Nagyjából háromezer zeneszám hangzik fel az 1967 és 1972 közötti időszakból. Sajnos ugyanabban a három percben, amíg a földkörüli pályát elhagyva belezuhanok a kozmoszba.

Ma már nem hiszünk az atomháborúban sem.
Nem és nem. Nem hiszünk benne.
Nehéz eső jön. Nem jön nehéz eső, az ostobaság jön. Porcukros bácsi porcukros borítékkal.

A bajuszos nagynénik, akiknek tocsogós a puszijuk,
egész testükkel magyaráznak valamit,

A mimikrit mások / olvassák / le a pofádról.

Ezt a gyerekkort / idegenek építették

Nem ballagunk oda, hogy megnézzük,
megelégszünk a geometria adta bizonyossággal,
különben az emlékezetre kellene hagyatkoznunk.

„Tetszik, nem tetszik, Bibinke is hamismás”

szemlélődjenek bele a világba gönciek,
csendes jelenlétük nyugtasson meg

Tőle sok új kifejezést tanulok,
például mikor megígéri, hogy jön, s aztán mégse,
azt mondja, nyaljam ki a szíved, Tibikém.

Herman Ottó (továbbiakban HO)-emlékévben
tanújeladom, hogy (továbbiakban: hO) polihisztor vagyok.

Vállat von, elcsöszöd vagy nem csöszöd, gyakran ken lószőr ecsettel,
pipázik közben, kedvence a hemörájt és a holland vaníliás,
hamurojt közvetlenül rozsdára. Elvagyunk, mint be-
és hajadonfőttek.

A dágványi rendőrség nyomozói megállapították, hogy szándékos gyújtogatás történt.

Hiába rázta meg a falakat Sztálin és Rákosi elvtársak említésekor szűnni nem akaró, viharos, ütemes taps.

Az idő alatt, amelyet Daddy elvtárs Dögvészpusztán töltött, a Dágvány környéki tanyavilágban szignifikánsan csökkent a baromfieltűnések száma.

A szovjet parancsnok hívatta Kaffkát, és rövid tájékozódás után kinevezte a bizalomgerjesztő fiatal szakembert városi rendőrkapitánynak. Arról is hallott ugyan, hogy Kaffka nem bánt valami nagyon kíméletesen a Dágványban elfogott illegális kommunistákkal, de a jó rendőr egy kicsit mindig szigorú.

Aztán teltek az évek,
már nagy lettem a térdlovagláshoz.

József fia Albert is cifrázta,
igaz, kisebb kedvvel, mint az apja,
és semmiképp sem Arhangelszkban,
ahol a táborban ottmaradt.

Hát méges van Isten, nyugtázta a pap,
s úgy tűnt az őszi melegben,
Pókahalma régi helyén
az ősi nyíres fái is látszottak.

Dühübogár, igen, a dühübogár
kőrisfákon termett, kőrisbogár,
lehetett vele gyógyítani a dühüt

Mindössze írni nem késő, engedelmes szavakkal ég
magasába feltörni, így hát írok, tömény erőt
érezvén, írok, ámbár a világ számomra véget ért…