Ugrás a tartalomra

.

Csíksomlyói passió

Egy színházi előadás zarándokútja

Az MMA Kiadó gondozásában jelent meg az a szép kiállítású könyv, amely a Csíksomlyói passió című színházi előadás, a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójának augusztus 18-i hazatéréséről szól. Az alkotók arról vallanak, miért jelent mérföldkövet a pályájukon ez a grandiózus előadás, hiszen a Csíksomlyói passió több mint egy színházi előadás szabadtéri feldolgozása. Ez hallható ki azoknak a színészeknek a tanúságtétellel felérő interjúiból, akik megosztják gondolataikat a készületekről. De ez érezhető ki azoknak a székelyföldi kórusoknak és táncosoknak az élményszerű beszámolóiból is, akik csatlakoztak az augusztusi előadáshoz. Aki kézbe veszi majd a könyvet, nemcsak a helyszínen készült interjúkban merülhet el, hanem gyönyörű fényképeken megcsodálhatja azt is, hogyan állt össze ez a nagyszabású produkció. A Prima Primissima díjas Benkő Imre és a Nemzeti Színház fotósa, Eöri Szabó Zsolt exkluzív képei segítenek felidézni mindazt, amit huszonötezer ember a helyszínen átélt.

Csíksomlyói

 

Bevonni a nézőt egy lelki térbe

Részlet a Szőcs Gézával készült interjúból

 

A Csíksomlyói passió több szövegforrásból táplálkozik, ezek közül Szőcs Géza Passió című drámai költeménye adja Jézus szenvedéstörténetének mai értelmezését. Borbély Szilárd emlékezetes megfogalmazása szerint Szőcs könyve „már nem az olvasással gondban levő »szegények bibliája«, hanem a megértéssel küszködő »lelki szegényeké«”. Arról kérdeztük a szerzőt, ő hogyan jutott közelebb Jézus történetének megértéséhez.

– Több mint húsz éve írta meg Passió című művét. Hogyan változtatta meg a csíksomlyói előadásmód eredeti szerzői szándékait?

Minden színpadi szerző számít arra, hogy amikor a szövege belekerül a pódium kontextusába, olyan viszonyhalmazban bukkan föl, ami épp olyan bonyolult, mint mondjuk a meteorológia. Szinte megszámlálhatatlan tényező kezd hatni a szövegre. Nemcsak a szereplők, hanem a közönség reakciói és elvárásai is alakítják egy-egy mondat modalitását. Éppen ezért az írónak számítania kell arra, hogy a műve a kiadás után elkezdi önálló életét. Jó esetben pozitív értelemben persze. Már a nemzeti színházi feldolgozás is ráhordott nem egy meglepő érzelmi réteget, de attól, hogy a Passió nemcsak elvegyült a csíksomlyói textuális idézetekkel, hanem ténylegesen is Csíksomlyóba tért, egészen más hatást keltett. A színpadi előadást is kezdettől kedveltem, de ebben a környezetben megindító volt.

Szőcs Géza

– A Passió és az előadás közötti legnagyobb dramaturgiai különbség, hogy ön nem szerepelteti Jézust. Miért döntött úgy, hogy úgy meséli el a szenvedéstörténetet, hogy Jézus hiányát mintegy körbejátszatja a többi szereplővel?

Művészetfilozófiai megközelítése is van ennek a kérdésnek: tulajdonképpen soha sem Jézus Krisztus jelenik meg az irodalmi művekben, hanem az, ahogyan az ő tettei és tanításai megjelennek mások tudatában. Többnyire tehát szublimált Jézussal van dolgunk a világirodalomban. Márai Sándor Rómában történt valami című regénye Cézár haláláról szól, pontosabban arról, hogy Cézár halála milyen változásokat hoz abban a világban, amelyben ő volt az uralkodó, de ő maga egy pillanatra sem jelenik meg. Csak arról olvashatunk, hogyan hatott az élete és a halála a világra. A legtöbb Jézus-regényben és -drámában is ezt tapasztaljuk, Henri Barbusse Jézus vagy Az Igazi Jézus nyomában című művétől Bulgakov A Mester és Margarita című regényéig. Másfelől gyakorlati megfontolás is állt a döntésem mögött. Akkoriban számomra elképzelhetetlen volt, hogy találunk olyan színészt, akiről elhisszük, hogy színpadi körülmények között megjeleníti a Megváltót, Isten fiát. Ahogy a szirének dala is nagyon sok helyütt – többek között az azonos című librettómra komponált operában is – felcsendül. Pedig Homérosztól tudjuk, hogy mindenki beleőrül az énekükbe, és Odüsszeusz is csak azért nem csábult el a hangjuknak, mert árbóchoz köttette magát. Hogyan van bátorságunk olyan sziréndalt komponálni, ami nyilvánvalóan nem kelt ilyen hatást? Sem megírni, sem elképzelni nem tudok olyan Jézust, aki megfelel az eszményemnek. Mondhatjuk, hogy az egyszerűbb megoldást választottam: nem ábrázoltam Jézust. A csíksomlyói iskoladráma kerete viszont sokat oldott ezen a mostani előadásban, hiszen a misztériumjáték a példázatosságot és nem a megjelenítést tekinti a legfőbb feladatának.

