A háttérben állás ethosza
Hiánypótló díjat alapított a tegnap.ma irodalmi videóportál két főszerkesztője, Király Farkas és Döme Barbara, amikor úgy gondolták, hogy mivel szépírók számára már elég díj létezik, ők az irodalom szervezőit szeretnék elismerni. A díjat 2026. február 28-án, egy napfényes szombat délután másodszor osztották ki a BAB Galériában. Hogy kik kapták idén az elismeréseket, az is hamarosan kiderült…
Nyitányként Döme Barbara néhány szóban bemutatta portáljukat, melyen már nem kevesebb, mint 400 rövid videó érhető el. Kodolányi Gyulától Iancu Laurán át Lackfi Jánosig a kortárs magyar irodalom színe-javának felolvasása megnézhető-meghallgatható a portálon. A szerkesztők bíznak benne, hogy a videók a rövidségük okán a fiatalságot is megtalálják. Lőrincz P. Gabriella lépett ezután a színre, akinek folyóként hömpölygő versei szép hasonlatokat és mély gondolatokat sodortak a hallgatók elé például a békéről és az Istenről.
A felolvasás után a két főszerkesztő jóvoltából végre fellebbent a fátyol a két díjazott kilétéről. Az első díjat Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke kapta, akit Rózsássy Barbara laudált. Szavaiból érződött, hogy valóban közelről ismeri Erős Kingát. Barbara kiemelte, hogy Erős soha nem a saját dicsőségét keresi, hanem mindig az általa képviselt szervezetét, ezáltal az egész magyar irodalomért munkálkodik. Továbbá azt is elmondta, hogy „Erős Kinga nélkül nem lenne folyóirattámogatás, és nem lett volna Jókai 200 emlékév sem”. Rózsássy Barbara azzal zárta méltatását: Erős egy olyan világot épít, melyben „az íróknak van jövője”, és hogy nagy dolog, hogy e díj „megláttatja ezt a sok rejtett munkát”.
A második díjat az Erdélyből érkezett Szántai János kapta, aki az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. A díj alapítói koncepciózusan azt találták ki, hogy az elismerést mindig két irodalomszervező kapja, s azok közül az egyik határainkon túli legyen. Szántait Király Farkas laudálta, méltatását Sziszüphosz alakja köré szőtte. Szerinte az E-MIL elnöke nemcsak a saját kövét görgeti, hanem elsősorban a másokét: egy „közösséget működtet, és teret ad a megszólalásoknak”.
Ezután a kivetítőn Erős Kinga és Szántai János egy-egy felolvasását tekinthettük meg. Erős átélhető Reggeli elmélkedésében találkozhattunk a közelgő tavasszal, hallhattuk a gyerekszobából érkező motoszkálásokat, és megismerkedhettünk egy hedonista, mégis bölcs kandúrral. Az írásban hangsúlyos volt a csend, melyet az irodalom szervezőinek sokszor nélkülözniük kell. Szántai János a Dunáról olvasott fel verseket a házsongárdi temetőben – Király Farkas visszaemlékezése szerint a felvétel ideje alatt groteszk módon biciklisfutárok száguldoztak a közelben.
A műsor rövid beszélgetéssel folytatódott. Döme Barbara kérdésére, mely azt firtatta, hogy az elnöki tevékenység mellett mennyi idő jut az alkotásra, Erős azt felelte: nem panaszkodik, úgy érzi, amit meg kell írnia, meg tudja írni szervezői tevékenysége mellett is, és ha csendre, nyugalomra vágyik, akkor Tahiba vagy Dobogókőre utazik egy-egy jezsuita elvonulásra, ahol a teljes szilencium, valamint wificsend biztosítja számára, hogy meg tudja hallani a saját gondolatait. Szántai is a csendet és a nyugalmat hiányolja leginkább, és úgy érzi, pozíciója mellett az írói munkája kissé háttérbe szorul.
A beszélgetésből kiderült az is, hogy Erős Kinga Oláh János irodalomszervezői ethoszának szellemében dolgozik, aki nem restellte maga szállítani a könyveket, és ilyenkor azok, akik nem ismerték személyesen, nem főszerkesztőnek, hanem egyszerű dolgozónak vélték. Szántainak az irodalomszervezésre Kányádi példája szolgált mintául, aki azt állította magáról, hogy Erdély minden falujában fellépett. Ezt Szántai János először kétkedve hallotta, aztán utazásai során kiderült, hogy a költő nem túlzott.
A díjkiosztót Nagy Koppány Zsolt felolvasása zárta, mely a székelyek friss, népies humorát keverte a városi világ tapasztalataival: jelesül azzal, hogyan reagál az író arra, ha megkritizálják a művét. Annyit elárulhatok, hogy nagyon nem jól, és erre már A sértődős szerző cím is utal.
Jó hangulatban és nevetéssel zárult tehát a műsor, melyet állófogadás és koccintgatás követett, az irodalom háttérben álló szervezőinek pedig még egy kis ideig „tűrniük” kellett, hogy megérdemelten reflektorfénybe kerültek.
Fotók: Acsai Roland
További képek a lapozható galériában
