Át akarok lépni egy határt.
Nem tudom, hol van, határ-e tényleg,
és nem voltam-e már odaát.

a mi angyalunk,
nasztaszja filippovna,
másképp láthatatlan.

A színes mandarinrécék,
Akár a kínai mandarinok.
Konfuciánusok, hűek
Egymáshoz és a taóhoz.

Nem olvadok, nincs is kinek.
A szél bokraiban bujdosom.
Panaszkodom a semminek.

Az utazó „tét”-lenné vált.
„Származott”, ám ez elfogadhatatlan és megoldhatatlan, megszokhatatlan káprázatként feszítette (máskor sehol-létekbe oldotta) mindennapjait.
„Természetesen”: „semmi sem biztos”.

Mikor alszik el
még maga az alvás is?
És mi voltam,
míg meg nem születtem?

Persze semmi panasz férfi
száját szitok el nem hagyja
Elég ha guggol és nézi
mily erős a gyenge hangya

a felhőhajók
szétszéledtek: nem látni
a Fölső Tengert

az élet szerdáján azt mondom én
hogy nem mondok most semmit
jobb lenne a hasam után menni
az égitestek helyzetét egymáshoz
és a hasamhoz mérni

 
Vigyél haza.
Tág a pupillám.
Felharsannak a képek.

Magába feledve várja a szellem,
A fájdalom a sötétben halkan ég.
Fényesség álcázza, halkul a tudat.

Lényeg a Rés,
hogy, ki benéz,
belássa nyomban:
mennyire kint van.

 Beborít az ősz. Húsz méter sötéttel.  Poros almacsutkák. Repedt plexitál.  Nem jeleztél vissza. Te voltál a jel.  Az asztalon lámpa. Kint a köd szitál.

Szótlanná tesz a holmikorésmennyiért. – Én beszélgetnék.

 
Itt adta át az ajándékba hozott
Szitakötőt, ezt a repkedő virágot:
Karcsú potroha a szára,
Négy szárnya, négy irizáló szirom.
 

A logo-mandalában a szavak írott képe a többszólamú olvasat szolgálatában áll, a látványban rejlő tartalom gazdagsága többnyire csak hosszabb szemlélődés után bontakozik ki. A logo-mandala az elmélkedés műfaja. (Papp Tibor)

Válogatást teszünk közzé Böszörményi Zoltán "Majorana Kitekint" című verseiből. Majorana szikrája, Majorana és az idő, Majorana kitekint, Majorana estéje, Majorana halkuló szeme, Majorana kincse, Majorana és a sátán.

Böszörményi Zoltán Halálos bűn című kötetében (Ulpius-ház Kiadó)  válogatott novelláit olvashatjuk.  Videóra vettük, amint a szerző két versét és egy novelláját felolvassa.  – Böszörményi Zoltán elmondja két versét és egy novelláját – filmfelvétel

Kék és sárga viszálya, hol vagy, színek vektorszorzata? Retteg a világ, ha verni készül a pille szárnya. Galaád már csak kardját várja.

Füleltem befelé, s csak ezt hallottam:
azonos anyag sátán s angyal.
Szolgálsz? Angyal vagy! Lázadsz? Sátán!
S te közben egyre ugyanaz maradsz a hitben:
az ember csak kényszerítve ember,
​s nézőpont kérdése, ki az Isten.