A Kárpát-medencét megbénító vihar miatt
Szükségállapotot hirdetünk
– Jelentette ki este Radák a sajtó képviselőinek. –
A Dunántúlon életbe lép a legmagasabb…

A krízisközpontba sorra futottak be a jelentések./ A környéken harminc-negyven vonat / Akadt el rémisztő torlaszokban, / Utasok ezrei voltak kénytelenek / A szerelvényen tölteni az éjszakát.

„Számítanak rá, Tóni bácsi. Tudja, minálunk nagyüzem van”, Mondta Franci, fontosan. „Maguknál igen,
De magukon kívül nem dolgozik ilyenkor senki. Egy hivatal sincs nyitva, alig jön busz. Taxi pedig?”

A férfi lélek – megfelelő lelkeket keres. Nem poligám, semmiféle „-gám”, csak úgy van. Engedi, hogy legyenek meg a dolgok. Erős, az európai kultúra által rá rótt lelkifurdalással persze.

A kert összedűlt, de
a kapu nem. Marad
még épp elég idő.

Egy magas, mészfehér toronyban lakom.
Lent, az udvar sarkában néhány
nagyobb fehér kő. Lefelé nézek.

sprőd a szobornő jó de mégsem az
jó azonban nem finom
most ledöntöd

Márpedig aki gyors az élőbb
szabadulj meg
ettől szabadulj ki

„A Monarchia nem fogja túlélni!”… Háromszor is leírja ezt a mondatot, három különböző címre és országba küldendő képeslapra.

Hat éve hunyt el Lászlóffy Csaba.
Alábbi, 2014 szeptemberében, A hónap írója sorozatban megjelent verseivel tisztelgünk emléke előtt.

„Szegény Louis, nem látott kiutat… Most már értem, hogyan jutott el III. Napóleon a legmélyebb pontig… hogy öngyilkosságra gondoljon.”

Mindegy: üldöző voltam vagy áldozat.
Szétdúlt tárgyaim, kihűlt emlékeim záporoznak;
kék ütések meztelen testemen, homlokomon.
Mérges gombákból óriási fekete massza nő fölém.

hát lehet a bombatölcsér mellkas-mélye epifánia?
a téren, mit emlék el nem varázsol,
a szilánkos egész felragyog.

anyag nélküli matériából épít fel egy világot,
mint a gyermek sámuelt álmából felébresztő hang.

van ez az ősi félelem

Lásd, magamra nem maradt
névadó szó!
Csak a test vízjele:
a por.

ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.

Törvényszerű: múltnak jelen az ára,
és jelenedért jövőddel fizetsz.

Mindenekelőtt, Ágnes, béjelentem:
e verset farkam és nem szívem írja.
Egyetlen vágyam van csupán: kefélni,
és semmi mást nem vetek most papírra.

János volt a nevem. A változás
nem gőgből történt, sem azért mert több paraszt
nevezte így fiát, mint király.
Kitágult a világ és minden más alakot öltött.