Ugrás a tartalomra

Berda József és a Feketehegy

1966. július 5-én halt meg Berda József hadonista költő és ágyrajáró ágyrólszakadt.

Nem lehet félálomban gondolkodni azon, kikelj, ne kelj a levegőtlen, forró klímában töltött éjszaka után, ha ötlettel ébredsz. Főként, ha megvalósítható ötlettel. (Igaz, minden ötlet megvalósíthatónak látszik hajnalban első szemre, de ez ne aggasszon.) Nincs mit gondolkodni. Az ötletek elszállnak, ha visszaalszol (ráadásul képződik némi hajnali huzat, ami segítene visszaaludni).
Tilos kérdésként feltenni, mint azt is, fürödsz-e, ha van víz, fogat mosol-e, ha nem egyedül alszol (ha egyedül, annál kevésbé, mert rászoksz), bekészíted-e reggelre a kávét, kiöntöd-e a hamutartót lefekvés előtt, vizet engedsz-e rá a mosogatóban, hogy a tegnapi csikkek bűzétől ne menjen el az életkedved egész délelőttre. 
Bizonyos elvégzendők nem merülhetnek fel kérdésként. 
A lezárandó ügyeket le kell zárni. Nincs mit gondolkodni tovább. Lidércként közelít, rendszerint hátulról, odasúg újra meg újra. Volt példa rá, hogy éppen így. Érkezik az idő, valamikor nem halogatható tovább, be kell húzni a kaput. Dönteni, nincs tovább. A végén keleti tripperféleség csukja rá a szemfedőt, ami nem kívánatos.
Pedig érthető. Minden érthető, magyarázható. Ez benne a szörnyű.

 

Berdáról, Berda Józsefről elmélkedik egy monogram a Természetbarát Magazin aktuális számában. Görög Imre szerette Berdát, fejből nyomta ivős-zabálós verseit. Én nem ismertem annyira, mint lehetne, csak már Esztergomban szerettem bele nagy étvágyába, természetszeretetébe, emberi zsoltáraiba.
Azután a dupla, súlyos Nyugat-fakszimile a polcról, mert ez az ő kora, telik az idő, baktatnak a múlt század harmincas évei, Babits - a kortárs irodalom nagyhatalmú császára és hangmérnöke közli néha, de nem annyira. Szegedy-Maszák mondja Kosztolányi kapcsán: "Művészetfelfogásának előzményei is nagyon korán kimutathatók. "Hisz játék a művészet is: isten mentsen meg a komolyságtól...". E szavakat 1904. november 20-án írja Babits Mihálynak. Kettejük felfogásának különbsége alkalmasint sokkal korábban megmutatkozott, mint eddig véltük. Talán csak Ady hirtelen föltűnése késleltette a feszültség fokozódását. Erre enged következtetni a Babitsnak 1911. február 18-án küldött levél, melyben Kosztolányi ezt írja: "Elszakadt és romlandó barátságunk ellenére is szeretnék beléd kulcsolódni". Abból a tényből, hogy még az utolsó éveiben is több írásos üzenetet küldött Babitsnak, önként adódik a következtetés, hogy barátságuk tulajdonképpen soha nem szűnt meg teljes mértékben, de az ellentét letagadhatatlan, és nemcsak eltérő költészetfelfogásukkal indokolható. Bizonyítékként arra az 1935. január 7-én keltezett levélre lehet hivatkozni, melyben Kosztolányi sajnálattal értesíti Berda Józsefet, hogy hiába próbált közbenjárni Babitsnál, õ elzárkózott attól, hogy Baumgarten-jutalomban részesítse az igencsak nyomorúságos körülmények között élõ költőt." Ami nem csoda. Babits a mélységet járja, a furfangos magast, s a köztük hosszan elnyúló Parnasszust, a százszínű kövirózsákkal pompázó sziklakerttel. Berda a Pilist járja. Főként gombaidényben. De végül megkapja Babitstól a Baumgartent (igaz, jutalmat, nem díjat, a kettő összegszerűen nem is hasonlít egymásra). Nem mellékesen Babits is furcsa fiú, hogy úgy mondjam. 

Berda József

A kályhaezüsttől fehér kályha Feketehegyen

Később sem történik másként. A baráti alamizsnából és Isten ajándékaiból élő költő a következő hirdetést jelenteti meg (1945. november 25.) a Magyar Nemzetben: „Ez nem tréfa! Mivel Magyarországon a legnevesebb költők vershonoráriuma 1 liter bor áránál is kevesebb: kéziratgyűjtőknek 1 liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom. (Vendéglősök és kocsmárosok is jelentkezhetnek.) Cím: Berda József, Újpest, Szent Gellért utca 31. szám” Az utca neve ma Berda József utca, bizonyítva, az élet, ha némi késéssel is, de elrendezi a kötelező feladokat.

A Természetbarát Magazin ismeretlen szerzője arról beszél, mekkora öröm, hogy "némi reflektorfényt" kerül Berdára, és az ő munkásságára, mert "honunkban olyan őszintén, mint Ő senki sem énekelte meg a turistáskodás szépségeit." Ettől, mondjuk, nem esek hasra. Természetjáró az, akinek nincs jobb dolga, énekli a természetet. Valójában attól kezdve figyeltem rá, miután kiderül, Fekete-hegy Berda kedvenc bázisa.

