Ugrás a tartalomra

 

„Tízszeresen túlléphetjük az első magyar kiadás példányszámát”

Regényének fordítását The Club at Eddy’s Bar címmel Dublinban és Londonban mutatták be, a BBC is interjúzott vele. Az angol próbaolvasók és a Booktrust, az angol könyvkereskedők hivatalos oldala kiválónak tartja a művet, a magyar kritikusok viszont hallgattak Az éj puha testéről. Böszörményi Zoltánnal beszélgettünk.

2014. április 30-án mutatták be Londonban Az éj puha teste című regényed angol fordítását The Club at Eddy’s Bar címmel.

Két bemutatóról számolhatok be. Az elsőt április 28-án a Dublini Magyar Nagykövetség épületében rendezték, Magyarics Tamás nagykövet úr és kedves felesége, Ajkay Eszter patronálta. Több mint százan jöttek el a pezsgős fogadásra. Martyn Ferenc, akinek a grafikája regényem borítójára került, regénybe illő ősökkel dicsekedhet. Az 1986-ban elhunyt festőművész dédapja az 1800-as évek elején Észak-Írországból Magyarországra költözött, Aradon telepedett le. A művész életéről és alkotásairól is megemlékeztek a rendezvényen. A második bemutatómra két nappal később, Londonban, a Magyar Kulturális Intézetben került sor. Dr. Pászthy Beáta és Végh Gyöngyi tette felejthetetlenné az estet, de a felszólalók között volt Sárközi Mátyás, a londoni magyar írótársadalom vezető személyisége is.

A londoni bemutató után interjút készített veled az ír rádió, valamint a BBC nemzetközi és skót adása. Milyen különbséget tapasztaltál az angol médiaérdeklődés és a hazai sajtó irodalomhoz való hozzáállása között?

Aznap valóban három rádióinterjúra voltam hivatalos. Az egyiket a BBC nemzetközi adásának munkatársa rögzítette. Nem tudom, mennyi marad meg a több mint háromnegyed órás beszélgetésből, de örvendtem a lehetőségnek, hogy a kérdések között az is elhangzott, miért lényegbevágó számomra a magyarságom. Újra elmondhattam, hogy Erdély szülötteként hatványozottan fontos számomra magyar anyanyelvem, kulturális identitásom megőrzése, hiszen hazámat a trianoni békeszerződés következményeként feldarabolták az akkori nagyhatalmak, Erdélyt Romániához csatolták, így nem csak óriási területet vesztettünk el, hanem vele együtt a magyar lakosság egyharmadát is.

Úgy esett, hogy aznap a Monocle Rádió munkatársa is feltette nekem a fenti kérdést, így két alkalommal fejthettem ki a témával kapcsolatos véleményemet. A harmadik interjút élőben közvetítette a BBC Skót Rádió. Talán ez volt életem egyik legizgalmasabb beszélgetése. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor az adás vezetője, Janice Forsyth, aki sztár hírében áll, azt mondta a könyvemről, hogy: „totally compelling”, azaz impozáns, lenyűgöző regény, „incredibly gripping”, azaz izgalmas, lebilincselő történet. A regényemről beszélgettünk, és minden kérdéséből kiviláglott, hogy olvasta a könyvemet, hitelesen ismertette és forgatta a cselekmény szálait előttem és a hallgatók előtt. Nem fedett fel sok mindent a történésekből, de kérdéseivel és megjegyzéseivel felkeltette a hallgatók érdeklődését.

Az adás végén, amikor már a forgalmas londoni utcákat jártam, eszembe jutott, mennyire elhallgatta a magyar kritika ezt a regényt. Talán Tarján Tamás volt az egyedüli, aki lelkendezve közölte velem, mintha dicsőségemre válna, hogy tanítványainak sok rosszat mondott Az éj puha testéről. Azok, akik a szigetországban foglalkoztak, írtak a könyvemről, komolyan gondolták, figyelmesen, nyitottan olvasták. Ez munkájuk egyik erénye.

Dr. Magyarics Tamás (magyar nagykövet), Böszörményi Zoltán és dr. Ajkay Eszter a dublini bemutató után

Sárközi Mátyás is beszélt a könyvről a londoni bemutatón

A dublini Phaeton Kiadó próbaolvasókkal mérte fel a regény iránti igényt. Milyen visszajelzések érkeztek? Hogyan befolyásolta ez a feltérképezés a megjelenést?

A kiadó három évet szentelt a regény kiadásának. Egyrészt azért, mert nem akarta vállalni a rizikót, hogy megjelentet valamit, s az csak egy újabb regény lesz a polcokon. Előolvastatta a kéziratot. Kétszáz példányban, puhakötésben próbanyomást végzett, s csak akkor fogott hozzá a munkához, amikor nagyon jó visszajelzések érkeztek az olvasóktól, és meggyőződött, hogy sikerre tudja vinni a kiadást.

Az átiratot Sohár Pállal együtt készítettétek. Mire kellett figyelnetek a fordítás során? Volt-e valamilyen különleges kérése a kiadónak?

