Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. XVIII.
Idülten időzve élek
meg műveket. Ha jellemem rejtelem:
(f)ordított tükörben létezem
Éjekből ébrednek idegen rejtjelek,
és mindegyik: kétes lélek…
(Azaki Nemazaki)
A Dalfőnök a Delfinnek (adja át zsigeri énekét)… Alant: kopott múltú kopoltyú a letét, emitt: Orca nélküli Sister(gés): síkosítást sürgetve kér. Betétje rozsdálló, szivárgó kagyló-váladék, ölében, keble leplében nyershús, nyálka, lepedék: hét marék martalék… Álom helyett: tenger-éj-szem, írisz, kristály-lencse töredék…
Mummica Mammalia, kvázi kedvencem, óriás erszényes-nyestem (Dasyurus maculatus) motoz és rágcsál belső szobám, élés-kamrám zeg-zugaiban… Pöttyös szőrme-koboldom, ingergóc kis vámpírom – egyre csak ízlelem, foltozom csodás-különc megjelenésének leírás-becézés fokozatait… – Így ébredezett a dehidratált, folytonosan félre-datált leíró…
Borköves könnyek közül, bíbor-, karmazsin- és vérmaszat-kvarc kőzetek csiszolt hártya-ablakain, résein át tekintett, hunyorgott kifelé-befelé, ő, a réveteg félálomból vissza-tévedő, a homlok mögött összenőtt szemeket növesztő, gyulladásoktól szenvedő: ön-regressziókat lincselő költő…
Sötét könyvek hevernek a porlepte félhomályban, rajtuk még-sötétebb kövek, rejtélyes ásványok fészkelődnek… Hajnalban, egyedül: Hajnalka hegedül…
A fekete jáspis megnyugtat, simított simulása bőröd alá bújik… – suttogta egy bársonyos női hang, talán a lekapart falak réteg-málladékából, talán a felkapart padló réseiből, de mindenképpen szivárgott tovább a hallomás: a fekete jáspis mély, módosult tudatállapotba juttat. Jövőbe látó álmokat és látomásokat okozhat, okoz, hat. A gyökércsakra (Muladhara) egyik köve, az életerő és a teremtő erő aktiválója, illetve gyógyítója…
Menj túl a baljós ciprusok éjjeli útján, indulj a cédrusfák hajnali illata felé…
- - -
Houellebecq könyvei rányílnak Pelevin világaira, majd visszarévednek… A depresszív, szenvedélybeteg főszereplők érlelt kék-fekete sajtok és válogatott vörösborok között már-már fullasztó, mondhatni: mérgező Szerotonin-adagokra áhítoznak, miközben félrebeszélve, szexuális kalandokon ábrándozva szoronganak tovább…
Korty, kortyok: erős tanninok, fekete bogyós gyümölcsök Margaux, Pauillac és Saint-Julien felől… – ábrándozik a leíró, majd a Rhône-völgynél is jócskán elidőzve, sötét, borsos, füstös és mély borokat: Hermitage, Côte-Rôtie kóstolgat(na)… Aztán le, a déli lejtőkre: Grenache! Gyakran a Syrah és a Mourvèdre házasításával… Korty, zamatok, le-le-le-le: ó, te, pape! Te klasszikus: fűszeres, telt Châteauneuf-du-Pape…
Paul Auster, miután francia költők és filozófusok (pl. Maurice Blanchot, Jacques Dupin) műveit ültette át angolra: Henry David Thoreau, Michel de Montaigne, Ludwig Wittgenstein, majd Kurt Vonnegut, Franz Kafka, Louis-Ferdinand Céline, Edgar Allan Poe és Italo Calvino műveket olvasott:
Az egymást keresztező sorsok kastélya (Il castello dei destini incrociati), az 1973-ban megjelent, kísérleti, filozofikus kisregény szereplői éppen megelevenednek…
A könyv a kombinatorika és a jeltan szabályaira épül. A lapokból kirakott történetek keresztezik egymást, egyetlen hatalmas mátrixot alkotva; egy kártyalap egyszerre több szereplő történetének is része lehet… A szerzőt eredetileg arra kérték fel, hogy írjon kísérőszöveget egy XV. századi bergamói tarot-kártya pakli (Bonifacio Bembo miniatúrái) új kiadásához… – súgta a háttérből valamelyik AI egyik beszélő (l)apja…
Calvino a kártyalapokat (mondhatni, hogy): „vizuális nyelvként” használta. A regény eredendő erdejének mélyén eltévedt vándorok vesztegelnek. A tájékozódás mellett még beszédképességüket is elveszítik, így a tarot-kártyák egymás mellé (alá-fölé) helyezésével, mint egyféle kirakóssal mesélik el múltbéli tragédiáikat, sorsukat…
A Nyitott művek példányai a Nyitott mű korpuszán hevernek…
Vágyak agyalágyult melegágya, kemény(kötés) ájul lucskos puhaságba… Hamvas Bella ámokfutás-álma beleránt az őrült Karneválba…
- - -
A QuArt-tett – képzőművészeti fotómunkák című kiállítás művészei sajátos és fokozatos hangzat-tanra ébredtek, miután többnapos-éjszakás utazások, rendezések, elmélkedések, elvonatkozások és jelenések részesei lehettek. Egy bizonyos Jász-kert rétegeiből, a falakon át, befelé: nyúl-nyüszítések, unka-brekegések, torzított baromfi-kakofóniák, illetve fémcsőrű és rézfarqu baglyok álom-montázsai együttesen áramlottak…
Szidónia néni filozofikus és természettudományos rejtvényeket fejtett, amíg néma fiai skót és ír whisky-ket tanulmányoztak, 202 féle típust szaglásztak, kóstolgattak, rendszereztek; amíg amott, a QuArt-tett tagok ébredéseiben (belső fúvósok): rezesek, kürtösök, harsonások, tubások rezegtek…
- - -
Ó, az első négy trombitaszó! Jelenések könyve:
Az első angyal trombitált, és jégeső és tűz támadt vérrel keverve, és a földre záporozott, és a föld harmada megégett, és a fák harmada is megégett, és minden zöldellő fű megégett.
A második angyal is trombitált, és mintha egy nagy, tüzes, égő hegy vettetett volna a tengerbe, és a tenger harmada vérré vált, és elpusztult a tenger élőlényeinek harmada, amiben csak élet volt; és a hajók egyharmada is odaveszett.
A harmadik angyal is trombitált, és leesett az égről egy nagy csillag, amely úgy égett, mint egy fáklya, és a folyók egyharmadára esett, és a vizek forrásaira. A csillag neve üröm volt, és a folyók harmada ürömmé változott, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.
A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön azok egyharmada, és a nappal egyharmada ne legyen világos, és az éjszaka hasonlóképpen. Ekkor láttam és hallottam, hogy az ég közepén egy sas repült át, aki nagy hangon így szólt: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a további három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak!
