Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc)

Olykor energia a beszéd. A száj izgalomba jön. A nyelv életbe lép. Ahogy fogy a lélegzet, a szó is kevesebb.

Versében él a költő,
csudálkozik, ki látja,
tollából mit növesztett
Mátyás bolond diákja.
(Számadás. Mások lelkéhez)

Egyszer láttalak, akárcsak atyád az anyádat,
de, csibém, sose bánd, bár nem emlékszem nevedre,
atyád ha ébred – éjjel –, és netán audienciát ad,
térden állva pályázom kis kezedre.
(A pápa lányához)

Az Öreg Villonja óta nincsenek igazi átköltéseink. Nemcsak a PEN szándékáról beszélünk tehát, hogy a Janus-kultuszt megerősítsük, hanem egy hagyomány újragondolásáról: a poétikai teljesítményre, amit várok tőled, évszázadonként legalább egyszer szüksége van a magyar költészetnek. (Szőcs Géza)

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

mindenről tudnod kellene kertünkben halott
vakond mert nem cél az élet szerintem sosem
éltünk otthonos jeges fény semmi költészet

A rangadók rangadója, a világbajnokság döntője alkalmából másodjára az argentin csapat előtt tisztelgünk – és az alkalmat kihasználva irodalmat kínálunk minden focibarát vagy a labda iránt éppenséggel közömbös olvasónknak. Három oldalon mutatunk be modern argentin költőket, és egy-egy válogatást Julio Cortazar és Jorge Luis Borges elbeszéléseiből. Itt, a nyitólapon ízelítőt kínálunk és kaput nyitunk az egyes fejezetek felé.

A rangadók rangadója, a világbajnokság döntője alkalmából elsőként a győztes német csapat előtt tisztelgünk – és az alkalmat kihasználva irodalmat kínálunk minden focibarát vagy a labda iránt éppenséggel közömbös olvasónknak. Öt oldalon mutatjuk be: a modern német költészetet, Ernst Toller megrázó versciklusát Dsida Jenő fordításában, Gottfried Benn oratóriumát, Rainer Maria Rilke elbeszéléseit és Herta Müller regényét.

Aludj ki, tűnj el életem,
fogadj be mély, sötét verem!

már mindörökké itt állok ezen az utcasarkon
várakozás-szoborrá kövesedve
járókelők kerülgetnek és kóbor ebek szaglásznak körbe
tűröm
(Endrődi Szabó Ernő)

Voltak írók, akik bebeszélték maguknak, hogy az ő nőjük pinája úgy tágul, mint a világegyetem.

A női közt ma is van sok csodás lány,
ívelt szemöld, tűz-szem, fekete tincs,
görög ecset rakott színt ily paráznán,
újabb piktornak hozzá színe nincs.

A régi fényképekben van valami / boldogítóan démoni, végleg szótlan / és szólíthatatlan, nevezhetetlen ott-lét. (Dobai Péter)
Kisembernek is lehet nagy igaza, de annyit is ér vele, mondta egy hülye író, aki alighanem én voltam valamikor. (Temesi Ferenc)

Ceruzám éppen hogy körbefutotta
alakját máris szertezilálta

Úgy gondoltuk, nekünk megadatik a Logosz örökkévalósága
anélkül, hogy a láthatóba leereszkedni kényszerülnénk.

A kép (s különösen a fotó) külön életet él. Azáltal, hogy az információt, mint valóságost közli, egyetlen körülhatárolt síkba rendezve, kiszolgáltatottja lesz a rajta kívülálló valóságnak. Ő, aki diktált, meghajolni kényszerül. Az élete annyi, amennyit adnak neki; a jelentése annyi, amennyit látnak benne; a sorsa az, amivé válik.

Egyszerre felkavarodott benne a sok elmúlt karácsony estéi emléke. Keserves meg vidám élményei, mikor hóban, zegernyében, vagy dermesztő hidegekben botorkáztak kótyagosan az utcákon, és suttogva, röhögve, lökdösődve verődtek össze sugárzó ablakok alatt…

Megszülettél végre / világ közepére: / csillag szikrázása: jóságod világa - Szent Ágoston, Nagy Gáspár, Egyed Emese, Joseph Ratzinger, Reviczky Gyula, Galántai Zoltán, Kántor Zsolt, Döbrentey Ildikó, Szergej Jeszenyin és Jules Superville versei, novellái, gondolatai

A Jézus-alak az elvontság ívén visszahajlik az emberhez, kisdedként, kiszolgáltatottként megszületik, hogy mintegy újra szolidárissá legyen az emberrel, nemcsak a legyőzendő szenvedés, hanem annak másik pólusa, az életszeretet, sőt, egyszerűen a szeretet által. (Nemes Nagy Ágnes)