Retkes Máténak van egy fiókja. Egy titkos-rejtélyes fiókja, nem is annyira a fiók az övé, mint ami benne van. Ez a fiók Budapesten, a Képzőművészeti Egyetem Epres kertjében van. Máté ugyanolyan szegény családból jött, mint én. Ő is tanult Szegeden, és most Budapesten él, mint én. Ugyanúgy fontos neki szűkebb hazája Kécske, mint nekem Zsennye, de nem csak ezek a hasonlóságok kötnek minket össze. A szobraiban ott hordoz egy titokzatos kék színt, mint ahogy én is a verseimben, írásaimban egy másik, szintén kék titkot. - Weiner Sennyey Tibor megnyitóbeszéde

​​​​​​​Él Budapesten két fiatal szobrász, talán nem is tudnak egymásról, talán nem is ismerik egymást, mégis bennem ez a két szobrász valahogy összetartozik, nem is annyira mély és szépséges személyiségük hasonlósága folytán, hanem ragyogó elméjük fénye és különösen különbségeik hozzák őket közel. Rabóczky Judit Ritáról és Retkes Mátéról van szó. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

"Ember az, aki gondolkodik maga és a világ felől, aki a jelen pillanatban él, tehát aki van. Az elsődleges baj az, hogy a magukat művésznek nevező, gyenge idegzetű emberek is alszanak, hasonlóan mindenki máshoz. Alszanak, mert a múltra és a jövőre koncentrálnak. Legtöbbször a jövőre: valami újat akarnak létre hozni, ami nem aszerint új, hogy "olyan még nem volt", hanem aszerint új, hogy "jobb és szebb" minden eddiginél. Ez a kor betegsége, a neofília." - írja a fiatal szobrász, Retkes Máté tárcájában.