La Figlia Che Piange – T.S. Eliot verse Török Anna fordításában

T.S. Eliot első verseskötete, a "Prufrock and Other Observations" megjelenésének 100. évfordulója alkalmából.

La Figlia Che Piange

                       O quam te memorem virgo…

Lépd át a lépcső legfelső fokát –
Vagy dőlj kerti vázának –
Fonj, fonj hajadba napsugárt –
Szorítsd virágaid bús ámulattal –
Szórd mindet el. Mintha szólítanának,
Fordulj szemedben sértett indulattal:
De fonj, fonj hajadba napsugárt.

Tehát elküldtem volna őt,
Hogy gyászolja az eltűnt szeretőt,
Úgy hagyta volna el
Ahogy lélek a testet, tépve-zúzva
Ahogy testet a tudat, ami húzta.
Találnom kell
Valami páratlan, könnyed utat-módot,
Valamit, amit meg kell értenünk
Könnyed-csalárdat, mint mosolyt, ha üdvözléskor összeér kezünk.

Elfordult, mégis, ősszel mindenütt
Vele időztem gondolatban hosszú
Napokon és órákon át:
Ahogy virággal telt karján átvetette haját.
Azon töprengek, hogy lehettek volna együtt!
Elillant rég pár gesztus, póz talán.
Ezek a töprengések néha még –
Rám törnek délben, s éber éjszakán.

La Figlia Che Piange

                             O quam te memorem virgo…


Stand on the highest pavement of the stair—	
Lean on a garden urn—	
Weave, weave the sunlight in your hair—	
Clasp your flowers to you with a pained surprise—	
Fling them to the ground and turn	     
With a fugitive resentment in your eyes:	
But weave, weave the sunlight in your hair.	
 
So I would have had him leave,	
So I would have had her stand and grieve,	
So he would have left	        
As the soul leaves the body torn and bruised,	
As the mind deserts the body it has used.	
I should find	
Some way incomparably light and deft,	
Some way we both should understand,	        
Simple and faithless as a smile and shake of the hand.	
 
She turned away, but with the autumn weather	
Compelled my imagination many days,	
Many days and many hours:	
Her hair over her arms and her arms full of flowers.
And I wonder how they should have been together!	
I should have lost a gesture and a pose.	
Sometimes these cogitations still amaze	
The troubled midnight and the noon’s repose.


(Forrás: https://www.poets.org/poetsorg/poem/la-figlia-che-piange)