Moral history címmel hirdette meg novellapályázatát 2011-ben az Irodalmi Jelen, amelyen egyaránt részt vehettek pályakezdők és kötettel rendelkező szerzők. A tematikus megkötés előírta, hogy a novella jelenkorunk ama történelmi időszakába ágyazódjék be, amelyet köznyelven rend szerváltásnak nevezünk, emberi sorsok ábrázolásával, morális dilemmák megjelenítésével, társadalmi helyzetek kibontásával szemléltetve a nyolcvanas évek végétől napjainkig terjedő korszakot.

A Tarr Béla Prológus című filmjére/filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt folytat – és teremt újjá. E töredezett tradíció része valahány szerzemény: film, fotó, regény vagy novella, amelynek alkotói egy-egy művet kapuként, belépési pontként értelmeznek. A 3. réteg a továbblépéseké.

A Tarr Béla Prológus című filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt teremt újjá. E töredezett tradíció része valahány szerzemény, amelynek alkotói egy-egy művet belépési pontként értelmeznek. A második rétegben az átlépés gesztusa testesül meg.

Attól a pillanattól nem voltam gyerek többé, de hogy mivé lettem, most se tudom. Talán csak valakivé, aki látta azt, amit senki más.

Mint egy hátára esett bogár. Kezei, lábai igyekeztek követni agyának utasításait: felkelni, felkelni! Hasztalan. Az ernyedt test végtagjai kimerülten hevertek az agyongyűrt lepedőn.

Nem jó a cím, mutatja, és ujjával odabök. Egy emelettel lejjebb kellett volna mennem, próbálja artikulálni a szavakat. A Jézuska nem téved, mondja dacosan Lili. Igaz, anya? Olga a férfire néz. Most mit mondjon? Bólint. A Jézuska nem téved.

Éva átnéz rajtam, észre se vesz, én meg most látom, hogy nincs ruhám, még egy fügefalevelet sem érdemeltem ki, ez kínos, a kezemmel takarom, amit lehet. Ádám se hederít rám, ennyire nem érdekli, hogy itt a konkurencia?

A Tat Galéria üdítően világos terében, hatalmas falfestmények között nyitotta meg lapszámbemutatóinak új szezonját az Irodalmi Jelen.

Még hogy az alma káros az egészségre! Azután eszébe jut, mit hallott nemrég Kócián doktor rendelőjében. Egy fiatalember mesélte síró hangon a mellette ülőnek, hogy a rengeteg almától pár hónap alatt úgy elvásott a foga, hogy kihullott mind, egy sem maradt. Akkor legyintett, hát persze, az almától… Te úristen! A Józsi megint pacalt fog kérni ebédre.

„Csak az ég érdekelt, meg a tenger, ahogy lebegett a testem, benne a sorvadásra ítélt petefészek.„ (Gerle Kiss Éva)
„van fölöttem ég, / van velem múlt, férfi, nyári tenger, / úsztam ki beteg hasammal.” (Kalász István)

Nyolc író hónapok óta együtt dolgozik, együtt lélegzik, egymásra figyel. Ekként alakítja ki-ki önmagát, s inspirálja a társait. Keresik a saját útjukat a prózamondás hagyományában és mai terében.