Ugrás a tartalomra

 

Regál-bemutató a „Küküllő-menti Athén”-ban

Böszörményi Zoltán székelyudvarhelyi könyvbemutatóján az író rendhagyó irodalmi életútjáról és legutóbbi regénye megírásának körülményeiről hallhatott a „Küküllő-menti Athén” irodalomra mindig éhes közönsége.

 

Délelőtt, az irodalmi est előhangjaként a Tamási Áron Gimnázium diákjai ismerkedhettek meg Böszörményi Zoltánnal és Fried István professzorral, és előadást hallgattak meg a regény műfaji sajátosságairól. A százötven fős diákközönség vastapssal búcsúztatta Böszörményi Zoltánt, majd késő délután a Portré Kávézóban került sor a jó hangulatú regénybemutatóra, amelyen Murányi Sándor Olivér volt a házigazda. Dávid Botond székelyudvarhelyi fotóművész kiállítással tisztelte meg a meghívottat. Képein egy ezer titkot rejtő női arcra csodálkozhattunk rá, a várakozás, a csábítás, a megérkezés, a beteljesülés, a huncutság, az elmélyült gondolatok labirintusában bolyongva.

Ezután Fried professzor beszélt Böszörményi Zoltán írói pályájáról, rendhagyónak nevezve azt. Hiszen első két verseskötete után a tengeren túlra veti a sors, üzletember lesz, és csak ez után tér vissza igazi, választott hivatásához, az irodalomhoz. Az irodalomtörténetben hasonló sorsa volt, többek között, Arany Jánosnak is, aki előbb vándorszínész, majd segédtanító, segédjegyző, és a Toldi megírása után sem foglalkozik mintegy tíz évig szépirodalommal – magyarázta a professzor. A Regálra kitérve hangsúlyozta: az író két előző művét, Az éj puha teste és a Vanda örök című könyveit össze kell kapcsolni az új regénnyel, hiszen egy történetet olvashatunk ki belőlük.

A Regál modern lágerregény, és noha kelet-európai sorsokat dolgoz fel, allegóriája a világ minden menekülttáborának. Nem könnyed, vasárnap délutáni olvasmány. Írója évekig hordozta magában a súlyos témát.

Az önéletrajzi vonatkozások kapcsán a szerző elmondta, hogy az élettapasztalatok esztétikai formába öntéséhez kordában kell tartani az érzelmeket. A Regál tragikus, sokszor meghökkentő epizódjairól pedig megjegyezte: az élet időnként sokkal csúnyább dolgokat produkál, mint a könyvében leírottak.

Fried professzor a Regál egyik érdekességeként említette, hogy nem tartalmaz tulajdonneveket. Amikor az ember ismeretlen, képlékeny társaságba kerül, csakis ilyen „beszélő” nevek bukkanhatnak föl, akár egy iskolai közegben – adta meg az író a magyarázatot. A könyv végén megnevezett Tamás kapcsolja össze a történetet az előző két regénnyel.

Böszörményi Zoltán elmondta, hogy három és fél éve vetette papírra a regény első sorait. Hatalmas anyagot gyűjtött össze, intertextuális szövegeket szeretett volna beleszőni, naplójegyzetekkel ötvözni a történet. Nyomasztotta a munka, abba is hagyta. Közben megírta a Halálos bűn című novelláskötetet és a Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról  című verseskönyvet. Tavaly ősszel vette elő újból a Regált, és mintegy két és fél hónap alatt sikerült befejeznie. A hatalmas anyagot alaposan megrostálta, az addig elkészült hetvenöt oldalból negyvenötöt kihagyott, mivel úgy döntött, hogy egyenes vonalú regényt ír.

Az olvasót igencsak felkavarják a láger történései, hangulata, az igazságtalanságok, a kiszolgáltatott helyzetek, a kegyetlen emberi sorsok, de az írónak is súlyos teher volt visszapergetni ezeket az emlékeket.

Sok kérdést kapott a szerző a közönség soraiból, emigrálásának története is érdekelte a megjelenteket, nevezetesen az, hogy az új világban megtalálta-e, azt, amire vágyott . A szerző szerint ez olyan, mint a bevásárlási lista, az ember felír magának sok mindent, aztán az üzletekben nézelődve,nem csak azt vásárolja meg, amit tervezett.

A Regál írásakor is ez történt. A regényépítés tudatos folyamat, nem egyszerűen az élmények lenyomata.

Művében nem saját sorsát akarta megírni.

Varga Melinda

Fotók: Dávid Botond

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.