KÖLTÉSZET

Megtart a sonkamadzag, a zöldségháló. Elállsz.
Kiderülsz, nedvesen csillogok rajtad reggelente.

 
ha meghalok,
Jó Barát,
azt írjátok fölébem:
halt ennyi vagy annyi évet,
élt tizenhárom napot.

 
 
KÖLTÉSZET

Senkié a föld!
A Hazádra vigyázz!

KÖLTÉSZET

oda a szégyenem,
nem maradt védelem,
zuhanok végre megint,
magasba zuhanok,
downkóros angyalok,
értetlen istenek,
veszítek, úgy nyerek

KÖLTÉSZET

Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe.
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk
csendes kétkedése, romjain havas öröm.

KÖLTÉSZET

Visszaszorított amplitúdó.
Megszoktuk azt, hogy verni szoktak,
taposni, mint a halni tudó
ellenséget az elbukottak.

 KÖLTÉSZET

 
a helyzet nem éles, nem is élettelen
egykedvű gyümölcsök lógnak az éteren
nem jár az eszem min, megy a fejem után
engem követ így, vagy követel a szabály

Semmi tréfa vagy kelletlen vallomás. Nincs határ.
A némaság, az izgalom ezernyi vájat,
Nincs, ki veled bejárja. Vézna ágon pötty madár.
Tátog a csőre, szeme fényszilánk. Hova szállhat?

VERSTÖRTÉNÉS

Fejlődésnek és leépülésnek lépte
egyazon lábnyom-formát présel a létbe:
a létbe egyazon lábnyom-formát présel
lépte leépülésnek és fejlődésnek…

 
 
KÖLTÉSZET

Egy kicsit élni, s fél nap után már
bánni a dolgot.

Valami hideg lett.
Valami elegáns.
Valami történik.

 
VERSTÖRTÉNÉS

a folt a szóban
a meggyen a versen az
ingem fehérén

VERSTÖRTÉNÉS

Már csak néhány nap, és kirepülnek,
Hogy felfedezzék ezt a gázburok-héjú,
Gigantikus, sérülékeny tojást:
A Földet. 

 
VERSTÖRTÉNÉS

lehet ha Ismerném a jel Mögött
mi Van magam a létben Tartanám

VERSTÖRTÉNÉS

az ősanya vár
a sötét kontinenseken.
hidroplánok tartanak délnek.
„mindenből kettőt”
„mindenből kettőt” visznek.

Szemed erszényében ülök, fénynyomat.
Bátran emlékszem rám, kényelmes helyen.
Napos félnapokat mély szél tisztogat.
Elkomorodom a torz törvényeken.

MEMENTO

Arcát takarta – majdcsak elfelejted –
és hangját is az öntött olvadót
bokái vibráló ívét s a mellét
mit sejtettél csupán… s a takarót

KÖLTÉSZET

kenyérfogoly
öklében parázs
és lassan átég
sorsvonala

KÖLTÉSZET

 
Körmömmel arcokat
karcolok bőrömre, testet és még két kezet,
hogy a pálcikaember életre kelhessen.
Mintha nem is az én bőröm lenne.

 
 
Ide értem. Drótfonatok, bódék, ház mögötti sufnik szolgálnak az útra...