1.
Dolgozz a mán, de néha mondj imát!
Kezdetben volt a puszta Semmiség,
se kurzusok, se ájtatos misék
keresve sem találnak ott hibát.

A Semmit elkobozni nem lehet,
hatalmi harc se dúl vagyon körül,
nem él olyan, ki más baján örül,
a pénz nem úr a nézetek felett.

Ott még a pártokat sem ismerik,
ha szól a szád, fejed be nem verik,
a sült galamb a szádba nem repül,

nem ér dicséret, elvtelen blamázs,
az édes felmenőd se szidja más,
hatalma trónusán az Isten ül.

ősszel a lehullott árnyék a játszótér fut ugrik érkezik porzik nevet izzadok feketék a körmeim nevetek egy hatalmas gyerekkor a cél 

ujjaid nyakszirtemen
mint tereminen, először 
érintés nélkül játszanak
mikor a pillanat zongorára vált
 egy lágy hang sípol a fülemben

„...mondhatni: Isteni fémekre, kristályra elcserélt / tudat-állapot, mely a Tölgy odvába benőtt…” – Nagy Zopán verse.

a szívnek olyan alakja van, mint a csiszolatlan napkőnek, a szív bármivel meg tud telni, ha hagyják

Az ébredés öli meg az embert, nincs benne könyörület.

Két féltekéből áll agyunk, mindkettőben többféle szándék: a szerelem, a hatalomvágy

földet is raktam a borítékba páncélban őrzött keleti magyart

Mint a Commédiában a költő, végigjárom az utam:

a Vereckén átvergődött  népből itt mi maradt, lesz-e az üdvből újra hit?

négy évesen Dél-Európában játszani a hínáros tengerparton vadidegen gyerekekkel

A boltozatok fáradtan  meredtek a kapu fényszegény  bánatára. 

Fehér felhők játéka, Emberek zúgó öröme.

Az ég többnyire haragos, szürke, nem hisz a nyári mária-kékben, elmossa a nagyáruházakat.

úgy maradnak velünk ahogy versbe gondolt szavak: leíratlanul

Egy kert, gyerekkori,     eszembe jut ma épp: a fák tövén virág,     eszembe jut a kép.

Ha késsel aprítasz kenyeret a tejbe, beteg lesz a tehén, akitől lett fejve.

mennyi erő és mennyi fájdalom, mennyi szerencse, mennyi áldozat, mennyi pokol és mennyi kárhozat, hány feltámadás, miféle akarat,

Dalolsz, hogy ne gondolj semmire. Ne halld elrontott életed nevetni.

Nagyanyám könyörület-kirakata a csak derékig felhúzott takaró.