Ugrás a tartalomra

 

Egy szertefoszló életmű

(1904. május 23.–1983. szeptember 13.)

A Zöld dió, az érés, nővé érés, és a népi demokrácia írója. Bacsó Péter filmrendező édesanyja, Palotai Erzsébet testvére. A lecsengő múlt írója. Ami ugyan nem kötelező, de alakulhat így is, úgy is. Írósors. 1904-ben született Nagyváradon Palotai Boris. ("A különféle internetes adatbázisokban fellelhető állítással ellentétben Palotai Boris nem volt Nagy Lajos író felesége. Nagy Lajos az ugyancsak ifjúsági irodalomban utazó másik Boris, azaz Szegedi Boris férje volt." László Ferenc)
1919-ben az ismert erdélyi változások miatt áttelepül Kassára. Itt végzi középiskolai tanulmányait. Itt jelenik meg 1926-ban első verseskötete. 1932-ben Kassán az Én Lapom című ifjúsági folyóiratot szerkeszti. Megnyeri az Atheneum és a Nyugat pályázatát.
Megelőzve az égzengést, Auschwitzot, 1940-től haláláig Magyarországon él.
1946-tól az Asszonyok című lap szerkesztője (nem tudhatni, ez az Asszonyok talán az emlékezetes Lányok, Asszonyok című végtelenül hosszú életű, elképesztő minőségű szovjet asszonyújság-e, amelyet együtt szállítottak a magyar könyvtárakba testvérével, a Szovjetunióval). 1947-1953 a Népszava irodalmi rovatát vezeti, ami tekintve a kort, a lap címét íróra életveszély.

Élete az örök tézis bizonyítéka, az ember születik valamire, de él egy korban, és a kettő nem illeszkedik. Egy atomfizikusi agykapacitású homo sapiens a tizenhetedik században intelligensebb kortársainál, de atomfizikában aligha képes maradandót alkotni. 
Az olvasó a Zöld dió című regényre emlékezik leginkább. Palotai Boris a Zöld dióban elsőként fogalmazza meg a bakfis, a nagylány és a női lét közti finom átmeneteket. Palotai Boris aki egyébiránt a fantasztikus filmrendező Bacsó Péter (Tanú) édesanyja írástechnikailag, tartalmilag a múlt. Vége. Ha más korban születik, talán van jövője. Hiszen miért is ne. De úgy tűnik, ha a pillanat gazdasági és sikerigényét ki is elégíti a politikai előny, a jövő tekintetében levetkőzhetetlen teher. Palotai Boris feltámadási esélye körülbelül annyi ma, mint a KGST-é. Pedig termékeny író volt kétségtelenül, mint a VEB Sachsenring, a Trabantgyár, lásd a címlistát. Hosszú élet, derűs felülemelkedés a berogyó életmű romjai láttán, cseveg és mosolyog. Ennyi Palotai Boris hetven éven át tartó irodalmi végösszege – verssel, forgatókönyvekkel, novellákkal, regényekkel együtt. Szeretném látni a kiadót, amely kiadó kijelölt, kinevezett szerkesztőnek időt szán arra, hogy a kétségtelenül meglévő betűtömegből hasznos, ütős, a korra emlékeztető, a kort bemutató, jellemző válogatást megjelentessen. 


Palotai Boris (1904. május 23. Nagyvárad – 1983. szeptember 13. Budapest) író, Bacsó Péter filmrendező édesanyja, Palotai Erzsi testvére.

Díjai:

József Attila-díj (1950, 1967)

Művei:
Tavaszi áradás (1926)
Valaminek a végén (1929)
Az úszóbajnoknő (1933)
Péter, egy szegény kisdiák regénye (1934)
Csillag és kenyér (1936)
Isten ölében (1936)
Julika (1937)
Julika és az ötödik osztály (1939)
Kassai diákok (1940)
A Mókus utcai titok (1941)
Hátsó lépcső (1941)
Semetke úr éjszakája (1942)
Botrány a szállodában (1943)
Kegyetlen ifjúság (1943)
Anyák (1947)
Julika tizenhat éves (1948)
Tűzhely (1949)
Puskásné (1950)
Kakasszó (1951)
Új emberek a Dunai Vasműnél (1951)
Sztálinvárosi gyerekek (1953)
Ünnepi vacsora (1955)
Varázsige (1955)
Keserű mandula (1958)
Válogatott tévedéseim (1959)
Viharos mennyország (1960)
Aprópénz (1961)
A madarak elhallgattak (1962)
Vidám vasárnap (1963)
A férfi (1964)
A színésznő és az oroszlán (1966)
Örök harag (1966)
Zöld dió (1968)
Szerelmespár (1973)
Hetedik év (1978)
A másik (1981)
Bejöhetsz hozzám panaszkodni (1982)
Ki ismer engem? (1985)

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.