Szávai Géza (1950) a változatosság igézetében írja regényeit. Minden elbeszélt történettel mintha újabb műfajt próbálna ki. A szerző Állatok, nők, gyerekek című új sorozatába illeszkedő regény, a Cérnapóráz egyik „hőse” a Totya nevű kutya.

„A nevetés, a kinevettetés nemcsak megsemmisíti az ostoba és embertelen hatalmi rendszert, hanem azáltal, hogy megfosztja félelmetességétől, »humanizálja« azt, familiáris vonásokkal ruházza fel, és ezáltal megerősíti, konzerválja.” – Dan Lungu Tyúkok a mennyben című könyvét Bene Adrián ismerteti.

Szávai Géza új regényében lábnyomok történetét fejti fel: hol a szűz hóban maradt egyetlen nyomét, hol a háborús csatamező lenyomatait, hol az ősök nyomába lépő utódokét, vagy összekapaszkodó szerelmesek eggyé olvasó talpa nyomát. Az íróval Bán Magda beszélgetett.

Nem félt kötetébe „önkritikai” írásokat válogatni, és eltökélten vallja: az irodalomról beszélgetni kell, nem kijelentéseket tenni róla. Gilbert Edit új kötete a biblioterápiától a tánckritikáig sok területet érint, olyan kérdéseket is, amelyekkel a szakma érintettjei nem szimpatizálnak.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban megtudhattuk, mi a titka a norvégok nagy gyerekvállalási kedvének, és megismerkedhettünk a legfiatalabb északi drámaírók egyikével.

A 84. Ünnepi Könyvhéten Markó Bélát kérdeztük válogatott verseket tartalmazó kötetéről, a szonettről, valamint a politikus és a költő szerep viszonyáról.