– Köszönöm, Wham! – megölelem Izát, ő nem húzódik el, mégis olyan érzésem támad, hogy messzebb van, mint bármikor. George Michael lágy hangon énekel, lélekben a kilencvenes években csapongok, akkor béke van, testem a karintiai rönkházban csücsül. Itt szintén béke van, tehát duplán távol vagyok az otthoni kijárási tilalomtól, az apadó kínálatú szupermarketektől és a száraz benzinkutaktól. Végül Izáékat a kanapén-, a végtelenített muzsikában hagyjuk, s Pistivel hatalmasat szeretkezünk. Az ágy döccenéseibe az elektronikus dob sterilre kevert puffanásai vegyülnek.