A vér elöntötte csuklóját. Ruhájához szorította, a vajszínű szoknyán megannyi apró szamóca termett hirtelen.

A szereplők közül mind a ketten kitalált személyek vagyunk.

Edit sírni kezdett, milyen ember vagy te, egy döglött galambbal mit akarsz elérni?

Mint egy hátára esett bogár. Kezei, lábai igyekeztek követni agyának utasításait: felkelni, felkelni! Hasztalan. Az ernyedt test végtagjai kimerülten hevertek az agyongyűrt lepedőn.

Úgy mondják, hogy onnan már nem jön le. Agyhalál. Vagy fagyhalál? Tudjafene. Mó-do-sult tu-dat-ál-la-pot. De mit tudnak ők Csabikáról?

Mindenesetre végül úgy döntöttem, hogy elhagyom a kőből épült városokat. Tanulni ráérek később is.

Én a Hájlend kláb menedzsere vagyok. Beszéd közben nem használja a nyelvét, mintha golflabdát tartana a szájában. Celebek is játszanak a pályán.. Körülnézek.

Izzadtan ébredsz. Ijedten kapsz mellkasodhoz, keresed a bizonyítékot, hogy érző ember maradtál. A szorító, égető érzés lassan enyhül. A tó bársonyosan terül el lábadnál.

Alice Munro kanadai író hangsúlyozottan novellistaként kapta meg a 2013-as irodalmi Nobel-díjat. Jegyzetünkben ennek lehetséges következményén gondolkodtunk el.

A XL. század egyik legnagyobb régészeti szenzációja nem egyéb lesz, mint egy ma még teljesen közönségesnek mondható hat és fél tonnás tehergépkocsi, amit valahol a most éppen még Bakonynak nevezett hegységben ásnak majd elő a föld alól.