Nyári körkérdésünkben arról faggattunk írókat, költőket, hol töltik a nyarat, és milyen könyvet pakolnak hátizsákjukba. Ezúttal Böszörményi Zoltán, Kántás Balázs, Korányi Mátyás, Murányi Sándor Olivér és Szőcs Géza válaszait olvashatják.

Nem olvadok, nincs is kinek.
A szél bokraiban bujdosom.
Panaszkodom a semminek.

A belváros szívébe költözött TAT Galériában mutatta be az Irodalmi Jelen a 45 költő műveit felvonultató Verstörténés-antológiát, mely az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Mányoki Endre az antológia szerkesztőjeként beszélt a költőcsoport történetéről. Beszámoló Hegedűs Gyöngyi fotóival.

Magába feledve várja a szellem,
A fájdalom a sötétben halkan ég.
Fényesség álcázza, halkul a tudat.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es könyvheti ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

KÖNYVHETI AJÁNLÓ

A 84. Ünnepi Könyvhét szinte átláthatatlan kínálatból válogattunk olyan újdonságokat, amelyek megjelenését nagyon várjuk. Rövid ízelítőt is közlünk a művekből. Ezúttal Böszörményi Zoltán Katedrális az örök télnek című verseskötetének címadó darabját olvashatják.
 

Válogatást teszünk közzé Böszörményi Zoltán "Majorana Kitekint" című verseiből. Majorana szikrája, Majorana és az idő, Majorana kitekint, Majorana estéje, Majorana halkuló szeme, Majorana kincse, Majorana és a sátán.

Az Irodalmi Jelen díjátadóján elhangzott laudációkat gyűjtöttük össze, képekkel és videóval illusztráltuk a szöveget.

 
Új meséket szőve, mutato nomine
de te fabula narratur himbálja
A hírt előttünk a szél, ó, minek?
Kallódó lelkük sorsunk délibábja.

Kemény versének beszélője számára a haza olyan, „mint egy elbutult öreg néni”, egy idős rokon, akit immár csak a külvilág iránti gyűlölet és a megkeseredettség tart életben, ugyanakkor még mindig óriási hatást gyakorol a beszélőre. Böszörményi versének üzenete szerint egyáltalán nem helyes költői magatartás „hazádtól számon kérni vérző tested”, mert az ember/költő mindig felelős saját magáért, ugyanakkor másokért is felelősséggel tartozik. 

Lármában akartam élni, mert ezzel bátorítja az ember a legjobban magát. Ha nagy a zaj, akkor háttérbe szorul a félelem, észre sem vehető a szorongás, elmerülnek a kétség naszádjai, és a viharok sem annyira kibírhatatlanok.

Első szerződésbeli koncertjén egy több mint ezer kilométerre fekvő városban kell fellépnie. Az utazás megviseli, mert eszébe juttatja utolsó repülőútját, amely a szabad világba hozta, és ahonnan már nem tért vissza szülőföldjére.

Böszörményi Zoltán ezúttal Füst című kötetéből olvasott fel egy novellát kameránk előtt.

Azt mondtad, mágia az írás, magasztos alázat,
elszabadult, vad folyók hömpölygése,
sodrásában az élet színes törmeléke,
cipeli magában a káprázatos mindent

Nyöszörögnek, majd felsikoltanak a fékek. Ahányan állunk, egymásnak dőlünk, mint rosszul felállított kuglibábok. „Végállomás!” – szűrődik be kívülről egy kiáltás.

Fázni mindenki segít.
Ami viszont feledhetetlen: a nagy ideálok.
Tolják a széket, itt is állnak, ott is álmok.
A többi viszolygás a felszínen.

 Videovers-rovatunkban ezúttal Böszörményi Zoltán verseit hallgathatják meg.

KÖLTÉSZET

Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe.
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk
csendes kétkedése, romjain havas öröm.

​​​​​​​Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötete furcsa és izgalmas világba kalauzolja olvasóit. A Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi művét megidéző, szikár, minimalista stílusban íródott novellák valahol Brazíliában, egy bennszülöttek és bevándorlók által vegyesen lakott, az esőerdő peremén meghúzódó, apró faluban játszódnak, ahol szinte megállt az idő.  

a költészet látvány,
a teremtés akarat