A szerelem almája

A Hét vers Érósztól a Nap és a Hold között Benyhe István fordításában vagy a Farkas Wellmann Endre fordította Sophia, a Szőcs Géza tolmácsolásában olvasható Layla utolsó pillanataiban ráébred, hogy a szerelem túlvilágra nyíló mirháb című versek révén rájövünk, a költészetre és a költőkre azért is van szükségünk, hogy ne felejtsük el a szerelem határtalan nyugalmát.

 „A költészet a szó mágiája, mégis a szerelem tudománya” – írja Clara Janés Nadal Maradjon égve a lámpa című, magyar nyelvre lefordított kötetének előszavában Mester Yvonne. Ezzel a mondattal az esszéíró és szerkesztő tűpontosan jellemzi a spanyol Janus Pannonius-nagydíjas költőnő szerelmi-erotikus líráját, ez a gondolat az, amely összekapcsolja a különféle stílusú és témájú verseket, s a szerző egyfajta védjegye. Vita tárgyát képezheti azonban, hogy egy nőnemű költőt, aki a nőiségről is ír (mi másról írhatna a szerelem kapcsán, ha egyszer nő?), veszélyes-e női íróként vagy feminista alkotóként „beskatulyázni”, a költészetét ebből a szemszögből láttatni, mint ahogy teszik méltatói. Ha egyből a nemiség felől próbáljuk a verseket értelmezni, torzul-e az olvasat, ha a nő (és nem költő) kerül előtérbe, beszűkül-e az értelmezési horizont? Az előszó írója Elaine Showalter osztályozására hivatkozik, aki a kortárs női írókról szóló tanulmányában három fejlődési szakaszt különböztet meg: a tradicionális nőies (feminin) irodalmat, a harcos feminista irodalmat, illetve a női irodalmat. A litván származású amerikai hispanista, Biruté Ciplijauskaité eme osztályozások kimagasló példájaként említi a spanyol költő pályáját.  

Azon a véleményen vagyok, hogy az írás androgün létező. Minden ilyen elmélet, besorolás nem hozzátesz, hanem épp ellenkezőleg, elvesz a költészetből, másfelé tereli, rossz irányba befolyásolja az olvasatot. A versírás aktusa, rituáléja, folyamata ugyanúgy megy végbe férfiaknál és nőknél is, az egyetemes témák (az élet, szerelem, a halál, a születés, az Isten stb.) pedig mind nőket, mind férfiakat egyaránt foglalkoztatják.

Janés Nadal (mindkettő a családneve) költészetének központi témája a szerelem, a magány, a szenzualitás, az elidegenedés, a természettel, a tájjal való kapcsolat, a belső béke megtalálása, az élet-halál kettőse. A gazdag, többféle stílust, formai megoldást bemutató életmű izgalmas szegmensei a meghökkentő, nagyon plasztikus, már-már festményszerű képek, a különböző művészetek közötti átjárásra törekvés, a líra és zene kapcsolatára utaló sorok, a nagyon erős muzikalitás.

A magyar nyelven megjelent kötetben Benyhe István, Farkas Wellmann Endre és Szőcs Géza nagyszerű műfordításai hűen adják vissza a legismertebb, emblematikus verseit, szemezgetvén a jelentősebb köteteiből, láttatván a fontosabb alkotói periódusokat. Az egyik legmegragadóbb vers a Benyhe István fordításában olvasható Mulandóság, mely a magányt, az elidegenedést, a halált, a gyászt dolgozza fel.

„Vagyunk, és nem tudjuk, kik vagyunk.

Van bennünk, van az örök lángból,

de csak tükörkép.

Örök őszben hullnak ránk a napok.

Álmok között illan az élet minden dolga.

Eljön egy éjjel a halál. És hallgatja

a bennünket kitöltő csöndet.”

A tükör – tükörkép motívum gyakran visszatér a verseiben. A költő égi és földi, test és lélek, szellemi és anyagi összekapcsolódását jeleníti meg a jelkép által, ami fönt van, tükröződik lent, ami a bensőnkben, gondolatainkban él, az a külvilágra is hatással van. Többször találkozunk a csönd, az elcsendesülés, a termékeny magány, a folyó, az álom vagy a fa motívumával is.

A költő előszeretettel nyúl vissza a mitológiához, erotikus versei sosem vulgárisak, bántóak, a szerelem szépségét dicsőítik. Ennek kapcsán az antikvitás szerzői, a humanizmus lírikusai jutnak eszünkbe, többek közt az első jelentős magyar költőnk, Janus Pannonius, aki szintén hű híve volt az effajta költészetnek.

Nem mondok azzal újat, hogy az élet a „szerelem almája” miatt élvezetes. A szerelem az empirikus tapasztaláson túl a belső béke, a határtalan nyugalom kulcsa is, ha megtaláljuk a tükörképünket, a másik felünket, akiben feloldódhatunk: ekkor emelkedett mennybolthoz lehet hasonló minden éjszaka és hajnalhasadás, és az évszakok, a fák, a nap, a hold, a csillagok, de még az elmúlás is más értelmet kapnak.

Clara Janés Nadal: Maradjon égve a lámpa, Magyar PEN Club, Budapest, 2019.