A Deák tér mellett keressük a Zsimbi Stúdió Galériát, egy régi, gangos bérház udvarán meg is találjuk: aprócska lakás, amit a hangversenyzongora és a kötetbemutatóval kombinált kiállításmegnyitóra összegyűlt kultúrnép még szűkebbre formál. Úgy zsugorodunk bele a térbe, ahogyan napjaink értelmiségi diskurzusa, az egész kultúremberi létezés horizontja zsugorodik össze a magaskultúra fennhordott tornyaiból az ilyen zugszalonokba. A tovatűnt polgári létezés éthosza és mítosza, több egykori úri szalonra való szellemiség sűrűl egybe meghitt házibulinyi agóra-buborékunkban.

Az Ünnepi Könyvhét szombatján az Irodalmi Jelen kötetlen felolvasást rendezett Székely agora címmel, melyen szerzőink mellett bárki felolvashatta Erdélyhez kapcsolódó versét, prózarészletét.

Talán 
szükséged 
van néha 
az én
önzésemre.
Oltárként 
kerekedek fel, 
megkésve.
Benned
kés forog. 

Egy 
megfelelően
rakott
téglasor.
Kedves Péter. 
Kihagyás 
fölé szorított
szemöldökfa.
Falszakaszok
zárványzata.
A váltig
állított
tömb,
soronként
belekötve.
Péter,
ha fekete
és fehér
is a hajnal,
eltekinthetünk
a tér kitettsége
felett.
Hol domborul
ilyentájt
az a golgotaföld?
A kellő távolság
tarthatatlan,
kedves Péter.
Könyékig benne
minden mozdulatban.
A prozodikusan
meredő

A szerző fiatalos energiáját nem éretlen, dölyfös vagy sértett ordibálásra fordítja: egyedi hangja van, és jó ügy érdekében használja képességeit, adottságait. Szereplőit nem nézi le, csak ábrázolja őket, úgy, ahogy a köztudatban is mozognak, miközben együtt hullámzik velük.

Fogalmuk sem volt, mi tarthatott feléjük, de zörgést hallottak, gallyak roppanását. – Jesszusom! Azt a k... – Benő megelőzte Jóskát, Erzsók lemaradt, Bélu egy pillanatig hezitált, de aztán bevárta, karon ragadta, és futottak a hotel felé.
A hangok megsokasodtak: újabb gallyak ropogtak, ágak törtek, egy elfojtott hörgés vagy kettő. Valami belegázolt a patakba, onnan az aszfaltra. A nyomukban volt! Rohanás!

„A nő és a férfi folynak a szobában, a duplaablak közötti részben folyamatosan hempergőznek, s légzáró réteget képeznek a valóság és az álmuk között. Máskor a nő kiszáll a férfi alól, és iszik csapja poharából. Megint máskor a nő a férfi mögé kerül, és addig csókolja, míg sósak nem lesznek.” Székelyhidi Zsolt csuromszerelem kötetében Zsille Gábor evezett ki a nyílt vízre.

A Spanyolnátha művészeti folyóirat betöltötte tizedik „életévét” – születésnapját Miskolcon ünnepelték munkatársai barátok, szimpatizánsok körében.

A 16. „Önök kerték” Spanyolnátha Kertfesztiválon a lap főszerkesztője, Vass Tibor és családja látta vendégül a költőket, írókat, képzőművészeket Hernádkakon. Beszámoló és képgaléria az eseményről.