-
Kovács Újszászy Péter
Hányféleképp lehet valaki áldozat?
Elektra, a tükör
Sajnálhatjuk-e az áldozattá váló zsarnokot? Joga van-e az embernek a boldogságra úgy, hogy megszegi a legalapvetőbb erkölcsi törvényeket?
-
Vencz Balázs
Embertől állatig, állattól emberig
Az állatokban mint fogalmak nélkül élő lényekben könnyen megtalálhatjuk azokat az apró örömöket, amelyek a kételkedések nélküli pillanatokban rejlenek, és az örökkévalóságnak szólnak. -
Kovács Újszászy Péter
Balkáni álom
Mohák álmodnak nyelved alatt.
A városra fátylat lélegzetünk terít. -
Kovács Újszászy Péter
Az élettelen elevensége
A Képeslapok Sziszüphosznak versei elmossák a tárgyak és élőlények között feszülő határokat. Drávucz költészete egyetlen világ számtalan kontinenssel, ahol az élettelent élőlények teszik elevenné. A három ciklusra tagolt debütkötetben (Télire letakart kerti szobrok, Metszetrajzok, Képeslapok Sziszüphosznak) csak helyenként érezni a pályakezdőkre jellemző botladozást -
Kovács Újszászy Péter
„Egy regény, mely színpad után kiált”
Félhomályba öltözött színpad és nézőtér. 1919-et írunk Budapesten. A társadalomban elevenen él az első világháború emléke. A játéktér jobb szélén egy pianínó. Az asztali lámpa fényében Moviszterné (Csutak Réka) gyakorol. A szomszédos lakrészből kiszűrődik a polgárság eszmecseréje, egy hangfelvételen Édes Anna (Román Eszter) félhangosan mondja a pater noster-t. -
Ferencz-Nagy Zoltán, Lázár Kinga
Az „állatos költő/állatok költője” jelző nem stigma, hanem ismertetőjegy
Borges, Hemingvay, állatok antropomorfizálása, szerelmes versek, levélregény, performantivitás és kortárs irodalom – kulcsszavakban erről beszélgetett Kovács Újszászy Péterrel, aki ősszel az Irodalmi Jelen debütdíját vehette át, Ferencz-Nagy Zoltán és Lázár Kinga.
-
Kovács Újszászy Péter
Húsvét vasárnap
Siratlak téged az ünnepi asztalnál, siratlak, lélegző öröm. Először óvatosan jöttél, két héttel később már vártál. -
"Csend van, a föld sárláztól lüktet"
Varga András képriportja a Nulla fok című kísérleti felolvasásról
A hétvégén az Irodalmi Jelen és a Magyar PEN Club szervezésében megnéztük, hogyan működik nulla fok környékén, az erdő sűrűjében a kortárs magyar líra. A rendhagyó felolvasást és a hangulatot Varga András zenész, lapunk olvasója, a természet és művészetek együttállásának alapos ismerője fényképezte. A képriportot a felolvasók és a közönségben soraiban ülő, de a performanszba aktívan bekapcsolódó költők és prózaírók verseivel "illusztráltuk".
-
Osváth Mihály
Mi bújhat meg nulla fok alatt?
– avagy kísérlet a kortárs irodalom kiszabadítására a négy fal közül
A válasz, amivel hazajöhettem erről a formabontó kísérletről: ahogy a téli erdőnek sem kell feltétlenül hó, hogy szép legyen, úgy az irodalomnak sem kell feltétlenül a négy fal biztonsága, hogy megszólíthasson. -
-
Kovács Újszászy Péter
Fáradt menedék
A versbéli femme fatale elunja régi szerepét. Fáradt, és torkig van azzal, hogy férfiművészek tucatjai írnak verseket hozzá, vagy éppen az ő hatására keltenek életre zeneműveket.
-
Demeter Arnold , Kovács Újszászy Péter, Varga Melinda
Némajáték a város felett
Versreakciók Bánkövi Dorottya fotóira
Úgy élünk, mint az indiánok, fészektől tollhullásig. -
Kovács Újszászy Péter
Idegen mozdulat
Szelíd. A film címe már azelőtt magával ragadott, hogy az előzetest megtekintettem volna. Egy-egy ehhez hasonló, hirtelen elragadtatás veszélyes lehet, ugyanis magas elvárásokkal vágunk bele a filmnézésbe, a produkció pedig könnyen okozhat csalódást. Csuja László és Nemes Anna 2022-es alkotását követően csalódásoktól mentesen távoztam a kolozsvári Győzelem moziból.
