Heverni szerettem s nézni az eget
S míg szemem előtt felhők
S rajokban legyek
Mézes csókjával altatott el a dél

Az Irodalmi Jelen Karácsonyi Zsolt tanulmányával emlékezik Bréda Ferencre, lapunk szerzőjére, több szerkesztőtársunk közeli barátjára.

Néhány nappal ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték Szilágyi Istvánt, az Utunk egykori főszerkesztő-helyettesét, a Helikon kéthetilap alapító szerkesztőjét, akit nemcsak az idősebb, a kommunizmus idején szocializálódott olvasók ismernek, hanem a fiatalabb nemzedék is, a Kolozsvárott, az irodalom másik fontos bástyájában legalábbis biztosan.

Erdély-történetek volt a címe az Erdélyi Magyar Írók Ligája XVII. írótáborának, amelyet immár hagyományosan Árkoson (Kovászna megye) tartottak meg szeptember 6–9. között. A tábor hangulatát Király Farkas fotóriportja hivatott szemléltetni.

Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő olvas fel néhányat verseiből.

A vers fordítás egy ismeretlen nyelvből – vallja Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő, akivel nemrég a költői és műfordítói pályájáról, szerkesztői tevékenységének fontosabb állomásairól beszélgettünk a kolozsvári Insomnia Kávézóban.

A hajókat lengeti a kolozsvári kikötőben a szél,
egyszer volt egy tenger, hullámverését messzire viszi
a tél eleji szél, talán valóság, talán fikció,
valahol kikötött három Kárpát-medencei hajó.

A Helikon tematikus sci-fi számát mutatták be Kolozsvárott, a rendezvényen az újonnan alapított Kemény Zsigmond-díjat Antal Balázsnak ítélték oda.

Miben rejlik a nyelvi alkímia, hogyan kötődik Bréda Ferenc legújabb műve Ciceróhoz, miért levelez a szerző a jövő olvasójával – mindezt és még sok minden mást is megtudhattak a kolozsvári Bretter Kör évadnyitó ülésének részvevői.

Az Erdély nevű tengeren hajóztunk, ahonnan a világ összes sarkáig ellátni, a Nyulak szigetéig, a süllyedő Budapestig és a csillárként függő Pozsonyig, és ahonnan a fenti vizek birodalma is elérhető – Karácsonyi Zsolt verseiben Erdély néha tenger, néha félsziget, amely hasonlít a Krímre, annak függvényeként, hogy épp milyen időtérben utazunk.

Fried Istvánt köszöntötték a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében nyolcvanadik születésnapja alkalmából pályatársai, tanítványai, barátai. Sok nevetés, megható pillanatok és emlékezetes köszönőszavak.

A mogyoróhegyi kempingben pénteken és szombaton megfordult többek között Grendel Lajos és Tolnai Ottó, életre kelt Faust, összehasonlíthattuk a fiatal lengyel irodalmat a hazaival, és egy hosszúra nyúló éjszaka után végül hazaszállingóztak a táborlakók.

A Helikon és a Székelyföld folyóiratok irodalmi estjét és beszélgetését a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség közösen szervezett tanácskozásának esti programjaként rendezték a szerkesztők részvételével.

Egész napos konferenciával emlékezett a Magyar Írószövetség holokauszt-áldozat írókra, egy-egy előadást szentelve többek között Halász Gábor, Karácsony Benő, Pap Károly, Sárközi György, Szerb Antal munkásságának.

Visszidensek – ezzel a címmel csalogatta a legutóbbi Helikon-est az érdeklődőket a kolozsvári Bulgakov kávézóba. A meghívott írók, Ferdinany György és Csender Levente beszélgetőtársa Karácsonyi Zsolt költő volt.

Horváth Előd Benjámin számára olyan az írás, mint a tetoválás, bele van égetve a bőrébe, lehetne ő a magyar beatköltő – állapították meg a kolozsvári Bretter Kör legutóbbi vendégéről, akinek verseihez Balázs Imre József írt vitaindítót.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Költői estek című sorozatának legutóbbi vendégével, Vörös Istvánnal többek között a versolvasásról, a cseh humorról és az irodalom mágikus erejéről beszélgetett Karácsonyi Zsolt.