Amikor ez a váltás történt, már el volt válva az első feleségétől, és gyerektartást fizetett. És nem hiába volt szép és okos volt felesége, mert amikor megtudta, hogy volt férje végkielégítést kapott, a bírósághoz szaladt és pár nap alatt elintézett egy olyan papírt, ami alapján egyszerűen átutalták az összeg egyharmadát a volt felesége, igaz, a gyerekei anyjának a számlájára.

Jelige: Vidra

PETI

Rég nem látott haver keresett meg váratlanul az irodámban. Az interneten találta meg a címem, a telefonszámom.  Kávé, konyak a viszontlátás örömére, és a szokásos hogy vagy, mit csinálsz még kérdésre, az első pár mondat után felállt a fotelból, és az irodában, egy állandó, gyors, szinte keringéses séta alatt, kb. egy óra hosszas monológba kezdett.  Elmesélte az életét, mi minden történt vele azóta, hogy nem találkoztunk, úgy, hogy én szóhoz sem jutottam, még egy kérdést feltenni se volt alkalmam.
Annyit tudtam róla, hogy a felesége egy nagyon szép, az ország túlsó feléből származó nő, akivel az egyetemen ismerkedtek meg, ahol nemcsak a legszebb, de a legokosabb lány is volt, és hogy 2 szép gyereke van, egy fiú és egy lány, hogy sokáig elektronikusként, egy jól menő állami vállalatnál dolgozott, hogy az átlagos ember keresetének a tripláját is megkereste az átkosban.
A családi életével kezdte, a felesége nemhiába  volt szép és okos, a nyolcvanas évek vége felé már egy több száz embert foglalkoztató, megyei vállalat igazgatója lett és ez meg is látszott a viselkedésén, és egy idő után már otthon is igazgatóként kezdett viselkedni, amit Peti egyre nehezebben tudott elviselni.
Erre még csak az kellett, hogy a rendszerváltozás után, a gazdasági helyzet megváltozása miatt, a kényelmes irodai munkáját felcserélte jobban fizetett terepmunkára. A mobiltelefon rendszereknek építette az antennaoszlopokat, szerelte rájuk az antennákat, ami néha hetekig, hónapokig távolt tartotta az otthonától. Az otthontól távol, a hosszú esték levezető programjaiba néha-néha csaj is bekerült. Nem nehéz kitalálni mi következett.  Az addig is puskaporos helyzet ki is robbant és bekövetkezett a válás.
Egy idő után azonban már elfogytak az antennaépítő megrendelések és létszámcsökkentés volt várható a vállalatnál. Ő szóba sem kerülhetett, ahogy mondta, hisz bizonyította rátermettségét, probléma nélkül, operatívan vezette az építőbrigádot, az elektrotechnikában elismert szaktekintély volt, és mégis ő maga jelentkezett az igazgatónál és tetette magát az elbocsátandók listájára.  Az igazgató marasztalta, hisz jól képzett, megbízható munkatárs volt, de ő el volt tökélve. Jól kiszámított lépés volt, hisz már az antennaépítések során új mesterséggel ismerkedett meg, a tájépítészettel. Kezében voltak az építőanyagok és a szállítóeszközök. Egy kis cementet, követ, homokot mindig meg tudtak takarítani, vagy olcsóbban tudták megvenni, hisz ismerték a piacot, és egy felkérésre, az egyik falu szép kis villája mellé egy köves parkot épített.  Semmi előképzettsége nem volt, csak vállalkozói kedve és fantáziája, esztétikai érzéke.
Az első munkája szigorúan a tulajdonos megrendelése alapján készült el, pontosan azt csinálta meg, amit az rendelt, még szinte semmi sem volt benne a személyiségéből. De így is, többféle haszna lett ennek a munkának, ami azután teljesen meg is változtatta az életét. Előbb is szép hasznot hozott, rövid idő alatt szép summát keresett ő is, munkatársai is. Másodsorban, az elkészített munka elégedettséggel töltötte el, lefényképezte és büszkén mutogatta mindenkinek munkája eredményét. Láttam én is, ötletesek, eredetiek a munkái, amire tényleg méltán lehet büszke. … Azóta már többkötetes reklámalbummal van tele a táskája.