-
Kovács Újszászy Péter
Hangokba zárt életút
Bencsik Gábor mesél. Paraszti sorban élőkről, nemesekről és helyüket kereső művészekről. Amikor a Lavotta János utolsó délutánja című regényt olvasni kezdtem, a történet magával ragadott. Végigéltem a 18–19. század fordulóján alkotó hegedűművész gyermekkorát -
Csornyij Dávid, Szalai Klaudia
Filmünk az Irodalmi Jelen díjátadó gálájáról
Filmfelvétel az Irodalmi Jelen Aradon megtartott díjátadó gálaestjéről. -
Kovács Újszászy Péter
Levélszőnyeg egy emberélet talaján
A természetben barangolva sokszor figyelmen kívül hagyjuk a talpunk alatt föl-fölszisszenő avart. Pedig úgy érzem, az avarban elpihenő levek sokfélesége behatóbb vizsgálatra érdemes. Mintázatuk, erezetük, színük legalább olyan sokféle, mint a bensőnkben lakozó világok. A Bölcsőmben magam ringatom egy ilyen sokszínű univerzum látlelete, levélszőnyeg egy emberélet talaján. -
Kovács Újszászy Péter
Beúsznak a fényre
Akár növényekről akár állatokról legyen szó, el kell ismernünk, nélkülük szegényebbek lennénk. Vannak dolgok, amelyekre élőlénytársaink segítségével tisztábban ráláthatunk. Őket figyelve érthetjük meg igazán, hiába várjuk, hogy elüljön a vihar. Jobb, ha ehelyett inkább megtanulunk az esőben táncolni, és a pocsolyákat kerülgetve vagy éppen azokban csobbanva gyönyörködni mindabban, amiből életre hívhatjuk a boldogságot. Nehéz egy állatot figyelmen kívül hagyni, és nem is érdemes. Az idők kezdete óta megihletik a művészeket, legyen szó festészetről, szobrászatról, zenéről vagy éppen irodalomról. Lukianosz szamarától kezdve, Albrecht Dürer rinocéroszán át, Camille Saint-Saën Állatok farsangjáig számtalan élőlénytársunk tette maradandóvá az emberek alkotómunkáját. Értekezésemben – a teljesség igénye nélkül – három kortárs erdélyi költő: Sánta Miriám, Muszka Sándor és Balázs Imre József verseiben vizsgálom az állatreprezentációkat. -
Kovács Újszászy Péter
Él valaki, majd lejár örökre
„Philip Roth óta tudjuk (én legalábbis nála olvastam), hogy csak az amatőr ír ihletettségből és lelkesültségből, a profi egyszerűen leül dolgozni.” Állítja Legenda a hallgatásból című esszéjében Antal Balázs. Mózes Attila dolgozott. Észrevett, látott és megélt, élményeit pedig regényeiben, novelláiban tette múlhatatlanná. Mózes tárgyakból épít történelmet, ez a történelem azonban nem a hősöké, hanem a névtelen embereké -
Kovács Újszászy Péter
„Ez az ötfejű sárkány”
„Nem lehet sokáig lakni egy meg nem értett világon” – írja Nem lehet című versében Lászlóffy Aladár. Az 1900-as évek második felében Romániában uralkodó diktatúra olyan világot hozott létre, amelyben a kisebbségi magyar alkotók helyzete is ellehetetlenült. A hatvanas évek elején színre lépő erdélyi magyar szépírók, akiket az irodalomtörténet első Forrás-nemzedékként tart számon, arra törekedtek, hogy túlélési alternatívákat kínáljanak. Szem előtt tartva a totalitárius rendszerek szigorú szabályait ilyen alternatívának minősülhetett volna az éra kiszolgálása, a szocialista realizmusba történő beolvadás is. Ennek ellenére az első Forrás-nemzedék alkotói – köztük Lászlóffy Aladár – nem voltak hajlandók alárendelődni a szocreál elveinek. Műveikben olyan világot hoztak létre, amelyben nem hallgatták el a munkásélet nehézségeit (Szilágyi István prózája, Hervay költészetének egy-egy szelete), de az sem volt ritka, hogy a korszak fiatal művészei meglovagolva az avantgárd hullámait egy, a valóságtól sokban eltérő univerzumot építettek. -
Kovács Újszászy Péter
Bosch jégmadara és a XXII. század
A kötet sokszínűségét fémjelzi, hogy a szerző nemcsak szembesít dolgokkal, hanem képzeletbeli utazásokra hív. Ezek a bejárt utak nem ugyanazok, amiket Hamvas Béla megélt, és amelyekről beszámolt a Babérligetkönyv, Téli tervek című darabjában. Szőcs Géza utazásai egészen a művész gyerekkoráig, a csokoládéfogyasztás öröméig kalauzolják el az olvasót: „Gyerekkoromban kétféle csokoládét ismertem. Egyik a brassói Dezrobirea gyár terméke volt. A másik, a finomabbik, a Vinga nevet viselte. Brassóról tudtam, hogy létező város, két álneve is van: Brașov meg Sztálinváros, azaz Orașul Stalin. De soha senkiről nem hallottam, aki vingai lett volna, vagy valaha is járt volna ott, vagy lett volna Vingán rokona vagy ismerőse. És ha államnyelven Vinga, akkor magyarul vajon mi?”
Kolozsváron születtem több, mint negyed százada. Középiskolásként színész szerettem volna lenni, végül a bölcsészettudományok mellett köteleződtem el. Szépirodalommal komolyabban 2017 óta foglalkozom. Írtam pár verset, esszét. Közölni is volt szerencsém itt-ott, amit ez úton is köszönök mindenkinek! Eddig egyetlen verseskötetem látott napvilágot 2021-ben, A csupaszodás gótikája címen, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában. Jelenleg angolt tanítok a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban.
2022 szeptemberében az Irodalmi Jelen debütdíját vehettem át Aradon.
