„hópor pereg minden mozdulat nyomán,
szitál, majd betemet a csípős-idegen jég”.

„Fogaim haragos rácsok.

Nem ismerem
a foszlott fonalak
anyagát,
hányféle életre
szakadunk szét
önmagunkban”.

„Az anyag túl engedetlen,
a tér túl nyirkos, a szemhéj mögött pörög a pornó.”

„Elképzeled, mialatt simogat,
lenyalja lánykelyhek mézétől nedves ujjaid.
S bár édesebb bort nőcsóknál ritkán kóstol ajkad,
erős phallosza nélkül gyermeteg játék sikolyod.”

„nehéz nap zuhan ránk, napfelkelték és
naplementék a burgundi tájon,
szeretlek, mondogatom,
szarvasok úsznak áradásban,
szeretlek, mondod és fák csavarodnak ki”

“Gyakran előfordul, hogy a költő hátat fordít a kedvesének.

Így formálja költészetté a szerelmi drámát.

Az orfeuszi érzés nem keverendő a közönséges megcsalással”

„Álomfogó lebben a kilincsen,
az árnyak teste elnyúlt, úgy merül:
az alkonyra szederszínt terítsen
az éj, s lélegzik lustán, emberül.”

„volt cimboráim egytől-egyig
megtört szalagmunkások
ballagnak mélán
kezükben
átlátszó szatyorral
szívükben
szürke jövőképpel”

„Az összes holnapból ma lesz,
idegpályákon halad visszafelé az idő,
egy nagy Rák az emlékezet.
Nem is tudom már,
a tájból lesz a vers,
vagy versből a táj”.

„…ennek a szerencsétlen
és hiábavaló
üzemi létezésnek
lebegő szelleme
csukódik lassan
erre a világvégi,
elhagyatott
tájra…”

„Az olvasó nőn
visszafelé forog az idő.
Minden mélyfekete mondat
gondolataiból kibomló
flamingóbetű.”

„felhőkből csöpög mind alá a reggel,
és föl-fölszáll a hagymahéj szaga,
belőle nehéz, sűrű éjszaka
lesz, s pipadohány félkész képkerettel”

„Veterán katona
szürkehályog-tükrön át
az omegába lát”.

„egy ember indul át a kerteken
kezei a puha fövenyre hullanak
szemei odaadják a fényt a sötétnek
húsa gőzölög s vérével öntözi a liliomokat”

„Egyszer az ősöket is elosztjuk,
te vigyázod ezt, én azt, magától kialakul”.

„tested térképén vakon is tájékozódom
ismerem a titkos ösvényeket
a suttogások helyét
részeg örömöd forrását
a mámor rám zúduló cseppjeinek ízét”

„anya száját kirúzsoztam
és kifestettem a szemei alatt,
majd elmázgáltam. legnehezebb
a sírást lerajzolni. nem elég lefelé
görbíteni a szájat, mint a rajzfilmekben”

„Az óceánt is a szavak tartották a medrében.
Maga a víz is szövegfolyamként ringott a fantázia ölén.
A vitorlák napszítta metaforák, metonímiák voltak.
És mindenütt teleírt, meztelen nők napoznak a fedélzeten.”

„színétől telítődik este hét és hét tíz között a sziget,
s mint lepattant sztéle szilánkjából a dombormű,
csorbítatlan, fényűző élet a jelenet”.

Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül – ezzel a címmel jelenik meg hamarosan az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban Szőcs Géza gyerekeknek (és nemcsak) szánt verseskötete. A kötetben olvasható kis versek százegynéhány helyszínhez kapcsolódnak, melyek többnyire valóságosak, de akadnak köztük képzeletbeliek is. Ezekből válogattunk most egy csokorra valót.