• Jelige: Forgószél – Hogyan legyél jó feleség?

    Igen, ez bizony egy tradicionális családi recept kezdő feleségeknek. Ritkán működik, sokszor megüli az ember gyomrát, mérgezésről vagy halálesetről azonban csak ritkán hallani. Kiss Noémi új könyvében viszont egy ilyen balul sikerült esetet dolgoz fel. A szerző első regénye az Ikeranya, a „Magzatpróza” után a magzattalanság prózáját tárja elénk. Mi történik, ha egy mintacsaládból kivágjuk a bölcsőt, a férj elmegy futni, kutyázni, csajozni, a feleség, Lívia pedig főz, dolgozik, ovulál és szótlanul tűri a testi-lelki bántalmazást? Egyszer csak eljön az a pont, amikor a nő összeroppan, nem tud tovább hallgatni és menekülni, megöli férjét, majd szétesett személyiséggel és szívrohammal kórházba kerül. És itt elkezd beszélni…

  • Jelige: PK7 – Fából van

    Farkas Árpád: Válogatott versek

    De mindehhez kell valami, hogy összetartsa. A stílus változhat, de a lényegnek meg kell maradnia, az oszlopnak, amely köré összegyűjti az éppen akkori világot, gondolatait, tapasztalatokat, érzelmeket, elvet, amikből aztán megalkotja verseit.

  • Jelige: Fűszer – Diavolina mint Gorkij-variáció

    A Diavolina olvasója mindenekelőtt egy 1951-ben történő, utcai találkozás következményét tartja kezében, konkrétan: egy történet legvégét. A kisregény mindentudó narrátorának már-már önműködő életírása akkor veszi kezdetét, amikor a függöny régen legördült. Miféle függöny ez? A szóban forgó Spiró-mű esetében mi tartozhat a függöny szó jelentésmezejéhez, miféle szimbólumokkal, elfedésekkel, valóságosnak és illuzórikusnak vélt világrészletekkel állunk szemben? Feltétlenül szükséges-e, hogy merev rendszerelméletek felállítására törekedjünk?

  • Jelige: Fűszer – Little Hungary – Amerikás határ(lét)helyzetek

    Oravecz Imre Kaliforniai fürj című műve a 2007-ben megjelent Ondrok gödre folytatásaként értelmezhető. Az első regény cselekményének időbeli linearitása nem bomlik meg, ám a folytatásában véghezvitt kivándorlás által új kérdésekkel bővülnek a potenciális értelmezések, a két szöveg koherens egészként való vizsgálata új olvasatnak ad lehetőséget. A 2012-ben megjelenő Kaliforniai fürj első oldalain a „HAPAG német–amerikai hajótársaság Fürst Bismarck nevű óceánjárója” jelenik meg, vándorló karaktereink kevéssel ezután egy menetrendszerűen közlekedő komphajóra szállnak, majd egy váróteremben foglalnak helyet, végezetül „találomra” beszállnak egy másodosztályú kocsiba.

  • Jelige: Fűszer – Véraláfutásos költészet

    Az írás, a költészet sziszüphoszi munkáként mutatkozik, mindemellett: az élethez való szakadatlan közel-lenni-akarás, a kézszorításba, felszálló füstbe vetett hit. Jelenlét a mindenségben.

  • Irodalmi Jelen

    Jelige: Ram Jam – Néhány gondolat Farkas Árpád Válogatott versek című kötetéről

    Az ismerős, mégis merőben más, tudatosan variált, továbbgondolt, illetve a lírai én önálló ,,színpadára”, vagy ha úgy tetszik, saját lelki küzdőterére átültetett költői képek és alakzatok azonban nem csak egy harmonikus, idilli közeg kialakításában vállalnak oroszlánrészt, hanem egyúttal korábbi magyar irodalmi törekvéseket is folytat velük a szerző.

  • Irodalmi Jelen

    A lemerült könyv – Varga Melinda tárcája

    A könyvtárszoba, amely több tucat kis mappapolcból áll, helyettesíthető-e a gyerekkori álmommal, a szobával, amelynek még ajtaja is könyvekből áll, az illattal, amelyet több száz könyv áraszt magából? Az új könyvek mámorító nyomdafestékszagát pótolhatja egy elektromos, korszerű kis gépezet, megszokhatjuk-e a lemerült könyvek illúzióromboló mechanizmusát?

  • Irodalmi Jelen

    Az ember, aki mégsem halt meg

    „Az egyik kevésbé csodálatos napon azonban Péter föltette magának azt a borzasztó, az addigi szenvedés kiegyensúlyozottságát egyértelműen megzavaró kérdést, hogy mi lesz, ha mégsem fog meghalni.” – Boldog Zoltán tárcája

  • Irodalmi Jelen

    Menekülő tanárok – Hudy Árpád tárcája

    Régen sem volt könnyű tanárnak lenni, manapság viszont még kevésbé tartozik az álomfoglalkozások közé. Látjuk az újsághíreket, világhálós videókat, mesélnek iskolában robotoló barátok, ismerősök. Kevés az irigyük.

  • Irodalmi Jelen

    Laik Eszter: Mindannyian tanítványai vagyunk – Réz Pál emlékére

    Réz egymaga intézmény volt: szerkesztői, irodalomtörténészi, fordítói, kritikusi. A felhalmozott tudást, tapasztalatot, élményeket nem kamatoztatta szépirodalmi műben, egész életében más írók művei épültek általa. Intézmény volt, aki nem függ döntésektől és támogatásoktól, nem lehet felszámolni és leépíteni. – Az Irodalmi Jelen szerkesztősége búcsúzik Réz Páltól.

