Ugrás a tartalomra

.

Utolsó beszélgetések Kocsis Zoltánnal

Kocsis Zoltánra emlékeztek a budapesti Városházán, ahol Tarlós István főpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, és a nemrég távozott zeneművész fia, Kocsis Krisztián is zongorához ült a kiváló előadók sorában. A frissen megjelent utolsó Kocsis-interjúkötetet Juhász Előd mutatta be.

 

Kocsis Zoltán  – Utolsó beszélgetés a címe annak a kötetnek, amely a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, és a világhírű zongoraművésszel készült legutóbbi interjúk olvashatók benne. Több mint négy évtizeden át hű beszélgetőtársa Juhász Előd volt – az ő zenei műsorainak népszerűsége, legyen szó televízióról vagy rádióról, minden más muzikális produkcióét felülmúlta. 

„Vannak mindenki számára  megkérdőjelezhetetlen értékek” – ezt már Tarlós István mondta köszöntőjében a „megemlékezéssel felérő könyvbemutatón”, ahogy fogalmazott. – És méltó helyen emlékeztünk, hiszen a díszteremben 1894 óta ülésezik a város választott köztestülete – emlékeztetett a főpolgármester. „Én is személyesen ismertem, és mindenki szerencsésnek érezheti magát, aki kortársa volt” – fogalmazott Tarlós, hozzátéve: a könyv címe szívbemarkoló, de nem a mi dolgunk megfejteni, hogy a Gondviselés mit és mikor akar. Tarlós István felidézte a zeneművész ifjúkorát, hogy alig volt korkülönbség köztük, és Kocsis Zoltánra már akkor felfigyeltek, amikor Kadosa Pál tanítványaként bontakozott tehetsége.

„Erő és szenvedély áradt a személyiségéből, amit megőrzött egész pályafutása során” – méltatta kortársát a városatya. A kétszeres Kossuth-díjas művész nemcsak Bartók Béla életművének világviszonylatban is legkiválóbb ismerője és tolmácsolója volt, de zeneszerzőként, zenetörténészként, kritikusként és pedagógusként is hatalmas életművet hagyott maga után. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar klasszikus és kortárs zene hazai és külföldi népszerűsítésében. Kocsis Zoltánt mindig az a törekvés vezette, hogy a zenét minél szélesebb körben megkedveltesse. „Sokszor vendégünk volt itt is, a Városházán” – idézte fel Tarlós István, aki kitért arra is, hogy most a művész zenész fia, Krisztián viszi tovább az örökséget. „Juhász Előd több évtizeden át bizonyította zene iránti elkötelezettségét” – dicsérte a főpolgármester a kötet összeállítóját, a kollégát és műértőt, az örök beszélgetőtársat. Ahogy kiemelte a kötetben emlékezők sorából többek között Berkes Kálmánt, Rácz Zoltánt, Esterházy Pétert is. 

Tarlós István főpolgármester

Jellemző, hogy a világhírű művészt mindenki így emlegette: Zoli – idézte fel a főpolgármester. De ahogy Juhász Előd is kitér rá a kötet elején: ez sosem a tiszteletlenség jele, hanem annak bizonysága, hogy Kocsis egy konvencióktól és rigorózus elvárásoktól mentes szabad lélek volt. „Engem is az őszintesége fogott meg – mondta Tarlós István –, ami egyre ritkább erény.” Majd ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Amikor 2014-ben átadtam neki a Budapest Díszpolgára címet, laudációmban azt kívántam, hogy életművét még hosszú ideig folytathassa. A sors nem így akarta.”

Mielőtt elmerülhettünk volna a koncertélménnyel szolgáló zenei programban, Juhász Előd elmondta: akik itt fellépnek, mind Zoli egykori barátai. Ahogy Mocsári Károly is, aki a zongoránál nyitotta meg a zenei blokkot Bartók négy Keserveséből és Rahmanyinov Vocalisából játszva részleteket. A darabok végén Juhász előd néhány szóban bemutatta az új kötetet, amely az öt évvel ezelőtt (szintén a Nap Kiadó gondozásában) megjelent Kocsis 60 című interjúválogatás folytatása. Az a könyv négy évtized beszélgetéseit fogta át, ez most az elmúlt öt év termését tartalmazza. Juhász külön a figyelmünkbe ajánlotta azt a fejezetet, ahol Esterházy Péterrel beszélget Kocsisról. A szinte azonos korú két művész halála is fájdalmasan közel esik egymáshoz: az író csupán néhány hónappal előzte meg a muzsikus-zsenit. De a könyv képanyaga is lenyűgöző élmény – nem kevésbé szomorú megfigyelés, mondta Juhász Előd, hogy tavaly januárban Kocsis sokkal rosszabbul nézett ki, mint ősszel: akkor szinte kivirult, újjászületett, holott már csak néhány lépés választotta el a haláltól. 

Juhász Előd, a beszélgetések készítője

Az est (egyik) fénypontjaként a művész fia, Kocsis Krisztián és Mocsári Károly játszottak négykezest az Egy faun délutánjából. Őket Hauser Adrienne követte a zongoránál, aki maga is megszólal a kötet első nagy ciklusában, a „Róla” című részben. A második blokk, a „Mozaikok” azokat a kötetlen csevegéseket tartalmazza – talán mondani sem kell, ezek is feledhetetlenül magvas társalgások –, amelyeket Kocsis és Juhász Előd útközben, például fellépésekről hazautózva folytattak, s a kolléga-riporter utólag lejegyezte. „Ezeket a beszélgetéseket Zoli mind átnézte és jóváhagyta” – hangsúlyozta Juhász Előd. A műsorvezető felolvasta Sass Sylvia üzenetét is, aki a tervektől eltérően nem tudott ma este fellépni. Levelében kitért rá, hogy évfolyamtársak voltak a Zeneakadémián, s hogy Zoli fájdalmasan korai távozásával „magával rántott a túlvilágra egy zseniális elmét.” Szintén levélben küldte el üdvözlő szavait Kozma Imre atya, aki egyházi teendői miatt nem tudott részt venni az esten. 

Mocsári Károly és Kocsis Krisztián

Az est zárásaként a Nemzeti Filharmonikusok tagjai adtak koncertet Detvay M. Marcella vezetésével. A művészek Bach és Vivaldi műveit szólaltatták meg a tökéletes koncerthelyszínként szolgáló városházi díszteremben. Búcsúzóul Juhász Előd elmondta: Kocsis Zoltán mindig nagyon ambicionálta, hogy az egyes zenekari részlegek önállóan is játsszanak, vagyis kifejezetten kedvelte a „házimuzsika” műfaját. Ezt keltették ma életre egykori barátai, kollégái. 

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

A Nemzeti Filharmonikusok műsorban fellépő tagjai: Detvay M. Marcella, Fazekas Beatrix, Granik Anna, Pege László, Rudolf András, Szabó Krisztina, Szigligeti Bernadett, Szekeres Gizella.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.