Az évszakok születése 

Már nagyon-nagyon régi történet s az idő úgy mosta el emlékét, mint ahogy a falevelekről a nyári zápor lemossa a port, csak imitt-amott maradt meg egy-egy öreganyó elfelejtett gondolataiban kucorogva, hogy egyszer csak, egy óvatlan pillanatban valami előreláthatatlan jelre, előbukkanjon. Így esett ez most is, amikor Galagonya, a százhúsz éves erdei öreganyó, az erdei állatok védelmezője, a fák között keresgélte kedvenc őzikéjét. Az őszi szellő a tél hidegét hozta s már a Napnak sem volt ereje, ezért Galagonya gyorsan végezni szeretett volna kinti teendőivel. Meg akarta találni Bogáncsot, a kis őzgidát, hogy még tél előtt megtisztítsa bundáját a beleakadt ágacskáktól, fűszálaktól. Ahogyan keresgélt egy kis árnyat látott elsuhanni a fák között. Először azt hitte Kamilla, az erdei nyuszi az, aki ilyenkor szokott neki illatos füveket gyűjteni, hogy abból gyógyteát készítsen a téli hidegekben, de hiába kiáltott utána az árnyacska tulajdonosa nem állt meg. Galagonya megszaporázta lépteit, gondolta, hátha utoléri, de csak azt vette észre, hogy szép fehér csillámport hagy maga után s akkor már tudta, hogy ez nem lehet más, mint Csillagkristály tündér. Neki és testvérének, Barackvirág tündérnek köszönhetjük az évszakokat. Galagonya már nem emlékezett honnan hallotta a történetet, ki mesélte neki, csak apró történetfoszlányok jutottak az eszébe. Később, mikor hazaért rőzsetetős házikójába és megrakta a tüzet a kandallóban, majd fölrakta főni a teavizet, beleült hintaszékébe, hogy délutáni szunyókálásba kezdjen. Álmában már látta megelevenedni azt a történetet melyben megszületett a nyár, az ősz, a tél és a tavasz.
 

Régen, nagyon régen történt, hogy az emberek, az állatok és a tündérek még együtt éltek békességben. A tündérek már akkor is tudtak varázsolni, és varázserejüket mindig és kizárólag az emberek megsegítségére használták. Különösen ismertek voltak segítőkészségükről Barackvirág tündér és Csillagkristály tündér, akik testvérek voltak. Csillagkristály tündér onnan kapta nevét, hogy szemében különleges csillag és kristály alakú formák voltak, aki a szemébe nézett, elámult a gyönyörű látványtól. Már tekintetével is jóra és szépre tudta inteni az embereket és az állatokat. Barackvirág tündér orcája pont olyan volt, mint a nyíló barackfa virága, selymes, bársonyos és rózsaszín, és ha valakit megölelt, jóságát és szeretetét rögtön megosztotta azzal. A tündértestvérpár reggeltől estig segítették az embereket és az állatokat, mert ebben lelte legnagyobb örömét. Ahol a rosszaság és a butaság kicsi szikráját is észrevették, Csillagkristály tündér tekintetével, Barackvirág tündér pedig ölelésével elűzte azokat az emberek és az állatok szívéből. Egy szép napon, senki sem tudja miért, a testvérpár közé befészkelődött a harag és bármennyire is igyekeztek, nem tudták elűzni onnan. A két tündér már nem segítette az embereket és az állatokat, hanem egész álló nap csak civakodtak. Így tartott ez már ötszáz esztendeje. Az emberek és állatok megelégelték a tündérek veszekedését, mert hiányzott nekik a tündérek kedvessége, ezért úgy döntöttek, ráveszik őket a békülésre. Tudták, nem fog könnyen menni, ezért azt találták ki, hogy próbatétel elé állítják őket. A feladat az volt, hogy melyikük tud valami olyat varázsolni, ami a legnagyobb hasznára van az embereknek és az állatoknak. Úgy gondolták, ez a feladat annyira lefoglalja majd a tündéreket, hogy elfelejtenek civakodni. Nosza Csillagkristály tündér neki is állt és azt találta ki, hogy gyönyörű és különleges növényeket, gyümölcsfákat és virágokat varázsolt. Ahová repült meleget és fényt hozott az embereknek és az állatoknak.
Így született a nyár.

