Kitanulta a szerelmi vegytant
eltévesztettelek
ismeretlen utcák kanyarognak köröttem
itt szálltál ki valahol az egyik sarkon
suhanó autók csapták fel a vizet
hátra sem nézve futottál a közeli sikátorba
szánalmasan tehetetlen voltam
mint egy hazug búcsúlevél
egyszer már lekéstem saját életem
nem kéne így járni ismét
jó volna az időt újra osztani
eligazodni múltban és jelenben s nem
csapongva kapkodni mint azon az estén
amikor sebzett rulettgolyóként túlpörögtél
kár hogy összemosódik és szemcsés a filmünk
csak néhány mozdulat maradt
s az a sírni készülő suta félmosoly
nem tudom mi történt s miért
de nagy volt a tét és eltévesztettelek megint
[talán te is akartad]
talán te is akartad talán én sem
amíg a tévedések kényszerítő
volta idéz reményt és fájdalmat
a múltat a számon tartott hiány
árnyékolja be
változtatni rajta nem lehet
talán lett volna esély
ha csak megemlíted ha utalsz rá
s nem a véletlenre bízod
de sejtelmed sem volt a
következményekről
mert nem következményekben
gondolkodtunk
mert nem is gondolkodtunk
csak amikor már
visszafordíthatatlanul vége lett
– amit talán te is akartál
talán én sem
húzd összébb magad
kezdjünk elölről mindent
hisz úgyis a végtelenített időn
élősködünk mindannyian
kutakodás és küzdelem társul
a szorongás és a tetszhalál mellé
ismerni kellene a történetet
elvegyülni benne észrevétlenül
és túlélni minden
gyűlöletet
egyetlen mondatnak sincs vége
legfeljebb megtorpan
eltöpreng visszakérdez
megerősít vagy kételkedik
igazítja a toldalékokat
írásjelet keres
de minden szó igaz
és minden szó hozzávetőleges
néha bújócskát játszik
rejtőzködik
mert segít a hallgatás is
s ha mégis körvonalazódik
egy kérdés
húzd összébb magad
de hogy odaférjek
– szeretnék belesni
a mondatok mögé én is
elvétett pillanat
kitanulta a szerelmi vegytant
idegvégződéseimmel incselkedik
magaslest kínál panoráma utat
tolakvó igyekezetet a lépcsőn fölfelé
a kacér csípő s a rövid szoknya
ígérettel nem fukarkodik
hamar rést szakít a védtelen rostokon
hínárba fon magába gyűr
a kísértés erős – oldódó kábulat –
kaptárnyi mézhez juttat
az elvétett mandulaízű pillanat
