ámuldoztunk rémüldöztünk amikor ismeretlen halászok zavaros vizekbe vetették hálóikat és kifogták hozzátartozóink (szüleink? nővéreink? társaink? kedveseink?) fejetlen csonka kőszobrait egy szó sem szakadt ki belőlünk kilincsekre tapadt ujjakkal késtük le az utolsónak vélt rohamot is mert csókot sütöttek arcunkra a júdások makulátlan pilátusok útleveles mikulások