 Így aztán nem csoda, hogy nem tudta marasztalni igazgatója, amikor a végkielégítésről tárgyaltak, hisz neki a fejében már megvolt egy másik mesterség és életforma.
A végkielégítés nagy volt, akkor azzal a pénzel két tömbházi, 2-3 szobás lakrészt tudott volna venni a városban, de neki más volt a terve. Az egyik antenna mellett, nem mesze egy neki való lánnyal találkozott, aki megtetszett neki, és akivel össze is melegedtek.  Ugyanott, közel, az egyik dombtetőn egy szép kis lakot talált. Sikerült megalkudnia és nem csak a házat vette meg, potom áron (akkoriban, ott, majdnem a világ végén, senki sem vásárolt ingatlant, mostanában viszont már nem lehet telket vásárolni, mert mind elkelt ). De a ház mellett az egész dombtetőt, kb. 5 ha földet, aminek egy része erdő, a másik része elhagyott gyümölcsös volt. Nos, a végkielégítésből megvette ezt a házat, területet és a vállalkozáshoz szükséges gépeket, szerszámokat, betonkeverőt, fúrógépeket stb., és egy kis teherautót is.
No de azért nem ment minden simán.
Amikor ez a váltás történt, már el volt válva az első feleségétől, és gyerektartást fizetett. És nem hiába volt szép és okos volt felesége, mert amikor megtudta, hogy volt férje végkielégítést kapott, a bírósághoz szaladt és pár nap alatt elintézett egy olyan papírt, ami alapján egyszerűen átutalták az összeg egyharmadát a volt felesége, igaz, a gyerekei anyjának a számlájára. Akkor nem is háborodott fel nagyon, gondolta, legalább ez a dolog is el van intézve, adott valamit a gyerekeinek, egy ideig nyugodtan foglakozhat az új vállalkozásával. Csak később tudta meg, hogy ez az átutalás nem is volt törvényes, és hogy a gyerekek, igaz, akkor még kicsik voltak, de nem tudtak erről a nagy summáról semmit, és csak nagyobb korukban értesültek a dologról, nagy meglepetéssel, amikor már követelőztek is. 
Motoszkál bennem a kérdés, hogy tudta meg a volt felség a végkielégítést, de nem volt érkezésem megkérdezni, igaz nem is akartam megzavarni a mesét. Így csak gondolom, hogy voltak antennái, Peti építette az antennákat, a volt feleség pedig kihasználta őket.
Ezzel együtt tehát lábra tudott állni és beindította vállalkozását. Egy idő után az öreg Ford márkájú autóját odaadta a fiának, aki viszont nagyon hamar tönkretette. Fiatal vezető, öreg autó nem jár együtt sokáig. Úgy is lett, egy idő után már azt mondta az autószerelő, hogy nem érdemes megjavítani, mert többe kerül, mint egy új.
Megvolt minden, lehetett dolgozni és megrendelés is volt, de mivel minden pénz elfogyott a végkielégítésből, a munkálatok kivitelezéséhez a bankból kellett hitelt felvenni. Azon nyáron azonban két kliense is átvágta. Azok tudván, hogy nincs engedélye és nem mer ugrálni, nem fizették meg az elkészült munkákat, és így probléma lett a banki kölcsön visszafizetése.  Azok, akik nem fizettek, nagy fejesek voltak, és nem mert ujjat húzni velük, sem törvényes úton, sem másképp. De nem sokat vergődött ezzel sem, akkor épp még nem voltak anyagi gondjai és így egyszerűen elkönyvelte magában, hogy így fizette meg az  ,,inas iskoláját” .
