Csak a szépség marad meg
A test pusztulása után.

Csak álmodom magam, kacajba fulladón meleg karácsonyt, s mint a jó gyerek, gomolyogatom szipogva csendbe hullt valóm, jajongni többé én már nem merek.

egy angyal ül; hidegtől kék a szája.  egy angyal ül; karácsony hajnalán. 

Lassan már csak ez köt szülőhazámhoz gondolom olykor keserűen mint a szesz ha borotválkozás után  a számba szivárog egy cseppnyi. 

Elfárad az ember mindig Szophoklész mögött. Ha nyertem is, ő írta a szépséget, én az igazságot, mindig az igazság a második.

Az ünnep most születik. Ebben a kihordásra kész csöndben, a várakozásban és a türelemben. Abban a szinte légnemű mozdulatban, ahogy megigazítom a hajam, pedig még annyi minden fogja érni, mielőtt te belehajolsz.

csodaszép az új hó, vasalt damasztabrosz kertemben. a fagy, mint a hajra permetezett lakk,  megőrzi a piciny lábnyomokat.

Decemberben  sincs hidegebb,  csak több a fehér és a kék a levegőben. Születés is, halál is színarany.

   Minden megtörtént: térképek, legendák ösvényein kúszik az Idő felém, ez itt a Kezdet Földje, halál és születés hajléka, köröskörül a teremtés szétszórt titkai. Mennyi kő, és káprázó meztelenség, por-lakoma, sziliciumhajnalok!

A gondolat papírmadár

A ház, ahol várni foglak, egy sötét erdőben világít, harkályok kopácsolnak a fatörzseken,  medve is jár arra, döcögve, éhesen. 

Minden alkotásban a Fennvaló jelképei, imádható-e, ami megszerkesztett, vagy az talán hamis?

Az én Istenem egy örök- mozgó, parányi kis motor, mely az elektronokat hajtja az idő végéig, és tovább.

amit az anyám nem tudott megadni  háromszor kérem kedvesemtől vissza 

Elképzelem a tenyeredet.  Az életvonalon patak folyik a csuklódig,  a partján egy daru halászik,  lábai közt apró halak siklanak el.  A daru és a halak is én vagyok. 

Gyalog megy hazáig, román vidéken át.

Mindketten tudjuk, hogy minden csak megvilágítás kérdése.

Eltűntek a hattyúim,  tisztáltalan az ég odafent,  foltokkal teli, mint egy lehunyt  szemfedélkupac, hová kerültem –  nincs kiút innen, uram?  Hall engem valaki?

Csenevészen bújunk meg zöld hajtások között, mint félrebecsült ígéretek, öntözetlen vetés.

Patinás templomtornyok,  Kósza fecskék, lassuló tájak,  az ajtók a jobb oldalon nyílnak.