 

Egy időben rendszeresen másztuk a Fekete-hegyet. Fekete-hegy a világ nyolcadik csodája a kulcsos házzal, a nagy, fehér, fémkályhával, amit magunknak fűtünk be, reggel pótoljuk az elhasznált famennyiséget. „Legkedvesebb helye a Pilisben levő Fekete-hegy volt, ahol egy kis turistaházikó most már emléktáblával is őrzi az ő ottani szíves tartózkodásainak az emlékét, 1963-ban írta meg azt a versét, amelyben fohászkodik, hogy bárcsak még egyszer eljuthatna erre a tündéri helyre. A következő év nyarán valóban sikerült eljutni oda. Miután megpihentünk, ebédelgettünk, iszogattunk, majd kiálltunk a hegytető legszélső sziklapillérére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő erdőrengetegre. Ott álltunk, magához szorította görbe turistabotját – mint egy püspöki pásztorbotot, úgy fogta maga előtt –, behunyta szemét, és elénekelte a főpapi áldást a csodálatos tájra, amely előttünk elterült. Olyan áhítattal és meghatottsággal, bármiféle komédiának a látszata nélkül, hogy érzett az a mély őszinteség, amely áthatotta: ő most búcsúzik ettől a tájtól.” Így történt, mondja később Kovalovszky Miklós, aki tanúja Berda és a Fekete-hegy utolsó egyesülésének.
Jó volt tudni, hogy Berda ugyanazon a feketére vénült kinti rönkpadon szalonnázott-borozott, ugyanarról a sziklapárkányról látta ugyanazt a gyönyörűséget odalent (ami elmondhatatlan), ugyanazon az emeletes ágyon aludt. Néha ilyesféle csodák is megesnek az emberrel. A hegy, a hegy percenként változó légköri viszonyai olyan rekeszeket nyitnak a száját tátó emberben, amit sem előtte, sem azután nem. És persze, ami bonyolítja-bolondítja a dolgokat, Berda a fiúkat szerette.

Schwott Lajos karikatúrája: Berda az erdőben

"Verseskötetei néhány példányát még fellelni könyvtárak eldugott polcain, de vajon menthető-e szellemi öröksége? Egy új - gyűjteményes - kötet kiadásával minden bizonnyal. Aki ezt netán megpróbálná kiverekedni, egy verset ajánlok referencia gyanánt: a Téli erdőn-t. Merem állítani, ennél szebb és igényesebb költeményt keveset találunk a világirodalomban kedvenc közegünkről. Csak arra kérem turista társaimat, figyeljenek kissé oda, nehogy végleg elhalkuljon a szó, a sírhalmot benője a bozót." Nahát. Tényleg. Ki dolga volna egy gyűjteményes kötetet összebogarászni? Ki adna rá pénzt? Meg lehetne nézni. A szakosztályok, természetjáró kis- és nagycsoportok, homokos klubok, gombaszakkörök összedobnák a pénzt, megrendelnék a könyveket, kijárnák, hogy a könyvtárak is vegyék, örömmel megszerkeszteném.
Berdát olvasok órákon át. Alig találok áthallást. A titok őrzése fontos tényező. Meghatározó társadalmi tényező. Marad s közös élmény: Feketehegy, a nyers vargánya íze, a szél érintése a bőrön, amikor a mászó ember végre felér a tető fehér szikláihoz.

Berda József (Budapest, 1902. február 1. – Budapest, 1966. július 5.): költő, József Attila-díjas (1965).
Szegény környezetből indul, négy elemit végez, később lakatosinas, majd kifutó, hordár, könyvügynök. Első versét (Az én anyám) 1922-ben az Újpesti Napló közli. Első verskötete a Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelenik meg. Előszavát Krúdy Gyula írja. 1928-tól a Nyugat, 1929-től a Széphalomban publikál egy ideig Az Est-lapokban. Az Álláspontban megjelenő erotikus verse miatt eljárást indítanak ellene. 1938-ban aláírja a készülő zsidótörvény ellen tiltakozó memorandumot. 1940-ben egyik erotikus verse miatt Béke c. kötetét elkobozzák. 1941-be Ördögnyelv c. verseskötetéből a cenzúra 12 verset töröl. Baráti szálak fűzik József Attilahoz (is).

Művei:
Vérző napok (Budapest, 1927)
Egyedül (Újpest, 1928)
Irgalmas szegénység (Újpest, 1931)
Férfi hangon (Újpest, 1933)
Emelt fővel (Újpest, 1937)
Válogatott versek (Budapest, 1944)
Élj és énekelj (válogatott versek, Budapest, 1954)
Ostor és olajág (Budapest, 1957)
Így igaz (Budapest, 1961)
Égni! Elégni! (Budapest, 1964)
(Új magyar életrajzi lexikon)

 

Díjai
Baumgarten-jutalom (1944)
József Attila-díj (1965)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.