Kopogok. Izzadok… a szívem ki akar szakadni a helyéről… ő is érzi, hogy ma olyat teszek, amit eddig még soha… és talán ezután se. Hallom a lábdobogást. Kattan a zár.

Tudom, nem szép, de leskelődtem – s mit látok – újra a kis vegyesboltba mentek be.

Ismeretlen volt, furcsa volt a magyar anyanyelv hallása. Idegesített, hogy értem és ismerős, de idegen. Szembesültem őseim tanával, halottaim ismerősként emlékeztettek a fejfákra. Valami megmozdult bennem, de nem a honvágy.

Fiatalodni vágyók százai özönlöttek a partokra, valóságos bevándorlási hullám kezdődött. A turisztikai kereskedelmet már éppen fellendítette volna ez a felfedezés, amikor a következő probléma jelentkezett: hogyan tartósítsák és tegyék áruként is elérhetővé ezt a csodaszert?

Éppen gazdasági válság volt az országban, s bejelentették, hogy egyik napról a másikra megszűnt a forint. Helyette gyönyörű nevű új pénzt vezettek be: a csengőt.

A kapualjból nem volt kiút semerre, elfutni nem volt lehetőség. Szemébe néztem: „Ne tegye!” „ Ugyan! Könyörgésnek semmi értelme. Mind ezt csinálják.”

Könnyebb egy álarc mögött nézni másokat, s eltakarni valódi önmagadat. Egy ideig élhetsz így, de e közben valaki meghal benned, eltemeted önmagad!

Szabadulóművészek köszöntése
Immár harmadszor nyílnak meg három törzsvendégünk előtt jó magaviseletük elismeréseként a büntetés végrehajtási intézet nehéz vaskapui, ahol szeretteik, tisztelőik és egységünk küldöttsége várják őket.

Az alkalmi énekes újra kotorászott a zsebében, már csak 2 euró aprója maradt:
„Ez a tied” mondta és belepottyantotta a hegedűtokba.

„Kedves olvasó, ez az utolsó utasítás. Erről a kincsről tudnotok kell, hogy a világ legnagyobb kincse. Ez a kincs a titkos ajtó mellett, a falban található. Ezt a falat jó erősen meg kell nyomni, de ezt csak két ember tudja megcsinálni."

Még az erkélyen ácsorogva látta, ahogyan a férje beszállt az autóba, és elhajtott a megfelelni akarás, az állandó stressz és nyüzsgés felé, és tudta, hamarosan neki is indulnia kell majd, de mindez már nem számított.

Sodródva az eseményekkel vertem fel táboromat a kilátástalanság sivatagában, ahol nem volt sem élelem, sem belátható téren belül egy fűszál sem, egy kapaszkodó sem. Testem csak feküdt, vagy épp támolyogva lépdelt tovább a forró homokon előre – valahová.

Lezáratlan holokauszt – nyertesek jeligéinek feloldása.

A dokumentarista jellegű művek közül különösen értékesek azok a naplók, memoárok, amelyeket hitelességük emel a „személyes történelem” kiemelkedő darabjaivá. Nehezebb írói feladatnak bizonyult pályázóinknak a személyes emlékeket novellisztikussá, szépprózai igényűvé emelni.

Az eredményhirdetésre 2015. április 30-án kerül sor.

Hiszem, hogy tudta, egy napon meg fogom őt érteni, és alakja élesebben rajzolódik majd ki előttem, és kíséri lépteimet, mint éltében valaha.

A nagy zsinagóga előtti teret deszkapalánk zárta el, középen egy nagy kapu volt, épp nyitva. A kapu mellett az egyik nagy őrző-védő cég emberei álltak, sötét egyenruhában, derékszíjjal.

Az Auschwitzot túlélő Tom Lantos az Egyesült Államok kongresszusának mondta el egy felszólalásában, hogy „Koszorús ezredes példátlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását.

Véget ért a boldog gyerekkor örökre. Elsöpörte a háború szele, megfertőzte a vérgőzös félelem, megsüketítette a szívszorító üvöltés. Andris semmire sem emlékezett később.

A vidéken élő magyar zsidóságot, a munkaszolgálatot teljesítő férfiak és a kivételezett helyzetű személyek kivételével 1944. május-június folyamán deportálták Auschwitzba. A visszacsatolt Kassán élő nagymama, Abrahamovics Regina még korábban Budapestre költözött lányához és unokájához, így megmenekült a biztos halálba vezető úttól.