A jövő egy ismeretlen állat
(apokrif én-kép: megálmodtam önmagam utánzat)
1.
a félelem ami rajtam ült
valamiféle istennek hitte magát
abban az időben fiatal volt az ég
madarak melyek képzeletet repítenek magasba
sehol
csak a hegy-mélyi kristályok beszéltek hozzám
álmomban elfeledett messzi csillagok fénye jött
üzenetük még ma sem egyértelmű
véglények mutatkoztak mezítelen a ködös párát szuszogó
bűzös latyakok legmélyén
gyanítottam ezért a vulkánok
lehetnek a felelősek
ekkor tűzbenéző lettem
a Szűz jegyében születtem
átszelve a nagy vizek özönét
holló és galamb egyszerre lett jelképem
2.
a gonoszt létrehozva
az uraddá válik parancsolóddá
többé nem láthatod át
nem ellenőrizheted
magamban beszélni kezdtem
énhozzám
3.
mindeneket összevetve
ma is a ölelésed menedékében hiszek
a ki nem mondott szavak erejében
a kimondottakért testem felelős
a velő a csont az inak az erek a húsom
a milliónyi baktérium
4.
az állatok mindig holtan születnek
magukkal hozzák a szellemet
5.
hát miféle kezdet a vég
kérdezzük sokan bennem
én állatember-angyali rém
