L. Takács Bálint első kötete szabad és öntörvényű könyv, kacskaringós utazás a valóság másik oldalára. A Bad trip történetei egyszerre pszichedelikus rémálmok és szikár elmetájképek a psziché bugyraiból. A könyv nem kórtörténet, és nem kortörténet – bár a kortárs popkultúra számtalan motívuma is megjelenik benne –, hanem felfedezés, kísérletezés, társadalom- és létkritika, hallucinogén-újhullám-minimál-prózában. A jó szöveg túlmutat önmagán, érzéki élményt ad, és gondolkodásra késztet. L. Takács Bálint szövegei ilyenek – látásmódja és hangütése eredeti, humora feketén csillog, szavai a helyükön vannak: irodalmi DMT a gépelfek és sárkánykristályok korából.

Hogyan születik a végzet asszonya? Mikor lesz a szemérmes kislány ártatlanságából pusztító női vonzerő? A kötet novelláiban több huszonéves lány igyekszik létrehozni a sebezhetetlen femme fatale alakját. Próbálkozásaik sorra kudarcba fulladnak, bukásuk íve mégis törvényszerű. Mint a kalitkából kieresztett madár röpte: szabad, merész, kétségbeesett és védtelen.

A hagymaszerkezetűen összeillesztett novellák egymásra boruló héjai mind mélyebben mart sebeket takarnak – a férfiaktól és a valóságtól való végső elszakadásig. Fékevesztett szexualitás, elkeseredett útkeresés, kiüresedett magány és a teljes mentális összeomlásig tartó zuhanás dúl és lebeg mozdulatlanul a kötet lapjain.

1915 tavasza, Fiume. Az olaszok átállnak az antanthatalmakhoz, emiatt egy kivándorolt fiatal magyar parasztasszony nem tud visszamenni Amerikába, ahonnan az ott született lányával az itthon hagyott fiáért jött haza. Visszamegy hát szlavóniai falujába, a szeretetlen anyjához és gyenge apjához. Maga marad, próbál a két gyerekkel élni, ahogy lehet, barátságokkal, szerelmekkel, küszködéssel. Átcsap fölöttük a háború, az összeomlás káosza, az asszonynak a gyerekekkel menekülnie kell Magyarországra. Átéli a forradalmat, a kommünt, otthont talál egy nyugalmazott tanítónál, de a történelem ott is utoléri, új és új otthont kell teremtenie, küzdenie magáért és a két gyerekéért. Mégis újra és újra ezzel az imádsággal fekszik le minden este: Istennek legyen hála.

A folyó-álmok, sodródás-lebegés motívumok, cselekvések is visszatérő, múlt-idéző jelen-folyamatok… Víz alatt, hódvárak között, hínárok, állat-tetemek, hajcsomók, szárny-darabok, emberi végtagok között úszva… Rejtekhelyek, gyermeki mély-élmények, rozsdás hordók és karók, hurkok és különféle csapdák között úszva, örvényektől szédülten, kábulva, a Hármas-Körösben úszva, visszafelé úszva…

Szóval a pornó lett megint több, és ezért szedtem be egyre több gyógyszert, vagy mi volt az a lóizgató, amit a ruszki oldalakon rám sóztak. Tudja, többféle cuccal próbálkoztam, csak a legelső adagot hozattam Szingapúrból. Később már rendelgettem mindenfelől. Eleinte mind működött, kivéve egyet, amelyiktől hallucináltam.

Kisgyermekét megpofozó anyával találkoznak az első randizók egy parkban, s az elcsattanó pofon, amelynek tanúivá váltak, megváltoztat mindent. – Nádasi Krisztina, Hudra L. Mária és Kun Gergely novellái variációk egy témára.

A műtőssegéd volt a három közül a leglenézettebb munka, hiszen nem állt másból, mint a betegek cipeléséből, ágyba be és ágyból ki, vagy a műtőbe betolni kerekeságyon, vigyázni arra, hogy a kanyarban ne essen ki, és lehetőleg a fejét se koppintsa bele az ajtófélfába, nem Niki Lauda maga, ahogy a főorvos mondta még az első eligazításnál.

A szürke gránitot, melyből született, Szehel szigetének napégette szikláiból vágták III. Thotmesz uralkodásának kezdetén, mikor Hatsepszut úrnő lelke már megkezdte hosszú utazását az Alvilágba, a fáraó seregei pedig Meggidó felé vonultak.

Két hétig tartott a készülődés. Nem egyszerű lebontani, szétrombolni egy szorgalommal, gürcöléssel felépített életet, ráadásul veszélyes is, mert ha valaki megkapta a nyugati útlevelet, azt figyelik, telefonját éjjel-nappal lehallgatják, őrszem posztol az utcában, besúgó szomszédokat bíznak meg, leskelődjenek, nem hordanak-e ki szokatlanul nagy csomagokat a házból, nem mozdítanak-e bútorokat, szőnyegeket.