Elgondolkodtató ez az eset is. Lám, azok az emberek, ki tudja, milyen úton szerzett pénzel vették meg, vagy hogyan szerezték az építési anyagot, biztosan jutányos áron, ha nem ingyen, és vele még a munkadíjat is megspórolták. Jellegzetes újgazdag viselkedési mód, a kapzsiság, semmi sem elég nekik. Sokszor rá is fáznak erre… Hoppá, nem jól mondtam, nem sokszor, csak ritkán. És még valami, cselekszik mindezt nyugodt lelkiismerettel, semmi veszélytől sem tartva.  Másrészt pedig, aki nem ilyen, az nem gazdagodik meg hirtelen, annak rámegy fél élete és sokszor az egészsége csak arra, hogy legalább rendesen megéljen.
De jött egy másik, a még nagyobb baj. Újdonsült feleségével nem tudnak kijönni, nagyon hamar rájöttek, hogy a majdnem 20 év különbséget nem tudják áthidalni. Őt egész nap távolra szólította a munkája, néha 30-50 km-re voltak a munkái, fáradtan ért haza, egyáltalán ha hazaért, ha nem aludt ott, s persze előjöttek az életfelfogásbeli és egyéb különbségek. Erre még rájött a szülők erős újkeresztény vallásossága, és hogy a vejüket is a hívek között szerették volna látni, minél hamarabb, ami sehogy sem jött össze, nem olyan fából faragták Petit, úgyhogy őszire már ki is mondták a válást.  Volt egy különleges epizód is az amúgy gyors és békés válás folyamán. Volt egy csomó, kisebb értékű, együtt vásárolt holmi, amelyet nem tudtak elosztani. Neki nagyobb szüksége lett volna rájuk, ott a dombtetős, üres házban, de nem talált megértésre. Peti erre gyors megoldást talált, mindet kihordta az udvarra és elégette őket.
De ez sem volt még elég, mint köztudott, a baj csőstől szokott járni. Harmadiknak jött a tél is, amikor már nem voltak megrendelések. Mit lehet itt tenni?
Nem tudott mást választani, mint hogy munkába állt, egy német cég autóalkatrészt gyártó üzemében. Kevés volt a fizetés, aminek a 60%-át a bankba kellett befizetnie, de 2-3 hét múlva már itt is utolérte a volt felesége keze. Hiába mondta, hogy ennivalóra sem marad, ha levonják a gyerektartást, hogy a végkielégítésből, ha úgy számítjuk, 30 évre kifizette előre a gyerektartást, nem volt kegyelem. És akkor jött a tél is. Annyi pénze nem maradt, hogy vidéken a dombtetős házában lakjon, és onnan járjon be autóval a munkahelyére. Egy ideig, ameddig lehetett, ameddig nem fagyott meg, a kocsijában aludt és csak a hétvégeken ment a házba.  De jöttek a hideg éjszakák, és muszáj volt albérletet keresni. Egy lerobbant garzonlakást talált, amit fizetni tudott. ahol csak egy ágy, asztal és szék volt a bútorzat, és ilyen környezetbe vendéget nem lehetett, szégyellt meghívni. S még így is sokszor a szó szoros értelmében éhezett.
Most, amikor leírom ezeket, most jut eszembe, hogy lehet az, hogy Peti legalább a kaja szempontjából nem apellált a szülei segítségére. Ismerem öreg szüleit, megvannak, igaz öregesen, de viszonylag jól. Az apja bakafántos ugyan, sohasem értették meg valami jól magukat, de ez még nem jelenti azt, gondolom én, hogy ne tartsanak össze legalább is nehéz helyzetekben. De erre sem tudtam akkor rákérdezni, most pedig már késő, és … nem is lényeges. Gondolom, a legfontosabb tényező itt Peti büszkesége, rátartisága volt. Maradjunk annyiba, hogy lám, ilyenek is vannak.
Egy idő után aztán csak került egy mentőkötél, elküldték Németországba, delegációba.  Rendes, legalább higiénikus körülmények közé került, külön napidíjat is kapott, amiből még félre is tudott tenni valamennyicskét, és így elvállalt minden küldetést, s hogy nyárára is akadt egy, ott maradt két évig, ameddig volt banki tartozása. Amikor a bankkölcsön utolsó rátáját is kifizette, aznap beadta a lemondását. Hiába marasztalták, nem maradt. Folytatni akarta a vállalkozását. Két külön haszna is volt ennek a periódusnak, meg tanult jól németül és angolul is, no és számítógépezni. Ez utóbbi nagyban segítette, hogy képezze magát, informálódjon új szakmája terén.
