Ugrás a tartalomra

 

Erdély Miklós

(1928. július 4.–1986. május 22.)

Ő a magyar progresszív avantgárd Erdély Miklósa, író, költő, képzőművész, esztéta, legenda. Anyja spiritiszta jósnő, apja építész. Ő egyszerre lett spiritiszta hepeninger és építész. "Munkásságát annyiszor értékelték és magyarázták már félre, hogy az egyik legutolsó művében nemcsak egyszerűen önmaga igazolását fogalmazta meg, hanem megpróbálta fonák helyzetét egyfajta “esztétikai katalizátorként” működtetni." – írja róla Beke László összegző tanulmányában.

Erdély nem az a szint, amit prózai aggyal könnyedén felfoghatnánk. A célok megértéséhez olyan rétegelt érzékenységgel, szenzibilitással kellene rendelkezni, amilyen talán csak a mesében akad. Ráadásul képzőművészként, íróként, filozófusként "teret látott a térben", nem tárgyat a térben, ami külön nehezíti a követését. Számomra 1980-ban születik meg, pedig hát jártam a kápolnatárlaton, előfordultam az FMK-ban. A valahányadik Esztergomi Fotóbiennálén Erdély-kép. Nem értettem, mi akar lenni, de akkoriban kezdtem értékelni, ami első szemre értelmezhetetlen. "Egy, két végén szimmetrikusan feltekert fényérzékeny papírtekercset látunk. A tekercs jobb oldali végén a tekercselés valódi, az adott térben zajló, a bal oldali végén azonban ábrázolt, csak síkban jelentkező fotó. A tekercs két vége között egy meghatározhatatlan határvonalon átvált a valóságos az ábrázoltba." Ezt süsse meg valaki.

Figyelek a legendára. Erdély Miklóst megkülönböztetett történet-kavalkád lengi körül. Ehhez képest – és ahhoz, hogy életében klasszikusnak számít – jut neki egy Kassák-díj ('74-ben). A hatalom valószínűleg széttett kézzel, gyanakodva figyelte tevékenységét. Nem volt vele mit kezdeni.

"Mi csak sameszok voltunk [...], persze lehet, hogy neki valójában mindenki az volt. Az utódlás kérdése is sok írásban felmerült manapság, de szerintem ezt elfelejthetjük, egyedi és megismételhetetlen szellemi alak, és ha netán van hasonló szintű valaki, ma azt nem biztos, hogy a művészetben kell keresnünk."

De megér kétujjnyi helyet, mit mond ő ugyanerről: "Születésemnél fogva alkalmas vagyok a kitüntetésre. Ugyanis a bal mellkasom jó egyharmaddal nagyobb, ha ugyan nem másfélszerese a jobboldalinak. E ritka rendellenesség következtében széles felületet kínálok az érdemrendek számára, s talán ennek köszönhetem, hogy feljebbvalóim néhány találkozás után, többnyire mondvacsinált érdemek alapján, kitüntetésemre szánják el magukat." Az egy "véletlennek" nevezett Kassák-díjon kívül soha nem kapott semmit. Üresen maradt a "születése óta" alkalmas mellkas.


Erdély Miklós (Budapest, 1928. július 4. – Budapest, 1986. május 22.) építész, író, költő, képzőművész, filmrendező, teoretikus.

Könyvei

  • •1974, 1991 - Kollapszus orv., (versek), Magyar Műhely, Párizs
  • •1991 - Második kötet, Párizs, Bécs, Budapest
  • •1991 - Művészeti írások (válogatott művészeti tanulmányok I., szerk. Peternák M.), Budapest
  • •1995 - A filmről (filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák). Válogatott írások II., összeállította Peternák M., Budapest. 

Filmjei

  • •1974, 1988 - Partita, 1974 (standard kópia: 1988. Balázs Béla Stúdió K-szekció)
  • •1977 - Álommásolatok
  • •1979, 1981 - Verzió, 1979 (standard kópia: 1981. Balázs Béla Stúdió)
  • •1981, 1988 - Vonatút, 1981 (standard kópia: 1988. Balázs Béla Stúdió K-szekció)
  • •1985 - Tavaszi kivégzés, 1985 (Balázs Béla Stúdió).
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.