Nem mozgok én eleget? És közben szorgalmasan nyitogatta az egyre csapódó ablakokat, ajtókat. Ennél a légkondi is jobb lenne, kockáztattam meg a javaslatot, tudok egy jó szerelőt, akár éjjel is eljön és beszereli, beállítjuk a hőfokot, és kész. El akarsz pusztítani légionárius betegségben, azt a sok bacilust szívjam be, tüdőre, mikor kint van a friss levegő, itt meg a szagok, mindenütt szagok, amit nem bírok elviselni!

A Banditában állapodott meg. Egy hangyányit zihált, egy csöppet sápadt volt. Amikor belépett a kávézóba, a keze remegett, a szeme ugrált, a gyomra émelygett, mint Pelbártnak, a vénájaszakadt írónak, Bólya Péter hősének. Leült a sarokba, az állandó félhomályban álló asztalhoz, amelyről a törzsközönség úgy tudta, az elveszett és menthetetlen magányosok számára tartatik fönn. Rendelt némi erőset, erősen nyeldekelte. – Bene Zoltán kisregényének utolsó fejezete.

Tér-tér-tér, elnyelt tér, elmerült tér(d), kristályos folyadékkal átitatott tér(d)! Tééér(d)! Távozzatok: hernyók, kígyók, térd-foglalók, vizenyősen fertőző démonok! Távozzatok: molekulárisan szorongó-osztódó, tépelődő-feszítő, fájdalom-tudatokat gerjesztő gyulladás-halmazok! Táááv-ozz-a-tok!

Egy férfiembert hallucináltam. Ájulásig szerettük egymást. Pár perccel később, ebben a kábulatban szülni készültem.

A gamma-hidroxi-butirát, röviden GHB, közismert nevén gina a hidroxivajsavakhoz tartozó szerves vegyület, amely a természetben is előfordul; kis mennyiségben megtalálható az emberi szervezetben is, főleg a központi idegrendszerben, valamint a borban, a marhahúsban, a citrusfélékben és szinte valamennyi állati organizmusban. A laboratóriumi GHB-készítményeket a civilizált emberek elsősorban randidrogként használják. Ami annyit tesz, hogy az áldozat italába keverik. Miután a kiszemelt nő (vagy férfi) elfogyasztotta a ginával „kezelt” folyadékot, bódult, euforikus állapotba kerül, amelyben aztán jól megpocsékolják. P. terve hasonló volt, kivéve az utolsó lépést. – Bene Zoltán kisregényének huszonhatodik fejezete.

Két gyászhuszár koporsót hoz a manézsba. Leteszik a porondra, bejön Deddy a kis hegedűvel, és újra játszani kezdi rajta a mélabús tremolót. Bejön a porondmester is, elismerően kezet ráz a bohóccal, majd búcsúölelés következik. Piffpaff könnyezik, Deddy együttérzőn nagy pöttyös zsebkendőt nyújt át neki. A porondmester tüsszögve, ünnepélyesen megtörli a szemét, és harsogva kifújja az orrát.

A rendőrök szerint kilencszer gyilkolt. Az orvos szakértő állította, hogy elmebeteg, így nem börtönbe, hanem elmemegfigyelőbe került. Mindez harmincéves történet. Amikor az intézetből szélnek eresztették, azt írták a kartonjára: „pszichés zavarai fennállnak, de már nem veszélyes a környezetére."

2019 elején például csaknem három hét kellett ahhoz, hogy elűzze a sötét felhőket, amelyek a belőle fakadó Semmi fölött gomolyogtak. Alighogy sikerrel járt, összefutott Manóval a folyóparton, s az internetes társkeresés egykori megszállottja köszönés helyett ezt a mondatot szögezte neki: − Találkoztam a csajoddal. – Bene Zoltán kisregényének huszonötödik fejezete.

A következő fél évben már csak egyszer-kétszer hívta Anit. Onnan lehetett tudni, hogy mi van vele, hogy a barátnők egymás között átadták egymásnak az információt, ha valakit Dóri fölhívott. Az utolsó hetekben Dóri már senkivel nem érintkezett, csak a férje révén lehetett tudni róla valamit időnként. Hogy ezek az utolsó hetek voltak, az is telefonon derült ki.

Nagypénteki látogatásunk befejezéseként a feleségem hazamenet elpityeredett. Ez még mindig jobb, mint ami bennem van: sodró űr. Ő nem tudja, meddig bírja. Annyi sem jár neki, hogy megölelhesse az unokáit? Milyen élet ez?

A mindenféle eltűnések különösen foglalkoztatták 1995 karácsonyán és utána is. Egy alkalommal például arról olvasott, hogy az Urál-hegységben, a Taganaj Nemzeti Parkban néhány hét leforgása alatt többször is előfordult, hogy a túrázni induló csoportok nem érkeztek vissza, s a keresésükre indított kutatócsoportok sem találták nyomukat napokig – Bene Zoltán kisregényének huszonnegyedik fejezete.