Az emberek és az állatok nagyon örültek a nyárnak, hiszen ellátta őket táplálékkal és jó meleggel. A gyermekek kirándulni, fürdeni jártak, élvezték a meleget. Barackvirág tündérnek tetszett a nyár és a vidámság, de arra gondolt, hogy talán a nyárnál az emberek és az állatok is sokkal jobban fognak örülni, ha sok eledelt varázsol nekik. Ezért a virágba borult fákra és földekre rengeteg gyümölcsöt és termést varázsolt: almát, körtét, diót, mogyorót, gabonát és még sok sok mást is.
Így született az ősz.

Az emberek és az állatok kitörő örömmel fogadták az ősz gazdagságát hiszen egyszerre nagyon sok élelemhez jutottak, amit elraktároztak és sokáig eltartott. Mindenféle finomságokat készítettek a sok gyümölcsből és termésből. Üvegekbe, dobozokba csomagolták, majd betették a kamrájukba. Az őszi varázslat annyira jól sikerült, hogy Csillagkristály tündér először megszeppent és nem tudta hogyan varázolhatna ő még ennél is jobbat és szebbet. Bánatában elkezdett sírni, és szeméből csak úgy hulltak alá a gyönyörű hókristályok. Ezek voltak a hópelyhek, melyek belepték a földet az emberek házait és az állatok szálláshelyét.
Így született a tél.

A havazástól hideg lett, a növények elhervadtak és mindenki fázott, de a gyerekek, és néhányan a felnőttek közül is, nagyon jól érezték magukat, mert a hóban vidáman szánkóztak, hógolyóztak, korcsolyáztak, hóembert építettek. A Földet elárasztotta a kacagás és a nevetés. Az állatok közül a medve és a mókus örült a legjobban a télnek, mert a medve bevonult barlangjába, a mókus az odújába és egy jó nagyot aludtak. Barackvirág tündér elcsodálkozott, hogy a hideg és a hó hogyan okozhat örömet. Eldöntötte, hogy elolvasztja a havat, elűzi a hideget, és helyette kellemes és illatos szellőket varázsolt. Kirügyeztette a fákat, a kellemes melegtől kinőtt a fű és tengernyi színes virág árasztotta a bódító illatokat.
Így született a tavasz.

Az emberek és az állatok nagyon megszerették a tavasz illatait és színeit. Boldogok voltak, huncut fény gyúlt ki a szemükben és eltűnt szívükből a szomorúság, ha egymás szemébe néztek. Állandóan jókedvük volt és minden ok nélkül ölelgették egymást, ha találkoztak. A madarak tojásokat raktak és kiköltötték fiókáikat. Barackvirág és Csillagkristály tündér örültek a legjobban a varázslat eredményének. Örömükkel elűzték a közéjük fészkelődő haragot, és úgy döntöttek az lesz a küldetésük, hogy az embereknek és az állatoknak megteremtsék azt a csodát, amit a nyár, a tél, a tavasz és az ősz örömei adnak. A tündérnéppel együtt elköltöztek Tündérországba és csak akkor jöttek el a Földre, ha teljesítették feladatukat.  
A kandallóban a parázs utolsó szikrái pattogtak, amikor Galagonya ébredezni kezdett délutáni szunyókálásából. A teavíz is elfőtt már, és ahogyan kinézett az ablakon néhány hópelyhet látott szállingózni. Itt a tél, gondolta magában, és kilépett az ajtón abban reménykedve, ha elkap egy hópelyhet megláthatja benne Csillagkristály tündér gyönyörű tekintetét.