A mindenség bélése kívül – Török Panka versei
Fotó: Mohácsi Szilvia
A mindenség bélése kívül
Török Panka versei
Teremtés
akkor jössz amikor
magmáig hasad a jelen
és a mindenség bélése kívül
és a mindenség bélése kívül
ott fordul a világ
ahol ujjaink találkoznak
ahol ujjaink találkoznak
és csapdába esik a fájdalom
Absztrakció
Fehér lepedőn ül a sós csend;
gyöngysor a sarokba dobva,
az éjjeliszekrényen fáradtan
foszforeszkál az óra,
gyöngysor a sarokba dobva,
az éjjeliszekrényen fáradtan
foszforeszkál az óra,
a lepedő gyűrött.
Hálóingben, szárnyakkal
ülök háztetődön
a tömör semmi fölött.
ülök háztetődön
a tömör semmi fölött.
Vízbolygó
Ringattál a felszínen,
fürkésző madarak között.
A kék meghajolt ujjbegyeink alatt,
ha nyugovóra tértünk.
fürkésző madarak között.
A kék meghajolt ujjbegyeink alatt,
ha nyugovóra tértünk.
Karjaid átfogták a mindenséget;
nehezet, sűrűt, sötétet együtt,
azt az egyre terjedő foltot;
elengedtél, és én elsüllyedtem benne.
nehezet, sűrűt, sötétet együtt,
azt az egyre terjedő foltot;
elengedtél, és én elsüllyedtem benne.
A halak hasát nézem.
Hogy azért fehérek alul
és sötétek felül,
hogy ne lássák őket.
Hogy azért fehérek alul
és sötétek felül,
hogy ne lássák őket.
Atlantisz
Az üvegben töltöttem a telet.
Körülöttem a szoba
a vastagodó-vékonyodó falon keresztül
torzul, új dimenziókat nyit meg.
Körülöttem a szoba
a vastagodó-vékonyodó falon keresztül
torzul, új dimenziókat nyit meg.
Azt mondták, tavasszal Serpentina
karon fog majd,
vagy hóna alá csap az üveggel együtt,
hogy Atlantiszba megyünk. Tavasszal.
karon fog majd,
vagy hóna alá csap az üveggel együtt,
hogy Atlantiszba megyünk. Tavasszal.
Utazunk, igen, mint ezek a hópihék,
lefele, víz alá, vízzé leszünk,
utazunk, ha vége a télnek.
Már lehet, vége lenne,
ha nem ráznád folyton a hógömböt.
lefele, víz alá, vízzé leszünk,
utazunk, ha vége a télnek.
Már lehet, vége lenne,
ha nem ráznád folyton a hógömböt.
