Lángoltál, míg vad
és szelídebb tájon is
lángolni kellett.

Nem ragadtam volna tollat, ha Márai naplóit olvasva eszembe nem jut az a lázas izgatottság, amellyel az egykor Torontóban élő Faludy György irodalmi Nobel-díját rebesgették. „Hallottad, Faludyt felterjesztették! Meg kell kapnia. Ha van igazság a földön, idén az övé lesz a Nobel.”

számukra érték lett volna-e az a fránya táska,
vagy csak a globalizált és elidegenedett ember szimbóluma,
amolyan Ginsberg-féle álom,
kiáltás az angyalfejű hipsterekért,
hogy kapcsolják már rá a csillagdinamókat
a mennyei éj gépezetére.

A jól szabott időből,
mint kabát belső zsebéből,
kihajol egy fénykép.
Fénylő kövekre hajtja fejét
az árnyék.

Részlet Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című kötetéből

Elke Mehnert, a Pilseni Nyugat-Cseh Egyetem professzora írt recenziót Böszörményi Zoltán József Attila-díjas író Regál című kötetének német fordításáról. A 2016-ban In dem Furchen des Lichts (A fény barázdáiban) címmel megjelent regényt Hans-Henning Paetzke fordította németre. "Summa summarum: nagyon ajánlható, elgondolkodtató, rendkívül időszerű könyv" – írja többek között a kötetről Elke Mehnert. A teljes recenzió és annak német nyelvű eredetije alább olvasható.

Az elmúlt hetekben Márai Sándor és Thomas Mann 1949-es naplóbejegyzéseit olvastam. Ebben az időben mindketten emigrációban éltek. Thomas Mann az egyesült államokbeli Kaliforniában, Pacific Palisadesben lakott, míg Márai Olaszországban, Nápolyban élt. Bár a világ két különböző pontján tartózkodtak – óceán választotta el őket egymástól –, a Mindszenty-pert mindkét író fontos eseménynek tartotta.

Megvallom, az elmúlt évtizedben rögeszmémmé vált a sorozatos torontói találkozások elmulasztása. Ugyanakkor, egyre több Márai-művet ismertem meg. Minél többet olvastam tőle, annál inkább megfogalmazódott bennem a meggyőződés: jobb is, hogy nem foghattam kezet vele, mit is mondhattam volna neki érdekeset, gondolatébresztőt, mivel nyűgözhettem volna le a figyelmét, ha akkor csak néhány versét ismertem.

parazsat szítva tüzeket gyújtva
lappangó álom ereje szálljon
derítsen eget a kétség felett

Teremtsen ott csöndet, aki akar,
s van kedve visszanézni a talmiságra.
Ide bármi, csak a múlt ne költözzön vissza!

Tízezer éve ilyen vagy olyan eszközökkel háborúzunk, ez az idő mégsem volt elegendő, hogy valamicskét tanuljunk, levonjuk tragikus tapasztalatainkból a megfelelő következtetést. – Böszörményi Zoltán tárcája.

Örvendetesen növekszik a nemzetközi írószervezet hazai tagozatának kulturális aktivitása: könyvészeti remekművek, újonnan megnyílt galéria, a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj nemzetközi elismertségének növekedése, és még sok pozitív hozadék jellemzi a Magyar PEN Club 2016-os tevékenységét.

a korrupció legyen szentimentális megnyerő
pártütők között a legvulgárisabb pártütő
a vadak vadja
közönyt üldöző
a biztos pont mely kifordítja sarkából a világot
(mert ki szereti a bizonytalanságot)

Könyvajánlónk Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című verseskötetéből.

Mennyei zongorák,
mint gubbasztó ősmadár,
szárnyai alatt a lendület
hullámzik selymesen és hópuhán.

Vesd le vándorruhád, Vergilius,
öltözz ünneplőbe! Eleget szolgáltad Dantét,
gyere, ülj közénk, kémleljük együtt az égboltot!
Későre jár. A pokol kapuit már bezárták.

Az Irodalmi Jelen csapata október elején ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Böszörményi Zoltán főszerkesztő ünnepi köszöntőjének teljes szövege alább olvasható.

Az Irodalmi Jelen csapata október 4-én, népes közönségével együtt ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Komoly és vidám felolvasások, slam és vetítés, ünnepi falatok – beszámolónk a helyszínről, sok képpel.

Míg leborulsz hamuba, porba,
s gyónsz a tovaillanó pillanatnak,
vézna bokraim alól leslek,
puha illúziókkal betakarlak.

Milyen egyszerű. Meg kell határozni Istent,
s máris kizárhatunk minden mást,
azt is, amit Isten teremtett: a szubsztanciát.