Így aztán, a 3 éves kényszerszünet után, nagy munkakedvvel és bizonyítási szándékkal látott munkához. Mindent elvállalt, kisebb-nagyobb munkákat is, a piachoz képest olcsón dolgozott és mindez meg is hozta a gyümölcsét. Pár éve alatt neve lett a szakmában és ma már a kőből való építkezéseknek ( vízesések, ártézi kutak) első számú szakértőjévé vált.
Rendesen bejegyezte vállalkozását, és így törvényesen és nyugodtan dolgozhatott. Dolgozhatott volna, ha…
 De alighogy nekifogott és még jóformán jövedelme sem volt, újra megjelent a volt felesége. Gyerektartást kért a 23 éves lánya részére. A fiú nagykorú lett már. Most is gyorsan és határozottan lépett az okos felesége, habár úgy néz ki, eljárt felette az idő, már kétségbe lehetett vonni okosságát.  Akkor már úgy nézett ki, hogy az igazgatói székkel együtt elszállt a tudománya is, vagy legalább is a szerencséje. Petinek tudomása volt egy malőrjéről.  Nem sokkal az után, hogy fiuk tönkretette, az öreg Fordot, talán, biztos volt még valami a végkielégítésből kapott pénzből, vett a fiának egy kb. 20.000 EU-t érő Audit 8.000 EU-ért. Remek üzletnek tűnt, a gyerek jött is megmutatni a csodajárgányt. Itt is volt valami meglepő a mesében. A fia, igaz beengedte apját az autóba, de nem hagyta vezetni, a kb. 30 éve vezető apját.  De nemsokára jött a nagy puffanás, egy hét múlva nem találták reggel az autót a blokk előtt, nyomtalanul eltűnt. A rendőrség semmi nyomot nem talált és nem is kecsegtettek gyors eredménnyel. De ez csak az eleje volt Pár nap múlva jött az eladó a pénzért. Elővette a teljesen legális szerződést, felhívta a figyelmüket a közeledő határidőre, mondta, hogy őt nem érdekli, hogy közben ellopták az autót, és hogy nyomatékot adjon szavának, lemutatott a blokk előtt álló 4 bőrfejűre, s azt mondta, a következő alkalommal ők jönnek a pénzért.  Nagy riadalom lett a családban, s nagyon gyorsan pénzt kellett szerezni, s bizony csak a bankból tudtak szerezni, olyan kamatokkal és feltételekkel, amelyek akkor divatban voltak. Se pénz, se posztó, mondhatták. Gondolom egy maffiaszerű bandával kerültek szembe, azok adták el, lopták vissza, és húzták ki a pénzt is belőlük. Ez is a kor jellegzetes esete. 
E rövid visszatekintés után nézzük mi lett a gyerektartással.
Peti, amíg a vállalatnál dolgozott, sok szabad idővel rendelkezett, amikor többnyire a számítógéppel babrált, s újra kijött belőle az elektronikus, az informatikus. Napra készen követte nemcsak gyerekei, de mások életét is. Valóságos szaki lett belőle ezen a téren is. Nekem be is bizonyította, kiválasztottunk egy közös ismerőst és bemutatta, mennyi minden megtud róla egy negyed óra alatt.
A lányáról szóló híreket, amit az interneten talált, mintha előérzete lett volna, többnyire ki is nyomtatta. Látta, hogy az érettségi után, 3 év alatt 3 egyetemre is volt beiratkozva, de egyiket sem látogatta, egyiken se tett le egy vizsgát sem. Csak addig volt egyetemista, amíg megkapta az elismervényt, hogy ott tanul, hogy kapja a gyerektartást.  Ez még nem zavarta, hisz a vállalatnál, a kis fizetésből nem sokat vontak le. De talált róla híreket, olasz, spanyol és ír oldalakon is, főleg olyanokat, hogy igen tehetséges sztriptiztáncosnő.
