"A regény nem csupán swifti utópia, hanem egyfajta énregény is. Különösen úgy, hogy a 2040-ben íródott prológusból kiderül: sok hajdani blogbejegyzést, naplójegyzetet sikerült később „feltámasztani”, megmenteni az enyészettől, s ezek a szintén egyes szám első személyű részletek az általunk jól ismert jelen társadalmának felbomló és széteső részeit mutatják be eleven képekkel." – Bene Zoltán Áramszünet című új regényét Gáspár Ferenc mutatja be.

„Amíg nálunk baráttól vagy nagymamától kell kölcsönkérni, és nehéz megtakarítani, Thaiföldön igyekeznek minél gyorsabban megszabadítani a turistát a pénzétől, a szegény vidéki családok pedig, egyéb választás nem lévén, olykor áruba bocsátják tizenéves lányaikat.” – Dominka Ede Harald recenziója Sándor Anikó „egzotikus kalandregényéről”.

"Legjobban a tölgyeseket kedveli; szinte minden év- és napszakban ecseteli az erdő szépségét, színeit. Nyáron a leggyönyörűbb, de őt mégis téli havas varázsa ragadja meg." – Muth Ágota Gizella kritikája Robert Walser regényéről.

„A megtarthatatlanba kár kapaszkodni. Meg kell tanulni az elengedést is. És meg kell tanulni azt is, hogy az elengedés nem azonos a reménytelenséggel.” – Lőrincz P. Gabriella Átszállás előtt című kötetét Oláh András értékelte.

„Ez a könyv kaland. Borzasztó, fájdalmas, szánalmas, megalázó, röhögtető, és olykor, talán egy kicsit, talán csak bekezdések, mit bekezdések, egyes mondatok, szavak vagy betűk erejéig dicsőséges kaland is. Adrian Mole újabb kínszenvedései Transzilvániában, vérben és szeszben, és egyéb, itt meg nem nevezhető nedvekben.” – Juhász Kristóf kritikája Demeter Szilárd Hármasoltáráról.

A szavak eredete bevezet bennünket a huszonegyedik században is önálló néptudattal rendelkező székely nép történetébe, egész korai időszakig, az V–IX. századig. A nyelvészeti mű segítségével a magyar nyelvet s annak működését is sokkal jobban átlátjuk.

Giorgio Pressburger – sajnos – utolsó kötetét veheti kézbe az olvasó a Trieszti történetekkel. A hét elbeszélés a létezés és elmúlás szokatlan módozatait vonultatja fel, fekete humorral és klasszikus bölcselettel, miközben belengi a várost a bóra és a soknyelvű kultúra szelleme. – Laik Eszter kritikája.

„Bízvást osztható Orbán János Dénes véleménye, aki Sántha Attila kitüntetésekor a Janus Pannonius-ünnepség keretében kifejtette, hogy ez a szótár nemcsak szótár, hanem egyfajta erdélyi novella- és versgyűjtemény, mely az erdélyi szavak kapcsán utazást tesz lehetővé az erdélyi magyar nyelv tündérvölgyében.” – Sántha Attila monumentális vállalkozását, a Bühnagy székely szótárt Mandics György mutatja be.

Franco tábornok alkotott egy nem teljesen dilettáns, de sematikus családregényt, ezzel szemben Kadhafi csak a banális és értelmetlen A zöld könyvet tette le a diktátorirodalom asztalára néhány népnevelő novellával egyetemben. Khomeini ajatollah egyik kardinális művében zavarba ejtően sokat foglalkozik a tevemolesztálás témájával, ellenben Szaddám Huszein romantikus történelmi regényekkel kényeztette alattvalóit. Ízléstelenség és maró giccs egykori kötelező olvasmányokban. Rimóczi László írása diktátorok oeuvre-jéről.

Két olvasó – egy eset. Szeifert Natália mélylélektannal és finomsággal átszőtt, valódi nőkről szóló álmatlanság-regényét Deák Csillag és Kölüs Lajos olvasta. Két nézőpont, a férfié és a nőé, amint egymást megközelítik; összeérnek, egymáshoz simulnak. Két olvasónapló Az altató szerekről.

