Ugrás a tartalomra

Évforduló – Jürgen Becker költeményei Schiff Júlia fordításában


Barthélemy Menn (1815–1893) festménye

 
Évforduló
Jürgen Becker költeményei
Schiff Júlia fordításában
 
 
RAJNA VIDÉKI DÉLUTÁN
(Rheinischer Nachmittag)
 
Tegnap együtt voltunk a családdal. Ritkán látjuk egymást.
Szilvás lepény tejszínhabbal, a gyermekkor süteménye.
A rossenbachi unokahúg mesélni kezd.
Semmit sem tudtok róla? A szőnyegbombázók támadása,
'45 áprilisában anyám rögtön meghalt, a gyerekek megsebesültek,
az unokahúg hegeket mutat a lábán. Nem, mi
nem tudtunk róla. Vajkrém, rétes tészta, és
a gazdaság kifosztva. Oly ritkán látjuk egymást.
A kertben dohányt termesztettek és kávépótlónak cikóriát.
 
 
 
KIÁLLÍTÁS ALBRECHT FABRI-IDÉZETEKKEL
(Ausstellung mit Zitaten von Albrecht Fabri)
 
'41 tele. Megrekedtünk Moszkva előtt.
A nők pulóvert és lélekmelegítőt kötöttek.
Interjú: ami a fagyasztotthús-érdemrend volt,
az az első osztályú háborús érdemkeresztnek felel meg.
A művészet láthatatlan. (idézet)
Az altiszt Albrecht Fabri (fénykép) volt.
A tükrön vonultunk keresztül (idézet), és láttunk
eleveneket és holtakat.
További nevek: Max Bense, Goswin Peter Gath,
Hannes Jähn borítóterve.
A művészetnek mint olyannak, uraim és hölgyeim,
nincs közönsége. (idézet)
Interjú: a fénykép mint a történelem felfedezése.
Avagy tudna egyebet?
Minden sarokból nyugtalan hang. Középen
ült a közönség, hallgattak és figyeltek,
legalább százszor láttuk egymást viszont.
Egyébként mit ír itt? (idézet)
Akkor télen nem tudtunk semmit sem arról,
miként  születik az emlékezet.
Interjú: itt a legtöbben nyolcvan körüliek,
többnyire fiatalabbnak tűnnek.
Kintről, a hidegből, még be szeretnének jönni,
de nem találják a villanykapcsolót.
 
 
 
ÉVFORDULÓ
(Jahrestag)
 
Ez volt a legszebb születésnapom, mondja a
telefonba. Pomeránia leégett, szüleim holtak,
én, menekült gyermek Németország zöld szívében,
'45 márciusában. Ragyogó napsütés, kék nyári ruha.
Nem voltak bombázók az égen, kergetőztünk és fogócskáztunk
az utcán. Semmit sem fogtam fel, mondja,
és ma úgy tűnik, hogy … habozik,
azon csodálkozom, hogy a hangja
épp olyan, mint akkor, északiasan világos színezetű.
Tovább beszélgetünk, felelevenítjük azokat
az éveket, amelyekben megtörtént az, ami megtörtént.
Köhögök. Dohányzol még? Hogy van
a rossz lábad? Legközelebb, mondja,
akármikor és bárhol találkozhatunk. Ma, márciusban,
végig a kontinensen, de még Japánban is havazik;
a szomszédban egy gyerek születésnapját ünneplik.
 
 
 
APÁM BARÁTNŐJE
(Die Freundin des Vaters)
 
Hollók csörögnek
a cölöpökön. Amikor jobban
odafigyeltem, azt hittem,
 
orosz hangokat hallok, mint
egykor a parancsnokság udvarán.
A házban idős, oroszul beszélő
 
nagynéni ült. Liane, szóltam, gyere
csak ki, azt mondják az őrök… Jött,
és csóválta a fejét. Oly rég múlt már
 
Vorkuta. Aztán elment,
és miután felébredtem, jutott eszembe,
hogy nem is volt itt, a házban, velem.
 
 
 
Jürgen Becker  német költő, próza- és hangjátékíró 1932-ben született Kölnben. Minden jelentősebb német irodalmi díjat megkapott, 2014-ben pedig elnyerte a német nyelven alkotók legrangosabb kitüntetését, a Georg Büchner-díjat. Az elismerés indoklása szerint „a kortárs költészet mértékadó hangja”, amely „nemzedékek óta meghatározóan befolyásolja a német nyelvű költészetet”.
 
Schiff Júlia költő, író és műfordító a bánsági Détán született 1940-ben. 1981-ben telepedett át a Német Szövetségi Köztársaságba. Münchenben él, a helyi Lyrik Kabinett tagja. Számos irodalmi és kulturális vonatkozású cikket, recenziót közölt a német sajtóban és rádióban, magyar és román műveket fordított németre.
 
A versek német eredetijét tartalmazó Jürgen Becker-kötetet 2012-ben publikálta a müncheni Lyrik Kabinett, Scheunen im Gelände (Pajták a határban) címmel. A könyv fordítása hamarosan megjelenik az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.