Régóta gyanítom, hogy fa vagyok. Erős kéreggel,
de az évgyűrűk között a szerelem nedve kering.

Ma újra varázsló vagyok,
Mézszínű borostyánkövem
Buborékából életre lehellek:
Teljesítsd kívánságom!
Bújj elő, te vezess, te
Segíts, ha kell, hetvenhétszer is,
Ami volt, újra látni kívánom.

A hajókat lengeti a kolozsvári kikötőben a szél,
egyszer volt egy tenger, hullámverését messzire viszi
a tél eleji szél, talán valóság, talán fikció,
valahol kikötött három Kárpát-medencei hajó.

a fák antennái

közé lépve gyomrunk remegni kezdett,
és megindultunk az üledékek
réteglépcsőjén lefelé
a préselt, szilánkos, sokszögű mélybe.

Lobogott a vörös máglya,
működött a sötét mágia.

a korrupció legyen szentimentális megnyerő
pártütők között a legvulgárisabb pártütő
a vadak vadja
közönyt üldöző
a biztos pont mely kifordítja sarkából a világot
(mert ki szereti a bizonytalanságot)

Könyvajánlónk Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című verseskötetéből.

fincsi adrenalint fecskendez a vérünkbe,
egy kihívó, ápolt, pajzán madam,
ki egyre csak csábítgat, unos-untalan,
füves ölét és szelíden ringó hintamelleit,
nem éppen féltve őrzött kacér kincseit
felkínálja minden arra járónak

A tömegben csak
az ember nyugtat: kikacsint
a rokonszenv. Magához lép,
megtisztul önnön tükrében.

A szerkesztő tízparancsolata kezdő költőknek s nemcsak

védtelen vagy Te is,
mint egy elrontott hasonlat

Mennyei zongorák,
mint gubbasztó ősmadár,
szárnyai alatt a lendület
hullámzik selymesen és hópuhán.

Az életem egy névutó;
befut alám, mire fölér,
hónapokon általfutó,
bágyadt cigarettafüzér.

Tobolszkból
rabok halálhörgését sodorja át a szél...

A témák egyelőre túl fogasak, nehéz őket meghegedülni,
de tehetségnek nincs híján költőnk,
kíváncsian várjuk, mikor gyantázza meg
rendesen a hangszert,
s mutat nekünk komoly kompozíciót, átütő poézist.

Fekete ruhák
száradtak a kötélen
tizenöt évig

A buszsofőr és az unatkozó jegyszedő
között szárnyat bont az ajtó,
mint egy kivilágított példázat,
amelyben valaki nem áll helyt

Álmomban beleestem egy
zseb-univerzumba. A kör-alakú
szobák belülről nyolcszögűek voltak,
odébb kúsztak a pontok a helyükről, és
egyre forróbbak lettek a falak.

Vesd le vándorruhád, Vergilius,
öltözz ünneplőbe! Eleget szolgáltad Dantét,
gyere, ülj közénk, kémleljük együtt az égboltot!
Későre jár. A pokol kapuit már bezárták.

A prózaírók kasztrált költők – verses tudósítás Kollár Árpád, Orcsik Roland, Sopotnik Zoltán és Térey János kolozsvári estjéről