  • Irodalmi Jelen

    A hedonista és a porcicák – Varga Melinda tárcája

    Végig a napsütötte sávon, a polcok ívén pormacskák nyújtózkodnak, az óra a delet már rég elütötte, én meg ülök kócos hajjal, korgó gyomorral egy könyvkupac közepén, s mint aki jól végezte dolgát, rágyújtok, kávémba kortyolok. Végül is estig idő, mint a tenger, még az is megtörténhet, váratlan vendég érkezik, akinek szenvedélye a könyvespolcrendezés, és mániákusan üldözi a sarkokban bujkáló pormacskákat.

  • Irodalmi Jelen

    Éljen május elseje

    „Klaudiát újra megragadták a múlt polipkarjai, lelki szemei elé beúszott csapatvezetőjük, Jablonkai Béláné Klári néni, aki hétköznaponként is vörös nyakkendőt hordott a kék köpenyhez, és hetente tartott csapatgyűléseket az aula lépcsőjének harmadik fokára állva.” – Laik Eszter tárcája.

  • Irodalmi Jelen

    Marafkó László: Harminc év – múlt tán?

    „Később, amikor már több látogatás után jó viszonyba kerültünk, szókimondó feleségének négyszemközt elmeséltem a groteszk emléket. Egyáltalán nem lepte meg. Nem titkolta, hogy Tamási idegeit megviselték a forradalom utáni évtizedek, sokszor érezte, hogy bármikor újra eljöhetnek érte. S azt is, hogy esetleg provokálni akarják…” – Marafkó László tárcája

  • Irodalmi Jelen

    Egy szalmaözvegy naplójából – Hudy Árpád tárcája

    Hurrá! Végre elutazott az asszony! Hogy ezt is megértem! Egy hét szabadság, dínomdánom, hejehuja! Nehezen szánta rá magát, hogy hazamenjen anyósomékhoz segíteni pár napra, szinte ki kellett tuszkolnom az állomásra. Nem hagyhat itt annyi időre engem meg a kertet, hajtogatta, de megnyugtattam, hogy ellátom én magam, egy önálló férfinak meg se kottyan pár nap. Csak menjen nyugodtan, a szüleire ráfér a segítség, a kertet majd gondozom én, még öntözni is fogok. Kell ám, mert nagy a szárazság, vettem is hazafelé jövet egy láda sört és pár üveg bort.

  • Irodalmi Jelen

    Legyen minden napom egy vers!

    Az olvasás külön ajtó, ha úgy tetszik, vészkijárat, a vers pedig kiváltságos műfaj, az irodalom kegyeltje, a pillanat istennője, amely összeköti az ég és a föld tenyerét, s hogy ez a csoda mindennap megtörténjen, rajtunk, magyar versolvasókon is múlik.

  • Irodalmi Jelen

    Elképzeljük a soát – Demény Péter tárcája

    A film legnagyobb kérdése számomra (ezt úgy értem, ezen vívódom, mióta láttam) Saul megszállottsága. Valami nincs rendben azzal, aki a más életét hajlandó feláldozni.

  • Irodalmi Jelen

    Örömmakett – Varga Melinda tárcája

    Ólmos hideg ült a városra, az meg homlokát ráncolta, mint egy dühös öregember. Szürke, testes fagy telepedett az épületekre. Jégvirágok lepték be az ablakokat, szembekacagtak az elkényeztetett, piros szirmú muskátlikkal, kevély gerberákkal és kisasszonyosan kényes orchideákkal.

  • Irodalmi Jelen

    Érdemes volna elővenni azokat a Kamondi-felvételeket... – Szőcs Géza: Naplórészlet 2016 márciusából

    Van saját Nóbel-értékrendem is. Azért hosszú ó-val, mert Kudelász Nóbel erdélyi írót tervezem rábeszélni, hogy hozzunk létre egy nevét viselő díjat. Névjegyen ez is volna olyan hatásos, mint „Pulitzer-emlékdíjasaink” névjegye, akik külföldön szerényen elhallgatják, hogy ez a magyar elismerés azért NEM azonos az amerikai Pulitzer-díjjal.
    X. Y. vagyok, Pulitzer-emlékdíjas szerző. Ó, igazán? Gratulálok. X. Y. vagyok, Kudelász Nóbel-díjas író – hát nem hangzana jól?

  • Irodalmi Jelen

    Méhes Károly: Történelmi család

    „Mind hiteles, anyakönyvi adat, persze!, kiáltotta a témavezetőnő, miközben idegesen állítgatta a ventillátort, aminek ide-oda kapó szelétől egy-egy gépelt oldal, nyomtatvány fellebbent az asztalon lévő papírhegyek tetejéről.
    Persze!, mondta Szekeres Vali, ő is már kissé emeltebb hangon, és elkapott egy orra előtt elvitorlázó A4-est.” – Méhes Károly tárcája

  • Irodalmi Jelen

    Irodalmi élet a Marson – Hudy Árpád tárcája

    Szó szerint értendő tehát, hogy a marslakók falják az irodalmat. A kicsiket mesékkel és gügyögő mondókákkal etetik, a felnőttek napi szükséglete néhány porhanyós költemény és egy-két kiadós novella vagy regényrészlet. Drámát inkább csak ünnepi alkalmakkor fogyasztanak.