Miután beindult  a vállalkozása, a sok dolog, elfoglaltság miatt is, de azért is, mert tudta a lány nincs az országban, és hogy van jövedelme, nem fizette tovább a gyerektartást. De a volt felesége az országba volt, sőt még most is szövögette a hálóját. Egy szép napon, megint úgy 5–6 hónap után, idézést kapott a bíróságra, hogy ha nem fizeti ki az elmaradt gyerektartást, persze kamatokkal együtt, akkor zárolják a vállalata kontóját, stb. stb.
Úgy jött ez, mint derült égből a villámcsapás. Ő tudta, amit tudott a lányáról. Sőt, amikor egy ügyvéd barátjától tanácsot kért és elmesélte az esetét, arra is rájött, hogy a végkielégítésből nem is kellett volna adnia az egynegyed részt, ami valójában 30 évi gyerektartást tesz ki, tehát már ez okból sem illett volna most, annyi idő után, a nagy nehezen kialakított vállalatát, az egyetlen megélhetési forrását is tönkretenni, orvul hátba támadni.
No és akkor kidolgozta az ellentámadást. Az ügyvédje, a bizonyítékok láttán, hogy a lány sosem volt valójában egyetemista, és már rég dolgozik külföldön, olyan egyszerűnek látta az ügyet, hogy egyedül csak egy Legfelsőbb Bírósági, kinyomtatott határozatot adott neki, amelyben úgy döntöttek, hogy a végkielégítésből nem kötelező gyerektartást adni, és azt mondta , egyedül is elintézheti az ügyet.  Nagy ártatlan, tudatlan képpel jelent meg a bíróságon, szemben vele ,,kedvesen” mosolygott a volt felesége, de rövidesen arcára  fagyott a vigyor.
Miután az ex-nej ügyvédje előadta az ügyet, bizonygatta, hogy minden egyszerű, csak ki kell fizetni az összeget, ő kapott szót. Elővette a vaskos dossziét és szép sorban bemutatta a bizonyítékokat, sőt még azt a bizonyos legfelsőbb bírósági határozatot is megmutatta, és a bíró helyben is hagyta, hogy úgy van, s hogy azt az összeget egy külön tárgyaláson követelheti vissza. A bíró kérte a dossziét, de ő azt mondta, abban kompromittáló anyagok is vannak a lányára nézve és nem akarja letenni, de ha a következő terminusig nem vonják vissza a keresetet, akkor beadja azokat.
Meghökkent a három hölgy, és az ügyvédnő, ott helyben, rövid tanácskozás után, azt mondta, visszavonják keresetüket.
Azóta lenyugodott a helyzet, a fiával tartja a kapcsolatot, de a volt feleségével és a lányával nem. A vállalkozás, igaz hullámzóan, de megy, népies kerámia tányérokat és vázákat gyűjt, és építi, szépíti a házát, no és van egy új élettársa, akivel úgy néz ki, jól megértik egymást.
Csak ez a krízis ne volna…
Szüleinknek az életét a kommunizmus törte félbe. Az a normális történelmi fejlődés, ami kontinensünk nyugati felén végbement, nálunk megszakadt. Több mint fél évszázadig itt totyogtunk a sárban. S akkor jöttek a nagy okos európaiak, és elkezdtek minket demokráciára tanítani, s ameddig ezzel elvették a figyelmünket, addigra tönkretették a gazdaságunkat, üzemeinket, gyárainkat, majd a mezőgazdaságunkat is.  Teljesen ki vagyunk szolgáltatva nekik, bankjaiknak. Minden, a náluk 50-100 éve kialakult szabályaikat és törvényinket, a szamaritánus önteltséggel tették járomként a nyakunkba, de ha mégse nem hagytuk magunkat, akkor erőszakosan, vagy különböző cselekkel nyomták le a torkunkon, egy-egy pestis vagy grippe járványt, vagy akár négymancsosokat hívva segítségül.
Egyetlenegy dologban reménykedhetünk, ha szüleink kibírták, túlélték a komcsikat,  mi miért ne tudnánk alkalmazkodni az újfajta körülményekhez. Előbb- utóbb majd csak megjelenik az a kis fehér pont a mi alagutunk végén is…