Mottó:
Szagok emelkednek a szív országa fölé, ahol sziklák rothadnak. (Cioran Emil)
A mennyország légvár. (Renard Jules)
Semper aer spiritu aliquo movetur. (Ifjabb Plinius)

Dohi Alex
 

Illatok könyve
 

(Cartea aromelor)

 

CITRUS MANDURENSIS
MANDARIN
(marokra fogva)

Gyermek, íme, rettenetes vágyam,
hogy fénykörödbe lépjek -
úgy választom az igéket, mint a kulcsokat,
vagy a fajlovakat:
felkapaszkodni, igen durva,
leereszkedni, igen fortélyos…
Igen, hempereghetnék a pillantásodban -
Zöld havazás, fehér füvek, kék kacaj.

(a játékoknak kellene így illatozniuk)

PINUS SILVESTRIS
ERDEI FENYŐ
(bánatéjszaka)

Elveszetten.
Egy szerelmi bánat képviselőjeként
a valóság gépezetében.
Homokfonál -
Harmónia mindenáron?
És miként lehetnék olyan élesen nyikorogva?
Hogyan? A délibábot megerőszakolva?

(ilyen szagúak a szanatóriumok, és minden bizonnyal ilyen szaga van a költőnek, akinek az az ötlete támadt, hogy TÜNDÖKLŐNEK nevezze magát)

THYMUS VULGARIS
KAKUKKFŰ
(mediterrán szellő)

Egy sarokmozdulat.
Elkülöníteni a rosszat a jótól.
Nemesíteni a közhelyeket
Késélen az emlékezet,
ha már elindult a megosztás
a kés mindkét oldalán.
Kenyérmorzsák boresőben.

(ilyen szagú kellene, hogy legyen a kézművesek műhelye)
 

MYRTUS COMMUNIS
KÖZÖNSÉGES MIRTUSZ
(boreső)

Kiszenvedtek a hóesések.
A pásztorok hegyre terelik bárányaikat.
a könnyek patakzanak -
a szem függőleges útja.
Időnként fekete madáron
magukkal húzzák lelküket.
 
(a csillóknak kellene így illatozniuk)
 

LAURUS NOBILIS
BABÉR
(nem keres már fészket)

A névtelenség igézete:
a szeretőd arcánál
lágyabb simaság;
a névtelenség  végzetessége:
a fa jószántából
nem marad víz alatt;
A névtelenség gyümölcse:
a fa nem rohad a víz alatt.

(nem tudom miért ilyen szagúak a roncsok, és így kellene illatozzanak fiókjaim, ahol régi barátaim leveleit őrzöm)
 

SALVIA SCLAREA
MUSKOTÁLYZSÁJA
(a fa nem rohad a víz alatt)

Ó a jövő tiszta fényei.
opálosan tesznek-vesznek
az öntudatlan költő szavaiban.
Forró hűvösség készteti
tojásból a nedves homokba,
a teknősbékakölykök
levegőre vergődnek.

(lényegbevágó kis könyvtáraknak kellene így illatozniuk)

OSCIMUM BASILICUM
BAZSALIKUM
(az alkotás bizonytalan íze)

Önbizalmam annyira gyengült,
hogy csak dadogom: lesz, ami lesz.
Eltölt roppant nagy felelősséggel,
s megrészegít, ha csendjét hallgatom,
s ha ordítok is, az éj némaságát hallgatom,
feldarabol, pilinkéz, atomizál,
lassan csak gondolatban létezem, miközben a fényt hívom,
aztán minden rendben, jönnek a szavak,
mint a másnaposság, mint az utolsó ítélet.

(a tétovázásnak, hogy hatalmad gyakorold, van ilyen szaga)

JUNIPERUS VIRGINIA
BORÓKA
(ébred álmából a gyermek és mosolyog)

Ó, mennyi elpocsékolt szeretet.
A félművelt félelme.
A részletekbe fulladás végtelenségétől
Ezer év, ezer év
kellene, ahhoz, hogy szakértője legyek
annak a porszálnak, amelyet megpillantottam
az alkonyati sugárzás ezeréves mozdulatlanságában
megörökítve számomra benne az alkonyatot.

(így illatoznak az ég gerendái)
 

NIKOTIANA TABACUM
DOHÁNY
(ezeréves mozdulatlanságba örökített alkonyat)
 
A halmozott unalom ellenére
ez a mániákus megmaradás felforgatja
látomások áttetsző ezüst fészkét vagy
a sűrű kékség megborzongató áttetszőségét.
E nélkül az atomizált ősz múzsák nélkül
nehezen állhatunk ellen az éjféli összhangnak:
a nemesedő ujjak lassú sétáit
a levegő-zongora minden fekete billentyűin
a sötétség minden árnyalatán, minden álomdalon
drágán kell megfizetni, nagyon drágán.

(ilyen szagú az öreg varázsló köpenye)

Fordította: Tar Károly
Cartea  aromelor, Editura Muzeul Literaturii române, 2000
 

Dohi Alex  (Alexandru, Sándor)
1955. június 4-én született, Máramarosszigeten. 1974 érettségizett a kolozsvári Képzőművészeti Líceumban. Dolgozott halászként a Duna-deltában, volt kirakatrendező, szobafestő, sírásó, kőműves, kőfaragó, tejkihordó, erdei gyümölcsszedő, sorsjegyárus, postás, tisztviselő, csempekályhás, földtani kutató és tanár.
1989-ben menekült Svédországba, ahol sokféle foglalkozással keresi háromgyermekes családja kenyerét.

Első közlése 1977-ben, utána rendre majd minden romániai irodalmi folyóirat közli verseit, rajzait. Tagja volt a legendás hírű kolozsvári Zsebszínháznak, verseivel is szerepelt a romániai magyar ifjúsági lap nagy népszerűségnek örvendő  Matinéin, verseit Cseke Gábor fordította.
 Svédországban a Mozaik folyóirat és az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóirat munkatársa, grafikáit és olajfestményeit számos közös és egyéni kiállításon mutatta be. Könyveit maga tervezi és illusztrálja. A Román Írószövetség tagja.
Kötetei:
Caietul debutantilor (A bemutatkozó füzete)
Cartea definitiilor (Meghatározások könyve)
Calul de febră (A lázló)
Altermundia - svédül is megjelent, Tar Károly fordításában magyarul is.
Kiadás előtt:
Cartea dilemelor (Kétségek könyve)
Aspecte si iposteaza (Arculatok és feltevések)
Diafania (Áttetszőség)