amikor a trapézon lengek, akkor érzem a gyomrom meg a méhem helyén a szelet, ott, ahol megnyílik bennem az az űr, érzem, ahogy átsuhog rajtam

Azt gondolják, hogy a dolgok mögötti nagybetűs lényeg, ami rejtve van, és amit fel kell tárni, meg kell ismerni, az valami büdös nagy misztérium. És hogy a dolog, amelyet az ember szeme lát, eltakarja ezt a titkot. Az pedig nem jut eszükbe, hogy pont maga a dolog a titok.

Eötvös József százhatvan éve, 1854 májusában fejezte be az Uralkodó eszmék…-et, s még ebben az évben a könyv második kötete is megjelent. Eötvös a tanulmányt elküldte kora jelentős társadalomtudósainak, köztük Charles de Montalembert grófnak is. A filmnovella, mely 1860-ban játszódik a tóparti Velencén, egy képzeletbeli jelenetben megidézi a vívódó Eötvös találkozását a francia katolikus író-politikussal.

Hladík első érzése a puszta rémület volt. Arra gondolt, hogy az akasztástól, a pallostól, a lefejezéstől nem ijedt volna meg, de az agyonlövés gondolatát elviselhetetlennek érezte.

Mindig van éhség.
Mivelhogy van, akkor jön, amikor akar, és ahogyan akar.
Az oksági elv az éhségangyal kontármunkája. Ha jön, nagyon jön.
Világos, mint az egyszeregy:
1 lapátemelés = 1 gramm kenyér.

Mikor Isten legközelebb ismét a földre pillantott, elrémült. A sok összekulcsolt kéz mellé számtalan gótikus templomot építettek, s így a kezek és a tornyok egyformán élesen és mereven szegeződtek neki, ellenséges fegyverek módján. Istennél más a bátorság.

Egy ici-pici kronópió keresi a lakáskulcsot az éjjeliszekrényen, az éjjeliszekrényt a hálószobában, a hálószobát a lakásban, a lakást az utcán.

A foci vébé hajrájában röviden bemutatjuk a résztvevő nyolc ország irodalmát – ezúttal a nyolcad-döntőből kiesett Kolumbiát. Az egy személyes csatársor: Alvaro Mutis költő, író. A hosszabbításban pályára lép: Spiró György.

A vér elöntötte csuklóját. Ruhájához szorította, a vajszínű szoknyán megannyi apró szamóca termett hirtelen.

Hogy nézne ki a Jarry-Lexikon?
Lám-lám.
„Ha nincs több fogad, vedd ki szádból a soványvigaszt.”

– Ez most komoly, bazmeg?!
– Naná! De miből gondolod, hogy elveszlek?
– Nem tudom. Neked olyan házasodós fejed van.

Meg mondjuk ez nem is egy kupleráj, látni azt elsőre, ezek nem olyan lányok, mint kint a mólón vagy a vasútnál, ez egy igényes bordély.

A szereplők közül mind a ketten kitalált személyek vagyunk.

Gizit, a családja Erdélyben, Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben kívánja eltemetni, elhalt férje és gyermeke mellé. Emiatt hamvasztják. S a tégelybe töltött porait szennyes ruhák közé rejtve csempészik át Romániába, hogy egy estén, néhány közeli barát jelenlétében beledugják a sírhant földjébe, mint a tulipánhagymát.

Nagyjából háromezer zeneszám hangzik fel az 1967 és 1972 közötti időszakból. Sajnos ugyanabban a három percben, amíg a földkörüli pályát elhagyva belezuhanok a kozmoszba.

Edit sírni kezdett, milyen ember vagy te, egy döglött galambbal mit akarsz elérni?

Mint egy hátára esett bogár. Kezei, lábai igyekeztek követni agyának utasításait: felkelni, felkelni! Hasztalan. Az ernyedt test végtagjai kimerülten hevertek az agyongyűrt lepedőn.

Úgy mondják, hogy onnan már nem jön le. Agyhalál. Vagy fagyhalál? Tudjafene. Mó-do-sult tu-dat-ál-la-pot. De mit tudnak ők Csabikáról?

Ma már nem hiszünk az atomháborúban sem.
Nem és nem. Nem hiszünk benne.
Nehéz eső jön. Nem jön nehéz eső, az ostobaság jön. Porcukros bácsi porcukros borítékkal.

Mindenesetre végül úgy döntöttem, hogy elhagyom a kőből épült városokat. Tanulni ráérek később is.