„Stiller Kriszta nem akar öncélúan művészkedni, nem borítja az allegorikusság jótékony homálya a semmitmondást, a remek metaforák nem a mondanivaló hiányát fedik el, mint oly sok kortárs szövegben. Itt, kérem, elhisszük: minden megtörtént, és minden úgy történt meg, ahogy azt olvassuk, mert a versek boszorkányos hitelességgel szólnak, vérrel írták őket.” – A Ködforgatóról Simon Adri írt.

Ablakok nyílnak, nekem mind koporsó,
de akit beszögeztek, annak deszka, fém.

Csak megvárod, amíg eltűnik, mint a
szemedről a könnyek miatti homály.
Közben nem kérsz enni, inni, már
várakozás közben jóllaktál.

Aludj ki, tűnj el életem,
fogadj be mély, sötét verem!

Istenről, szerelemről, szenvedélyről, hazáról, Ködforgató (Irodalmi Jelen Könyvek, 2014) című kötetéről, témáiról, hangulatáról faggatta Varga Melinda a költőnőt, Stiller Krisztát a Könyvhéten.

Stiller Kriszta lírai világának sajátos hangulatát egyrészt a testiség, a szenvedélyek, az érzelmek hideg, tárgyias megjelenítése, az adekvát, ám gyakran meghökkentő képiség teremti meg.

Az Irodalmi Jelen áprilisi lapszámbemutatóján Márton Lászlónak köszönhetően "igazi" színházi előadásban volt részünk: az író készülő, szatirikus regényéből olvasott fel egy új részt. Dévai Lilla és Stiller Kriszta szintén megjelenés előtt álló műveikből olvastak fel. Képes élménybeszámoló a Csontreálból.

Megmutatom a sötétebb oldalt
ez is arany Prága, édesem, kövess.

Az arcod non-stop fénylik, mint a bolt.
Van hely rajta minden hallgatásnak.
Megízlellek, mint templomban a bort.

holnap jön az isten, ahogy minden szerdán
remélem, legalább itt marad ebédig
nem tudom elvinni, bedöglött a verdám
kettesben maradunk, angyalok se védik