„Murokffy a magyar virtus allegóriája. Urbánus körülmények között is létezni képes szerencsefi ő, nem szegénylegény, kuruc, betyár vagy bujdosó – mégiscsak középnemesi sarjadék –, de az ő társaságukban is elboldogulna, még Rózsa Sándor sem rúgná el a tábortűz mellől.” – Pataki Tamás modern pikareszkjét Juhász Kristóf mutatja be.

Ez a túra különbözik a manapság aranykorát élő utazókultusz élményvadász mentalitásától, ugyanis hiányzik belőle a hódítás igénye, szándékát tekintve inkább a meneküléshez és a véget nem érő áramláshoz áll közelebb. – Oberczián Géza Áramlás című regényét Rimóczi László mutatja be.

Falusi Márton Halálos szótövek kertjecímű, ötödik verseskötete erotikum és ideológia izgalmas egymásba fonódása, amelyből az is kiderül, létezhet-e „férfilíra”, és hogyan találkozik mindez a húszas-harmincas évek kassáki költészetével. Smid Róbert esszéje.

Fonódó sínpoézis

"Ha Az Amcsalat hegység tiszta levegője filozofikus-fantasztikus művészfilm, akkor aRozsé kalandjai abszurd antológiasorozat Breaking Badbe és Black Mirrorba illő szituációkkal."  Cserhalmi Imre, Baróthy Zoltán és Szabó R. Ádám könyveit Frei Gabriella olvasta és mutatja be olvasóbarát terjedelemben.

Cserhalmi Imre: Törlesztés

Oravecz Imre trilógiája (A rög gyermekei) zárókötetében, az Ókontriban az első két kötetben megismert szajlai Árvai család további történetét követhetjük nyomon. A 20. század harmincas éveinek közepén kezdődő regény 1956-ig vezeti az olvasót, melyben Steve, a negyedik generáció szülötte a főszereplő. – Jolsvai Júlia kritikája Oravecz Imre regényéről.

A kötet száz százalékig mai írásokat tartalmaz. Nem törekszik tökéletességre, nem akar senkit sem megmenteni. A néha fojtogató helyzeteket leíró novellákat a mesélés ősi ösztöne kapcsolja össze.

„Persze még mindig ott vannak a technikai fejlődés indukálta veszélyek: az elgépiesedés az emberi kapcsolatok elsivárosodásához vezethet. Már gondolkodni sem kell, már egymásra sincs szükség, hisz ott az elektronikus eszköz, ami mindent tud, mindent helyettesít. De tényleg mindent?” – Halmosi Sándor verseskötetében Oláh András tett szellemi sétát.

Vámos Miklós új kötetében olyan történeteket oszt meg olvasójával, amelyekről nem szokás kendőzetlenül mesélni – teszi ezt egy őszülő úriember eleganciájával, akiről megtudjuk többek között, hogy eredetileg nem is Miklós, hanem Tibor, hogy nemcsak idézeteket lopott életében, de szótárat is, s hogy egyre frusztráltabban szemléli a strandon a tökéletes testeket.

Vámos Miklós új kötetében olyan történeteket oszt meg olvasójával, amelyekről nem szokás kendőzetlenül mesélni – teszi ezt egy őszülő úriember eleganciájával, akiről megtudjuk többek között, hogy eredetileg nem is Miklós, hanem Tibor, hogy nemcsak idézeteket lopott életében, de szótárat is, s hogy egyre frusztráltabban szemléli a strandon a tökéletes testeket. – Laik Eszter értékelte a kötetet.

„Mint látható, egy kitüntetett idő – a gyermekkor – lejárta valamiképp felszámolja annak terét, a szülővárost és környékét is. Az emlékezet ereje pedig nem bizonyul elégségesnek az életteli helyreállításhoz: a felnövekedés és az emigráció implikálta térbeli eltávolodás eredményében utópikus építészmunkára képes csupán.” – Hajdú Farkas-Zoltán könyvét Domokos Zsófia mutatja be.