetének darabjai saját és ezúttal zenészként fellépő költőtársa, Marcsák Gergely előadásában szólaltak meg az Urániában.

a bűn mögött csak emberarcok vannak,
az eszméken túl, hol eszmék nem lehetnek,
mi húsból van, arra ne merjen fogadni

A magyar kultúra napját ünnepelték Beregszászon.

Összeállításunkban a kolozsvári irodalmi rendezvényeken elhangzott humoros mondatokat idézzük föl.

Örvendetesen növekszik a nemzetközi írószervezet hazai tagozatának kulturális aktivitása: könyvészeti remekművek, újonnan megnyílt galéria, a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj nemzetközi elismertségének növekedése, és még sok pozitív hozadék jellemzi a Magyar PEN Club 2016-os tevékenységét.

Az Irodalmi Jelen csapata október 4-én, népes közönségével együtt ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Komoly és vidám felolvasások, slam és vetítés, ünnepi falatok – beszámolónk a helyszínről, sok képpel.

"Szeptember végén a spanyolországi Ourense kisvárosban kerül sor a PEN Club világkongresszusára. Október elején ünnepeljük a Magyar PEN Club 90. születésnapját. Számos neves vendéget várunk, és ott, Ourensében minél többeket szeretnék személyesen is meghívni.

Költőnek lenni létforma – vallja Farkas Wellmann Endre, akivel a József Attila-díj apropóján A római disznó című legújabb verseskötetéről, városimpressziókról, az európai civilizáció hanyatlásáról, az Előretolt Helyőrség Íróakadémiáról beszélgettünk.

A disznó mint a lakoma és a szerelmeskedés metaforája, az európai civilizáció és a migránskérdés, fiktív középkori költő pajzán versei – két nem mindennapi verseskötet erdélyi körútjának kolozsvári állomásán vettünk részt nemrég.

„Néró megnyalta volna a tíz ujját, ha tényleg ilyen verseket tudott volna írni” – mondta Szőcs Géza a Magyar Napló Könyvesboltban Farkas Wellmann Endre új verseskötetének bemutatóján. A szerzővel Erős Kinga beszélgetett, Néró és a mai költő szavait Lázár Balázs keltette életre.

Orbán János Dénes könyvbemutatóján jól megfért egymás mellett svéd metafizika és duhaj pornóköltészet, amiképp szó esett még Kolozsvárról, ivászatról, Faustról, kocsmákról és megannyi vonatkozásáról az OJD-univerzumnak. Az írót Nyáry Krisztián kérdezgette, Nagy Koppány Zsolt és Farkas Wellmann Endre parodizálta.

„…van legalább húsz magyar író, akik ha összehozzák ezt a díjat, bármelyikük, mekkora szenzációnak számítana, milyen ájult, elcsukló hangon fontoskodna a kórus, és magyarázná el a díj jelentőségét.” – Szőcs Géza válaszol Farkas Wellmann Endre újabb kérdéseire.