A kérdőíves kora este csöngetett be csütörtökön, szokatlan egy időpont, de hát az asszony semmin nem csodálkozott, őt aztán mindig, mindennel megtalálták. Annyi mindent akartak már rátukmálni, és többnyire be is adta a derekát. - Laik Eszter tárcája.

A címet loptam: egy Andersen-díjas holland írónő ifjúsági regényének címe ez, pontosabban találó magyar fordításáé. A regénybeli Minna macskából változik át lánnyá – én fordítva teszem néha, titkos éji órán. Így tanulok a macskáktól.

​​​​​​​Tíz nappal ezelőtt vitát indított az Irodalmi Jelen az irodalomtanítás helyzetéről. Hatására felrémlett bennem, hogyan lettem majdnem tanár, és hogyan futamodtam meg idejében a feladat elől. – Laik Eszter írása az irodalomtanításról

Létezik a politikánál sokkal elemibb szintje hatalom és szabadság kérdésének. Ha a test kiszolgáltatottá válik, az élet egész minősége a tét. Boldogabb országokban a segítségnyújtás, a gyógyítás modern rítusaiban épp olyan tisztelet mutatkozik meg, mint az orvosokhoz való viszonyban. Laik Eszter tárcája.

A jég minden formáját csodálattal figyelem gyerekkorom óta. A házunk eresze akkora jégcsapokat növesztett a fagyos napokon, hogy a seprű nyelével kellett óvatosan leütögetnem, ha kézbe akartam venni. Vattakabátot terítettem alá a földre, abba hulljon, és ne törjön össze, ha az eresz enged a szorításból. - Laik Eszter tárcája.

Pásztor nélkül a nyáj!
Padlás nélkül a száj!
Pia nélkül a máj!

​​​​​​​Egy város történelmének az atmoszférája a temetőjében koncentrálódik. Kolozsvár, Krakkó, Prága, Párizs, Szatmárcseke, Tinnye nem érthetők, nem ismerhetők meg a temetőik nélkül. Talán meglepően hangzik, de New Orleans sem, ahol magam csak virtuálisan jártam, de ez a legkevesebb, amit a város felfedezése megérdemel. A zene vitt el oda, mi más. Így vetődtem el a Lafayette-be, ebbe az egészen különleges, európaisággal átitatott, mégis ízig-vérig amerikai sírkertbe. – Temetői séta zenével, New Orleansban

​​​​​​​Akárhogy is, hősnőm megirigyelte azokat a férfiakat, akik egész kört tudtak kiépíteni az efféle cimboraságokból: a spontán kocsmázásokat ráadásul nem kell előre leszervezni, egyeztetni, a hangulat és szabadidő pillanatnyi alakulása szerint az ember, már ha férfi, bármikor alászállhat egy efféle élvezetes infernóba, megmártózhat a történetek sűrűjében, aztán ha elunja vagy elálmosodik, csak kiszórja a pénzt a pultra, és minden magyarázkodás vagy hosszas búcsúzkodás nélkül visszalibbenhet a magányba. – Tárca a női kocsmaegyenjogúságról.

​​​​​​​Ha az ár elmos mindent, a történeteket is elmossa. A tavaly nyári vakolásét, a lagzira készülődését, az új számítógépét, a fényképezőgépét, az első iskolai napét, a sufni megjavításáét. Kegyetlen szörny az ár, aki csak zabálni szeret, mintha egy horrorfilmből jött volna. Nem torpan meg semmi előtt, nem hatódik meg semmin és nincs lelkiismerete. – Laik Eszter írása az áldozatok tiszteletére.

A Nyitott Műhelyben zajlott 2010. június 25-én pénteken a Nők Lapja Novella magazin és az Irodalmi Jelen Online közös irodalmi pályázatának díjátadója - Laik Eszter és Weiner Sennyey Tibor összefoglalója és a díjazottak névsora, Szőcs Tekla fotóriportja.