*

Hazatérés Csíksomlyóra

Részlet a Vidnyánszky Attilával készült interjúból

Aki járt már a két Somlyó-hegy közötti Nyeregben a pünkösdi búcsú idején, tudja, milyen kisugárzása van ennek a helynek. Vidnyánszky Attila rendező szerint is valóságos zarándoklat volt a Csíksomlyói passió című előadásuk számára az augusztus 18-i fellépés. A Nemzeti Színház igazgatója a produkciót körül vevő teremtő légkörről és arról, mi tesz hitelessé egy passiójátékot, és mitől volt a somlyói előadás egyszeri, megismételhetetlen – igazi ünnepi alkalom.

– A Nemzeti Színház 2017-ben mutatta be a Csíksomlyót passiót, ami másfél évvel a pesti premier után elzarándokolt a szülőhelyére. Ön augusztus 18-án személyesen is hazatért Csíksomlyón?

Édesanyám nagyapja még Gyimesbükkön dolgozott vasúti hivatalnokként. De miután nem tette le a hűségesküt a román államnak, bevagonírozták őket, és egészen a szombathelyi katonarokonokig meg sem állt. Az ő szülei természetesen még Gyimesbükkön lettek eltemetve. Nagyapám csak keveset mesélt az ottani életről, mindig rövidre zárta a beszélgetést, ha valaki erről faggatta. Végül az alapvetően székely és egri őseim Kárpátalján találkoztak, és már éppen elindították a visszahonosítási folyamatot – hiszen ők se csehszlovákok, se szovjetek nem voltak soha –, amikor édesanyám megismerte ungvári édesapámat. Így maradtunk mi Beregszászon. Ahogy nagyanyám mindig mondogatta: a családunkon átok ül. Valószínűleg az egész nemzeten, mert alig akad olyan magyar család, amelyet ne szabdalt volna szét Trianon és a sok határtologatás. Nekem tehát számos magyar emberhez hasonlóan nagyon sokat jelent Székelyföld, és természetesen Csíksomlyó.

Csíksomlyói2

– A Kerényi Imre által rendezett, 1981-es Csíksomlyói passió meghatározó élményként él az emlékezetében?

Személyesen nem láttam, csak felvételről. Óriási teljesítmény volt ez abban az időben, amikor a passió témájának még csak a közelébe sem ment senki az akkori kulturális életünkből. Valószínűleg már attól is kultikus előadássá vált ez a budai várbeli produkció, hogy felvállalta ezt a témát. Nagy érdeme ez a Balogh Elemér–Kerényi Imre alkotópárosnak. Nagyon sajnálom, hogy Kerényi Imre egy héttel a mi csíksomlyói előadásunk előtt hunyt el, de az ő megrázó erejű passiójuk inspiráló volt a számunkra is. Ezzel együtt mi más utat választottunk, mert például kezdettől arra törekedtem, hogy ne hivatásos színész játssza el a székelyt, aki megeleveníti a szenvedéstörténetet. Éppen ezért adtam az ilyen szerepeket a Nemzeti Táncegyüttes táncosainak: az ő nyerseségük, kívülállásuk hiteles, mert ők nem játsszák a székely parasztot. Már csak azért sem, mert a fele tánckar Székelyföldről jött. A biblikus figurákat viszont nálunk is színészek alakítják, mert az ő kiműveltebb megszólalásaik más távlatokat nyitnak.

*

Jézust játszani

Részlet a Berettyán Nándorral készült interjúból

Színházban sem mindennapi kihívás Jézust alakítani, hát még Csíksomlyón. Berettyán Nándor a hegymászók tudatosságával, izgalommal teli várakozással és egy váratlan betegséggel készült fel a nagy előadásra, amely szerinte végül magának a Gondviselőnek is örömet okozhatott.

Csłsomlyói3

– Jézust játszani Csíksomlyón elég nagy teher lehet egy színész számára. Különleges módon készült a szerepre?

A színházi előadáshoz képest kibővült tánckar színpadi súlya önmagában is más helyzetet teremt, és persze annak is megdöbbentően sodró ereje van, ha az embert százötvenen akarják megfeszíteni. Nem lehet nem készülni egy ilyen fellépésre. De nem csak nekem, mindannyiunknak ügyelni kellett arra, hogy a próbák során se pánikoljunk be, ne essünk kétségbe a nagy este előtt. Arra kellett törekednünk, hogy készen álljunk mindenre, hiszen a Nyeregben semmi sem úgy működik, mint a színházban. Ellentmondásnak tűnhet, pedig így van: miközben a kőszínházi tapasztalatainkra támaszkodtunk, éppen a rutinunkat kellett felülírnunk. Ahhoz hasonló ez, ahogyan egy hegymászó készül a csúcstámadásra. Elképzeli az útvonalat, de mindig készen áll a rögtönzésre. Arra kellett összpontosítanunk, hogy lelkileg-szellemileg minél jobb állapotban vágjunk bele. Mondjuk az egészség megőrzése részemről nem sikerült…

Csiksomlyoi-passio_B1_____ (002).jpg

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.