A munka dandárját Pál végezte. Az én feladatom inkább a fejezetek közötti logikai összefüggések átfogalmazása, a szöveg átrendezése volt. Húztam is elég sokat, hogy minél pergőbb és vonzóbb legyen. Pállal a kiadó kérésein vitatkoztunk. A végén már annyira ideges lett, hogy egyedül maradtam a kiadóval, s úgy fogalmaztam át a mondatokat, hogy azok irodalmi szövegek maradjanak, nem csupán száraz tényismertetők. Annak rendkívül örvendtem, hogy a történetbeli vonulatok megmaradtak a magyar eredeti szöveg szerint, csak a regény első és utolsó fejezetét cseréltem meg, s írtam át. Amikor elkészültem a munkával, teljesen kiábrándultam a könyvből, legszívesebben lefújtam volna az egészet. Munka közben Vladimir Nabokovra gondoltam, vajon ő hogyan boldogult a Meghívás egy kivégzésre című regényével, amikor angol nyelvre ültette át.

Hány példányban jelent meg a kötet? Hiszen Magyarországon már 1000–1500 is jónak mondható…

Magyarországon az Ulpius-ház Kiadó több mint hétezer példányt adott el Az éj puha testéből. A magyar kiadást kissé elsiettük. Szerkesztőm, Orbán János Dénes nem végzett jó munkát. Azóta többször átírtam, s remélem, jövőre egy javított kiadással állhatok az olvasók elé. Ami az angol kiadást illeti, egyelőre nem tudok számokról beszélni, de korai is lenne, hiszen ismeretlen szerzőként jelentem meg az angol könyvpiacon, s a könyvkereskedők óvatosan rendelnek. Szerintem, ha idővel elmegy a híre, tízszeresen túlléphetjük az első magyar kiadás példányszámát.

A Booktrust, az angol könyvkereskedők hivatalos állami portálja a legkedveltebb májusi könyvek között hozta a The Club at Eddy’s Bart. Mit jelent ez pontosan? Szubjektív ajánló, vagy az eladott példányszámra épül?

Ez a portál szerkesztők véleményét tükrözi. Egy kisebb közösségét, akik szavaznak, és az eredményt közzéteszik. Nem az eladott példányszámokat veszik figyelembe, hanem az irodalmi alkotást értékelik. A beszerzők, a nagybani kereskedőházak munkatársainak figyelmét akarják felhívni az általuk érdemesnek ítélt művekre. Tehát nekik a minőség számít.

 

Emellett a Booktrust hozott egy rövid ajánlót is a könyvről. Ebben egy drámába torkolló, rejtélyes krimiként mutatják be a regényt, amely társadalmi kérdéseket is érint. Mennyire találkozik ez a meghatározás szerzői célkitűzéseiddel?

Az éj puha teste bonyolult regény. A krimi csak betéttörténet, mint árnyékcselekmény kíséri végig a szöveget. Nem befolyásolja azt, hanem a többrétű sztori szövetébe ágyazza magát, hangsúlyoz, szinkópákat ejt a fordulatok mozgalmasságában, állandóan feltűnik, és fokozza a történés rejtélyét. A társadalmi kritika viszont szerves része a regénynek. Itt tudom elmondani mindazt, amit fontosnak tartok. Erről talán minden írótársam hasonlóan vélekedik. Volt olyan olvasóm, aki felrótta nekem, hogy szereplőim nem kidolgozottak, jellemük egy kaptafára készült, hasonlítanak egymásra cselekvésben és gondolkodásban, legtöbben elmélkednek, filozofálgatnak. Ezzel nem értek egyet, de ha mégis van benne valami igazság, talán azért, mert mindegyik szereplőben egy kicsit én is ott vagyok.

Sokszor tapasztaltuk már, hogy a magyar közeg akkor figyel oda igazán egy-egy műre és szerzőre, ha az adott író, költő külföldön sikereket ér el. Mi lehet ennek a mentalitásnak az oka?

Úgy vélem, itthon klikkesedett az irodalom. Előítéleteket gyártanak ahelyett, hogy olvasnának, odafigyelnének egymásra. Az irodalmi műhelyekben kánonokat kreálnak, nincs elég izgalmas művünk, elsekélyesedtünk. A nagy szabadságban megszédültünk, és alig találunk új utakat, lehetőségeket. Az írók nehezen élnek meg manapság, nincs jól fizetett állásuk, mint annak idején, amikor a szerző nem azért ment be a szerkesztőségbe, hogy dolgozzon, mert otthon azt már megtette, hanem hogy kikapcsolódjon, szocializálódjon, vitatkozzon, felmérje társain újabb gondolatainak súlyát. Jó ideje nem azzal törődöm, mások hogyan legyintenek mindenre, amit írok, hanem azzal, hogy minél izgalmasabb könyveket írjak.

A szerző és a közönség egy része a londoni bemutatón

Jelenik meg új könyved az idei Könyvhétre? Milyen művekkel jelentkezel a közeljövőben?

Idén is verskötettel jelentkezem. A címe: Majorana a tér tenyerén. Sokat dolgoztam rajta. Úgy érzem, ezzel a kötettel pontot tehetek a Majorana-versek végére. Továbbá Hans Henning Paetzke egy kötetnyi novellát fordított tőlem német nyelvre. A Regál című regényem fordítását is elvállalta, hátha még idén lesz belőle könyv. Három kisregény írásába fogtam. Ezeket is mihamarabb be szeretném fejezni. Két nagyregény szövege járkál a fejemben, s jó lenne megírnom egy újabb novelláskötetet is. Mindezek, remélem, nem csak a magam örömére születnek majd meg.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.